Utazás előtt

Délben kelek, jön az ágybakakó,
Mindenem bepakolva, jajjdejó!
Egy órát dumcsizok öcsikémmel,
Aztán pusmogok a fogkefémmel.
Utána családi Activity, győzelem!
A napsütésben a hasam süttetem.
Az időt elütni sehogy sem tudom,
Beszélgetek és hiányolom a hugom.
A ház körül ezt-azt elintézegetek,
Minden lezáratlan ügyet lerendezek.

Ezt terveztem mára. Sajnos nem így lett és ezt nem csak az időjárásra értem. Az utolsó sor igencsek keresztülhúzta minden számításom. És amikor már nagyon-nagyon kivoltam és dühöngtem, akkor beugrott, hogy ma reggel, amikor már hajnali 10-kor kiszaladtunk az ágyból, hogy egy velem majdnem egyidős pap miséjét fél11-kor elcsípjük, akkor ő szóbahozta a W.W.J.D feliratú karkötőket. (~What Would Jesus Do). Tényleg, mit is? …Azért Dávidtól kértem egy kis megnyugtatást, hogy azért most biztosan Ő is dühöngene, mint a fene, mert egy kedves kis vasárnapi ebédet és délutánt képzelt el, és nesze, ehhez képest…Meg is beszéltük, hogy mindkettőnknek kéne ilyen karkötő. Más valaki?
De aztán amikor befejeztük 5 körül a melót, akkor elég jó érzés volt, hogy mindent ilyen frankón befejezve hagyhatok itthon. (hehe, csakazértsem alapon nem mutattam ki, hogy valójában már nem is sajnálom annyira, hogy ugrott az eredeti elképzelésem, de innen azért megtudhatjátok).

És mai rengeteg örömöm:

-         Mama olyan sütit sütött (és olyan mennyiségben), hogy otthon fél óráig kétpofára nyomtam be és meg sem látszott a helye

-         Mami megjelent nálunk – igazi Mami-sütivel, még szerencse, hogy pénteken a női megérzésem alapján igencsak üresen hagytam a túrahátizsákomat

-         Sapa is lejött és Mamival együtt tök szépen búcsúztak el tőlem, egészen elérzékenyültem (ááá, nem ér, így olyan könnyű nekem ilyeneket kimondani, ti is erre gondoltok, nem? Hát akkor megnyugtatásképp: ezt már otthon is mondtam:)

-         Mamának még egy fényképezőgéptok varrás is belefért – érthetetlen : )

-         Szöcsikusz úr biztos direkt otthon hagyta otthon az aznapi színházjegyeit, hogy emiatt „utánadhozzuk” címszóval még egyszer találkozzunk

-         Daddy nagyon komoly és férfias tósztot mondott nekem (aztán gazdagon megjutalmazta magát a csokikészleteimből:)

-         Felhívott keresztanyukám

-         Rita a ritírójáról egyenesen a pályaudvarra sietett

-         Az est csúcspontja az volt, amikor a vonatomnál a világ legtermészetesebb járásával Berci jelent meg és közölte, hogy „ha esetleg nem érne ide Marci, akkor tudd, hogy…”. De akivel tavaly a genlakásban a legnagyobbakat tudtunk vitatkozni és röhögni, azaz Marci befutott és élőben mondta el, hogy mit is kell tudnom. Csak jobban tudta, mint Berci….

-         Az már csak hab volt a tortán, amikor Bencemártitól esemest kaptam, „utóbbi” pedig még fel is hívott.

-         Még a magyar határ előtt utolért Bódé, hát ott már teljesen a fellegekben éreztem magam, hol volt ekkormár a szieszta utáni kiisazigazibarátom vájúdás? (őőő, ugye ezt a szót itt most jól használom??)

A legnagyobbat viszont ezen a "baráti" sms-en röhögtem, ki lehet találni, hogy ki írta, de szerzői jogokra való tekintettel vagy bevallja vagy sohasem fogjátok megtudni, ki volt ő…

„(…) Remélem jó volt [a szieszta].amugy mentem volna,de megint belazasodtam:-(és ha azt mondod, h kamu akkor szétrugom a valagad. Szóval a legjobbakat [kinn]!!”