Müncheni kiruccanás

Elnézést, ha valakinek túl sok ebben az idegen szó, ezek a közösségemen belüli "szakszavak" : )
Egy korábbi emailjében említette az itteni Gen asszisztens, akivel még fél éve összehaverkodtam, hogy most hétvégén lesz gen találkozójuk. De igaziból semmi infót sem tudtam róla és ráadásul szerda éjjelig netem sem volt, ezért nagyon nem is tudtam vele tervezni, meg mégiscsak az első hétvégémről van szó. Aztán kiderült, hogy az internetkiesésem alatt Gabriel is írt, hogy menjünk együtt!
A csütörtök esti dumálás alatt lezsíroztuk, hogy jövök, ő meg intézett kocsit.
Péntek reggel úgy mentem el a fürdőzésre, hogy vagy bejutok, vagy nem, mindenesetre van nálam plusz póló, pénz, fogkefe, mi kellhet még vajon egy hétvégére? Ezek is csak biztos ami biztos alapon voltak a táskámban, mert az volt a tervem, hogy itthon ebédelek, elvégre mi sem eshet jobban 4°C-ban, mint egy jéghideg gyümölcsleves!! Persze aztán borult minden, Baden Baden messzebb volt, mint hittem, mégis bementem a fürdőbe, ahol csoportos 3órás jegyet vettünk, úgyhogy gyors hívás Gabrielnek: tegyük át fél 6-ra az indulást!
Sajnos ezt az időpontot sem tudtam tartani, mert ezek a hülye Regionalbahnok csak óránként egyszer járnak, így 6-kor futottam be Karlruhe Hbf-ra. Bazi nagy tömeg, péntek délután, állítólag ez a legkedveltebb vonat. Mégis kiszúrtam G-t, ott vigyorgott a legnagyobb tömeg közepén. Alig feltűnően leléptem a kis előőrsünktől, vagyis azoktól a magyaroktól, akik visszajöttek és nem a meccset nézték. 5 perc múlva már egy kis Ford Fiestában száguldottunk München felé.

Uncsi lett Karlsruhe??? Nem ismerek semmit, 5 napja vagyok itt és mégis ilyen halálpontosan egymás hegyén-hátán vannak a jobbnál jobb programjaim! Jííííhá!

Kiderült, hogy a "sofőrünk" a fiatalok új felelőse, Heidelbergből jön és még nem ismer senkit. De abszolút senkit. Én meg végigdumálhattam vele a 3órás utat, hatalmas arc, van azért ezeknek a németeknek egy egyedi humoruk. Mire megérkeztünk, már sokkal jobban ismertem, mint bárki más, ott meg egy csomó Jugendwochés ismerősöm várt (ez egy nyári ifjúsági hét volt), úgyhogy ekkor már biztos voltam benne, hogy ez egy jó hétvége lesz.

És az lett! Volt welcomedrink, egy nagyon jó fajta likőrkevert (na ilyen mikor lesz otthon?!). Hehe, ezek a pofátlanok nagyon megvicceltek minket. Ki volt rakva az asztalra kb. 10 gyári csomagolt lasagne, mindegyiken a veg. rövidítés (vegetáriánus) és csak az egyiken volt hús-felirat. Azt vizsgálták, hogy mi a reakciónk, mit csinálunk a húsossal. Persze Mátcsyval azonnal láttuk, hogy mire kell hajtani, de aztán mindketten visszaléptünk és átadtuk az esélyt a többieknek. Kiderült, hogy a veg. feliratúak többsége is húsos volt... : )

Aznap este játszottunk alsós játékokat, evolúciós játékot német módra, egy remek kártyacserélős-ismerkedős játékot, amit biztos ellövök egy bulin! Voltak még nagyon komoly programok, beszélgetések, nagyon sok hülyéskedés és poénbombák tömkelege. Sok mindenben különbözik az otthonitól, de a sok játék nagyon bejött és otthon is meg kéne honosítani! Érdekes és nem feltétlenül jó, hogy itt minden spontán ment. Bevásároltak szombat reggelig, addig volt elképzelésük a programról és onnantól vasárnap délutánig már egy közös munka eredménye volt, hogy nem haltunk éhen, hogy jó programok voltak, hogy találtunk misét, hogy éjjel 3-kor feküdtünk, stb.

Ami nekem még nagyon fontos volt, hogy míg a többiek össznépileg gyilkosoztak (Wehrwolf), beszélgettem egyet a régi asszisztensükkel. Kiderült, hogy 3 évig volt a Bundeswehrnél és utána elhúzott Brazíliába önkéntes munkát végezni. Egy volt drogosokkal foglalkozó helyen volt, egész nap dolgoztak és nagyon élvezte. Utána pedig egy két hónapos (!) körutat tartott az országban a katonáskodása alatt összegyűjtött pénzéből. És 2 hónap alatt minden éjszaka volt szállása, mert egyik helyről a másikra küldték és intézték neki az utazását. Tök ismeretlen emberek, akik csak annyit láttak rajta, hogy rendes ember! Úgy ment el Brazíliába, hogy 21 éves, amikor visszajön, akkor szeretné újabb barátnők helyett megtalálni a nagy Őt, azt, akivel megházasodik. Mert ő biztosan családot fog alapítani. És úgy jött vissza Brazíliából, hogy tudta, beáll szerzetesnek. Érdekes, mert ezzel végülis rálelt a neki való Igazira...
Ez ám a hivatás! Azóta egyszer sem kételkedett a döntésében.

Szép volt, mert csináltak a volt asszisztensnek egy búcsúestet, (Martinnak pedig utána egy beavatási szertartást). Na ezt az előbbi játékot is ellövöm egyszer, de a lényege az volt, hogy mivel jól ismeri a társaságot, felmutattak mögötte egy nagy flipchart lapon egy kérdést és aki igennel válaszolna, az felállt. Neki meg ki kellett találnia a kérdést. Akkora röhögések voltak...
Aztán meg ki kellett bontaniuk fejenként 6 sört egyetlen öngyújtó segítségével. Szegény Martin nem komálja a sört (tesó!), így aztán csúnyán felsült (jó, nem kell szó szerint venni...), a nagy sörös bagázs meg nagyon nagyokat derült a bénázásán. Végül pedig 2 percig kellett spontán módon valamivel szórakoztatniuk minket és arra egy zenére-székfoglalós játékot eszeltek ki számunkra - azzal a különlegességgel, hogy Martin zongorázott (Rózsaszín párductól Oroszlánkirályon át egészen Beethovenig minden szerepelt a palettán) és ha megállt a zene, akkor az egyre fogyó székekre fel kellett férnünk - mindenkinek. A végén huszonpár ember állt 4 széken!!!