Ettlingen

Ma reggel megkaptuk kéthavi ösztöndíjunkat, úgyhogy onnan egyenesen húztunk a bankba új számlát nyitni. Hehe, itt aztán nem úgy megy, mint otthon, hogy nagy nehezen megtalálod a cibezz számlát, ami ingyenes. Itt minden ingyenes és még ajándékot is kapsz. Kis prospektusból lehetett választani, hogy Timex órát szeretnék, ipod shuffle-t, esetleg kávéfőzőt vagy porszívót. Hát ezekre egyikre sincs szükségem, úgyhogy végül a botmixer nyert - valamivel muszáj megcsinálnom a havi császármorzsa adagom!

Valter (szigorúan vével) kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennénk a messzi Délre, hisz mindig csak ugyanazon a sétálóutcán és útvonalon rohangászunk fel-alá. Ami tök szép meg minden, de hát jó volna új helyeket felfedezni. Úgyhogy Alival hárman alkottunk egy gyalogsági egységet és lesétáltunk az egyik sugárúton. Ehhez tudni kell, hogy Karlsruhe 1715 óta létezik csak. Közepén van a kastély egy irdatlan nagy kerttel és az egész városban két fajta út van csak: az egyik fajta napsugár-szerűen a kastélyban végződik, a másik meg ezeket köti össze, magyarán körútak. Ennyi. Lényeg, hogy egy idő után már túl sok érdekes nem volt és már nem bírtam tartani a többiekben a lelket, hogy mennyire király, hogy sétálhatunk, úgyhogy az első villamosra felszálltunk és elmentünk vele a búsba. Így jutottunk Ettlingenbe, ami egy kis előváros-szerűség, negyed órányira a központtól. Iszonyat hangulatos házak között iszonyat hangulatos sétálóutcákon bandukoltunk, mígnem találtunk egy isz...dönerest. A gyors ebéd után egy iszonyat hangulatos szökőkútra leltünk, ahol muszáj volt nyári jó szokásomat felidézni és kézen állni - hát a többiek nem voltak rá annyira vevők, mint Erdélyben a bratyók, de azért mindenkit villantott valamit. Ha mást nem, akkor a vakut. Úgyhogy a képeket megnézhetitek itt. Az ebédet egy kis árnyékfogóval dolgoztuk le, igen rendesen meghajtottuk egymást Valterral, de nagyon mókás volt, mindenkinek ajánlom ezt a játékot! (könnyen ki lehet találni, mi a menete meg a szabályai).