Oxford

Miután a keddi trambulin edzés elúszott, megijedtem, hogy a csütörtöki víz alatti rögbi is ugrani fog. Ugyanis szerdán ugyanúgy izomból fájt a fejem, hiába mentem be az első boltba és vettem sapkát. Így aztán éjjel-nappal sapkában vártam a csütörtök estét (jó, a mixeres képek idejére levettem:). Aztán edzés előtt már nem akart annyira szétrepedni, de azért tünetmentes sem lettem. Sejtettem, hogy ha ezek után megint el kezdek 4 méter mélyben lubickolni, ahol alapjáraton is tök nagy nyomás van és emellett még a levegőt is visszatartom - na szóval az valószínűleg igen meglepő eredményt fog produkálni és amint necces lesz, hazamegyek, nem pörgetem túl magam. És produkált, ugyanis elmúlt a fájás! És a játék jobban ment, mint valaha, azaz mint múlt héten. Kiderült, hogy azért van egy-két trükk, például megtanultam, hogy lehet úgy lebukni 3,8 m mélyre, hogy ne csapkodj a kezeiddel és lábaiddal, mint egy félőrült, hanem csak zsupsz! és máris mozdulatlanul száguldasz lefele. Aztán a meccs előtti szabadrúgásokban is jeleskedtem. Ilyenkor lemegy a kapus, a támadó játékos pedig fél pályáról indul és egy-egy ellen zajlik a küzdelem - a gólig vagy amíg el nem fogy a levegőd. Mi ezt a támadás gyakorlására használjuk és ezt élveztem legjobban, mivel itt mindegyik után elmondják, hogy mit csináltál rosszul és két perc múlva (ha kifújtad magad), akkor mész újból és akkor már arra koncentrálsz. Tudjátok, mi volt a legnagyobb hibám? 1) izomból rá kell rántani a kapus lábára, nem csak kicsit arrébb lökni, mert ezzel rögtön mellette teremsz 2) úgy vittem a labdát, mint egy kézilabdát és az veszélyes, mert simán kiütik a kezemből (és tényleg). Ezeken meg könnyen lehet javítani!

Az UWR-s csapatom köménymagja - De miért van Stephan előtt két sör???

Edzés után az előtérben gyülekezett a csapat magja, én meg szintén leragadtam ott, mindenre nyitottan. Aztán ők indultak egy közös esti sörözésre az Oxfordba és úgy alakult, hogy csapódtam a biciklis különítményhez és én is ott landoltam. Tökre jó volt, mert ezzel úgy érzem, hogy izomból rárántottam nem csak a kapus lábára, de az egész összeszokott belső csapatra is, hisz a többi friss és kevésbé friss játékos sose jön el ezekre az alkalmakra. Úgyhogy jót dumáltunk, hülyéskedtünk, nem utolsósorban ettünk és ittunk. Igaz, hogy mindenki jóval idősebb nálam és nem lesznek sosem a legjobb barátaim, de ha már egy csapatsportba szálltam be, akkor fontos, hogy a csapatépítő alkalmakon is részt vegyek, hogy így összeszokjunk! Így leszek stabil és így senki sem fogja tudni kiütni a labdát a kezemből Karlsruhéban!
...Próbáltak meggyőzni, hogy majd ha hazamegyek, otthon is honosítsam meg ezt a sportot. Szívesen megtenném, csak félek, hogy nálunk nem ennyire adottak a feltételek. Nem lehet csak úgy szerezni másfél órára egy mély (!) medencét, nem állnak hegyben a békalábak, szemüvegek és pipák és nem lehetne az egészet ingyen tartani, mint itt. De azért nem adom fel, máris lehet jelentkezni azoknak, akik szimpatizálnak vele!