Ugyanannyiért, amennyiért a többiek ülőhelyet vettek, alvóhelyet is lehetett kapni. És bizonyos mávos hibák miatt úgy alakult, hogy a hatfős helyett egy full-extrás, 3 férőhelyes kusetot kaptunk – hárman németesek. Mondanom sem kell, hogy éjfélig hatalmas hangulat uralkodott nálunk és tizenötször kitárgyaltuk, hogy a többiek hogy bebukták. Még úgyis felvidított, hogy közben a folyosón a belmagasságot kb. egyhatvanas emberekre tervezték, így én csak laposkúszásban tudtam végigmenni. „Ugye Te is sokkal szívesebben fizetnél Walternak 5€-t, hogy kényelmes ülésekben görnyedve utazz 12 órát, minthogy ágyad van és kis vizecskéket készítenek ki neked???”. „Ezek után az a minimum, hogy kis croissontokkal ébreszt a kalauz”. (aki mellesleg iszonyat nagy arc volt). „Nem igaz, néha rángat a vonat, így még 2 perc lesz elaludni”.
7-kor dörömbölés. Ajtót kinyit, kalauz ébresztett, mert fél óra múlva leszállunk és előtte még ugyebár a reggelinket…Fejenként két agyontöltött zsömle és sport szelet, plusz almalé. 15 másodperces döbbent csönd után elkezdtünk fetrengeni a röhögéstől, hogy „mert ugyebár mi mégiscsak jobban megérdemeljük, mint a többiek, akik végig ülésekben üldögélhettek”. Amikor pedig kis idő múlva megint benyitott a srác, hogy kérünk-e kávét, onnantól Karlsruhéig…huhhh…Finom volt a reggeli is, a kávé is, az ágy is kényelmes volt.
Csak az a rejtély számomra: miért 180 cm-es a takaró???? És miért kell a nyitott ablakon kidugni a fejemet, hogy elég széles legyen az ágy? : )
2 megjegyzés:
Hát így figyeltél a nagybátyád és tesód beszámolóira a kusettes útjaikról?!?
Csak részletkérdés, de nem bírok napirendre térni fölötte: Te duplán bűvölted meg a MÁV-ot, vagy nálatok a 39=49 ? Vagy én buktam be jól? Vagy a többiek, többszörösen?
(Vagy egyéb variáció?) :)
Megjegyzés küldése