Sötét felhők gyülekeznek

Nóri, ne olvasd el! : )
Lassan leesik, hogy nem fenékig tejfel itt az élet. Tegnapra már mindenkinek volt internete, csak nekem nem. És lassan az őrületbe kerget, hogy csak offline írom a leveleket és bejegyzéseket, de egy nyamvadt életjelet nem tudok küldeni. Plusz a többi németes magyarral sem tudom tartani a kapcsolatot.
És hogy miért nem? Első körben azért, mert ahhoz kellettek volna a szomszédok - akikkel viszont egyszerűen képtelenség találkozni.

Mi? Pont nekem, aki tök lelkes voltam két napja a folyosónktól? Úgy jöttem ki Németországba, hogy hú, itt aztán mennyi mindenkivel szeretnék megismerkedni - és ezek után annyi sem sikerül, hogy találkozzam egy-kétszer a folyosó lakosaival?

Tegnap éjjel végül Valter hathatós segítségével sikerült belőni a netet ("addig nem megyek el innen, amíg meg nem csinálod":), úgyhogy legalább ez megvolt. És mivel ez az éjjel tényleg éjjelt jelent, ezért másnap úgy aludtam 11-ig, mint akit fejbe vertek. De piszkosul.

Napközben helyrepofoztam a vincsim, skypeoltam mátcsyval, vártam a családot skype-ra, próbáltam rendbe szedni magam. Elkészítettem az első itteni komoly kajám, mi mást, mint gyümölcslevest és utána tésztát, mert lusta voltam máshoz. Tettem-vettem és egyszer csak este volt. Na ez ám az érzés: negyedik nap, sunshine, hawaii ...helyett baromi hideg a szobában, mert nincs fűtés és akkor meg már miért is ne lenne nyitva az ablakom, egy komplett napot a szobámban gubbasztottam - és még mindig nem találkoztam senkivel.

Nagyon dühösen rohantam el otthonról. Este ugyanis Gabriellel(egy német gen barátom), Mátcsyval és Gáborral találkoztunk. Na, ez aztán ellazított, elmentünk egy egyetemi bulira, mert ott olcsó volt a sör : ). És ott dumáltunk egy nagyot meg Gabriel elég sikeresen rádumált egy sörre. És ízlett! A bűvszó: grape. Ő maga megmutatta, milyen is az igazi sörözés: amíg ott voltunk, benyomott hetet. És ugyanúgy csöndben vigyorgott, mint addig.

De valahogy nincs jó kedvem, megszűnt az újdonság varázsa, látom, hogy mégsem minden rajtam múlik. Vagy a rossebb tudja, végülis csupa olyan dolgot csináltam, amit valamikor meg kéne csinálni és ezért könnyen túltettem rajta, hogy ma a gyalogsági csapatom kihagyott a mókából. Maradjunk annyiban: rohadt fűtés... : )