Első szín, csütörtök este fél 6, szakrendelő
- Jó napot kívánok, XY doktornőhöz jöttem, mostanra van időpontom.
- Rendben, kérem a
(német) TAJ kártyáját.
- Itt az E-111-em.
(felzúgnak a légvédelmi szirénák, SWAT-os kommandósok ugrálnak be az ablakokon, a váróterem vendégei sikoltozva buknak le az asztal alá.)
- Hilfe, tititi-tá-tá-tá-tititi, egy földönkívüli!!!!
(végül ismét magához tér) Magyarország EU-tag?
... (röpke fél óra múlva) ...
- Na ezzel megvolnánk, tessék egy kicsit várakozni.
(Negyed órás várakozás, majd rendelőszobába be, kis lányomlehetne asszisztenske be)
- Miben segíthetek?
(közben szakavatottan feltűri az ingujját)
- Hát őhm izé, én Doktor XY-hoz jöttem ugyebár, de ha mindenáron szeretné tudni, a lábam olyan, mintha az Erőss Zsolt nyomdokain nevű emléktúra útvonalát tapostam volna ki az elmúlt hónapokban - mezítláb.
(Asszisztenske riadt pislogással balra el. 10 perc múlva ajtóm előtt suttogás: lila láb...külföldi...valamit kéne csinálnunk. Kis doktorka be.)
- Jó napot, Dr. A. Sszisztenskénektűnök vagyok. Hú, ez rondán néz ki, miért csak most jött?!!
- Mert mostanra adtak időpontot.
(Dr. Énismostfejeztembeaasulit be)
- Jó napot, Dr. Énsemvagyokazakihezjött-nek hívnak. Ez nagyon csúnya. Dohányzik?
- Nem.
- (
számítógépen keresgél a betegség leírások között) Tényleg nem?
- Tényleg nem.
- Csak mert van egy betegség, pont az Ön korában levő fiatal dohányosoknál és a tünetek nagyon hasonlítanak arra. (
vár. én is várok, mivel tényleg nem dohányzom) Feltétlenül kórházba kell mennie, még hozzá most rögtön (
este fél 7 van már, elkerekednek a szemeim), na jó, holnap reggel 8-ra legyen ott, le fognak törni a lábujjai, meg fog halni, komolyan kell venni, múltkor is küldtünk oda egy ilyen pácienst, igaz, ő 110 éves volt, vigyen magával öt napra túlélőfelszerelést. Figyelj, Dr. Tesemérteszhozzá, ne nyomjunk bele valami szteroidot?
(elsápadok)
- Áh, majd úgyis nyomnak bele holnap.
- Az igaz, alászolgája.
(A híres XY doktornő, akihez eredetileg jöttem, ezalatt álnéven megírt magáról még néhány internetes lelkendező értékelést.)
Második szín, péntek reggel 8, klinika
- Jó napot kívánok, mikorra van időpontja?
- Nincs időpontom, tegnap este utaltak be sürgősségi alapon.
- Hm, akkor valószínűleg nem tudjuk fogadni, de azért megnézzük, mit tehetünk az ügy érdekében.
(.
.. fél órával később ...)
- Te Ursula, kezelünk mi egyáltalán EU-s diákot?...
(... ultrahangos vizsgálat végén ...)
- ... a fő erek rendben vannak, majd el kéne mennie a másik városba erremegerre a klinikára, ők majd kivizsgálják a hajszálereket.
- Mikor menjek?
- Most.
(felhívja őket: "Aachen...diák...praktikum...jön...köszönöm...visszhall")
- Várjon egy picit az előtérben, mindjárt visszaszólnak, hogy nemtudompontosanmiért.
- Bocsánat, valami összefoglalót vagy hasonlót kapok most már végre, hogy milyen vizsgálatok voltak meg ilyenek?
- Persze-persze, lesz minden, kint tessék várni, örvendtem a szerencsének.
(
Néhány lejárt Heti Válasz segítségével a két és fél órás várakozás alatt a három hónappal ezelőtti informáltsági szintre tornászom magam, közben néha lecsekkolom a nővérkéknél, hogy tulajdonképp mi a stájz és minek várok, ha így is úgy is megyek Erlangenbe, de lepattintanak, végül megjelenik Dr. Elsőakilegalábbrendesenmegvizsgált)
- Nem hívtak vissza, sajnálom, itt ez a kézzel írt kriksz-kraksz, ezzel ne egy egyiptológushoz tessék menni, hanem oda, ahova már megbeszéltük úgy egész pontosan 3 órája is és készüljön úgy, hogy ott tartják néhány napra.
Harmadik szín, péntek délután 2 óra, egy várossal arrébb.
Frau Kartonozó annyira sötét, hogy még a pult túloldalán is csak tapogatva találom meg a széket.
Feltelefonál valamilyen osztályra:
- Te Hans, lécci-lécci mondd azt, hogy ma már nem vártunk semmilyen Herr Mitugrászt?! (
elégedett mosollyal leteszi a kagylót) Ezt most bebuktad, kiskomám.
- De nézze kedves Frau Nagyondunkel, ott voltam, amikor Doktor Herr Háromóránátfölöslegesenvárakoztató telefonált. Rám itt valahol tutkó számítanak.
(...)
- Te Jürgen, lécci-lécci mondd azt, hogy ma már nem vártunk semmilyen Herr Mitugrászt?!
-
(...) Jó, ezt most megúsztad, te kis mázlista, valóban tudott rólad Doktor Tudjaafenekicsodamivelnekemsenkinemmondelsemmit, de már hazament, jövő csütörtökre beszélték meg az időpontot, hülye vagy fiam. Majd bent tartanak és hozd az átutalást.
- Bocsánat, mit is kéne kinek átutalnom?
- Házi orvosod van? Biztosításod van? ...
(a légvédelmi szirénákat egy könnyed mozdulattal elnémítja) Neeeeem, az E-111-et nem fogadjuk el. Schlusspass. Én vagyok a főni és én mindent jobban tudok.
-
(beszív-kifúj) Nem értem, nekem pár órája azt mondta az orvos, hogy feltétlenül még ma utazzak ide, mutassam be a beutalót, már várnak.
- De az Nürnberg.
(WTF?!*)
- Most akkor tök fölöslegesen jöttem? Most már nem is sürgős meg veszélyes a dolog vagy mi?!
- Nézze, felőlem azt csinál, amit akar, menjen le a sürgősségire, ha úgy tetszik, csak hagyjon engem másokat is lekoptatni a nullaegészegyes intelligenciaszintemmel.
Negyedik szín, péntek délután fél 3, klinika előtt
(én telefonon)
- Nézze kedves Erlangenbegaloppoztató Doktor úr, ezt meg ezt mondta Frau Dunkelwiedienacht kartonozó őfelsége, most tonképp mi a rák van?!
(jó orvosokra jellemző megértéssel mondogatja, hogy ez bizony baj és halandzsál, bár ha esetleg nem strázsáltat ott 3 órát, akkor talán még el is értem volna Szellem doktort vagy pedig reggel fél 10-re már a munkahelyemen lehettem volna).
- Menjen a sürgősségire és mutassa meg ott a lábát, ugyanis én nem tudom garantálni, hogy mondjuk két nap múlva nem lesz nagyabaj.
Ötödik szín, péntek délután 3 óra, "Sürgősségi, csöngessen" felirat
(engedelmesen csöngetek)
- Ki az és mit akar? Kezeket a tarkóra! - szól az utasítás a kaputelefonon keresztül.
- Jó napot, a sürgősségire jöttem és csak csöngettem, ahogy ki van írva.
- Akkor talán inkább kijövök...
(Jól indul. Tán én mondtam volna, hogy maradjon bent vagy mi?!)
- Most beszéltem Frau Ultrasötéttel, ő ezt mondta, aztán a dokimmal, ő meg azt, és a nürnbergi orvos véleménye, aki látta a panaszt, felülírja a látatlanba dumáló csinovnyik firewallként üzemelő némberét.
(Nővérke el. 10 perc múlva másik nővérke be.)
- Miről van szó?
(...)
- Nézze, nagyon tele vagyunk, nincs időnk most erre.
- De hát az orvos mondta, meg így, meg úgy.
- Milyen kis mutyi-rendelőcskéből jössz, kisfiam? Tessék, egyél inkább egy cukorkát és menj vissza a homokozóba golyós csúszdát építeni
(baromi kényelmesen érzem ám magam, hogy ennyire komolyan vesznek)
- Nürnbergi Főklinika, érsebészet. Csöppet sem gáz, Frau Lesajnálótekintetű...
- jaja, persze... és ez az ő számuk?
(diadalmasan kikapja a kezemből) Most majd jól felhívom őket!
(Ebben a pillanatban felzeng az Erlangeni Filorvosok előadásában Händel Hallelujája)
- Én lennék a legboldogabb, ha valóban megtenné, én is most beszéltem velük.
(nővérke telefonszámmal el...nővérke vissza)
- Lehet elhúzni.
- Tessék?!
- Telefonáltam, minden rendben van, csütörtökön jöjjön az időpontra.
(hö?!)
-
(megtörten) És hova kell majd mennem?
- Guglizz rá.
(mire, te nagyon okos?!)
- És akkor mennyi időre pakoljak?
- Csak fogadóóra. Áááááá, hadd rázzalak már le légyszí, ennél bunkóbb már komolyan nem tudok lenni.
(ez utóbbiban kivételesen egyetértünk)
- Oké-oké, én kérek elnézést, hogy a nürnbergi főérsebész és a két tegnap esti nyikhaj bőrgyógyász utasításait komolyan mertem venni. Természetesen belátom, hogy ti ketten, de főleg a hétszer-nyolcat már kiszámolni nem tudó okoskodó nagysasszony kollégád sokkal jobban tud mindent azoknál, akik látták is, hogy miről van szó.
Hatodik szín, péntek délután 4 óra, erlangeni főutca
Pukkadjon meg az egész világ jeligére két gombóc nagyon finom fagyival kúrálom az elfagyott lábujjaimat és így
azért egész
jó a történet vége... : )
Köszönet: a német sóhivatal összes munkatársának, hogy ennyire figyelmesek és segítőkészek a szegény külföldi egyetemistákkal szemben, hogy egész nap nem mentem dolgozni tök értelmetlenül, hogy egy darab papírom sincs arról, hogy hol mit csináltak, hogy lehetőséget adtak a Deutsche Bahn támogatására és hogy jövő hét csütörtökön előreláthatólag további hasonlóan értékes nemzetközi tapasztalatokra tehetek majd szert, csak azt nem tudom, hogy 5 napra vagy fél órára készüljek és azt sem, hogy egyáltalán foglalkoznak-e majd velem vagy majd közlik a biztonsági erők az EU-s kártyám láttán, hogy tulajdonképp utazzak el még háromszor munkaidőben a világ végére, aztán meg húzzam le magam a klotyón, aufniewiedersehen.
*bocsi, de itt már tényleg nagyon dukált.
A bejegyzés eredetileg az Azértjón jelent meg, de igaziból sokkal inkább itt, az Olvasnifogjukon van a helye.
