Csinosak a német tornászlányok....

...bár persze rögtön leszögezném a kedélyek (és Vince) megnyugtatására, hogy a magyar nők nyomába sem érnek! : )

Hát az úgy kezdődött, hogy tegnap éjfélre vízszintesben voltam, sőt, eddigre már azt is tudtam, hogy ma nem lesz egyetemem. Tehát aludhatok nyugodtan... Rám fért, mert a fejem miatt nagyon K.O. voltam. Reggel 11-kor kezdtem érdemben ébredezni. Hosszú elmélázás az ágyban, hogy mi lett volna, ha korán kell kelnem, meg mi lesz holnap, de aztán inkább nem gondoltam bele. Úgy döntöttem, hogy ma megint magamat-utolérős napot fogok tartani, aztán majd meglátjuk, hogy mi fér még bele. Tegnap este egyik tankörtársam mondta, hogy ezen a héten már elindultak a sportágak és ő már volt is karatézni. Erről nekem rögtön beugrott, hogy dejszen'!!!
Az Új életet kezdek! projektem egyik legfontosabb elhatározása az volt, hogy majd új hobbit meg sportokat fogok keresni magamnak. És azután, hogy múltkor bejelöltem a brosúrán, hogy mi érdekel engem, semmit sem tettem az ügy érdekében. Ezért ma végigböngésztem a netet és nagy bánatomra kiderült, hogy már minden "ausgebucht" és max. várólistára jelentkezhetek. Ekkor jött az élelmes magyar hozzáállás és írtam egy-két helyre naív külföldiként, hogy tonképp hogy is megy ez az egész és hogy eljöhetek-e próbaórára és amúgyis, 21 éve ez az én álomsportágam, csak eddig nem tudtam róla. Aztán megjöttek a válaszok, hogy tök jó, hogy érdeklődsz, sajnos már televagyunk (na nem mondod!), de ha esetleg valaki visszamondja, blablabla. Miért is mondaná vissza valaki???

Viszont azt is láttam, hogy van trambulin óra pont kedden este. Na ez az, ami nekem kell! Előtte elmentem bevásárolni, onnan a Bauhausba, hogy vegyek radiátorkulcsot (elfogyott) és hogy-hogy nem, az edzésről sikerült elkésnem. Ez úgy különösen kínos volt, hogy nem jelentkeztem és hely sincs már a csoportba. Benyitok az 1B terembe, ahol nagyban frizbiznek. Hö??? Igen, az ultimate frizbi is érdekelt volna, de most nem ezért jöttem. Aztán kintről kaptam megerősítést, hogy "áá, nem kell meglepődni, ha frizbiznek, így melegítenek az edzésre". Úgyhogy 10 perc után újból benyitottam és tanácstalanul, nagykabátban megálltam az ajtóban, miközben bent lassan teljesen bemelegedett a társaság. Pfűűűű, nagyon ratyi érzés volt, mert senki sem jött oda hozzám, csak egy csávó odakiáltott, hogy trambulinozni jöttem-e. Mondtam, hogy ja, erre folytatták az edzést. Én meg álldogáltam tovább zavart fejjel. Végre odajött egy lány, aki megsajnált és kérdezte, hogy mit is szeretnék. Megnézni egy edzést? Vagy be is állnék rögtön? Egy 4 szavas tőmondatot tudtam csak kinyögni ("Ich bin nicht angemeldet"), aztán még hozzátettem, hogy nagyon szívesen résztvennék és spuriztam átöltözni a fürdőshortomba. Mert hát más sportos ruhám nincs itt...
Mire beértem, kezdték összeállítani a termet. A kedvesen mosolygó lány elküldött, hogy fussak körbe-körbe, amíg ők dolgoznak. Végre mindent túléltem és én is döbbentem bámultam, hogy mit mivel kell összekapcsolni, milyen sorrendben kinyitni, mire kell ügyelni, hogy ne halj meg trambulin-rudazat-rádesése következtében. És lassan rádöbbentem, hogy újabb gyerekkori álom valósul meg. Olyan trambulin rendszert építettünk fel, hogy nyugodtan továbbrepülhetsz, ott is matrac van! (persze csak módjával, mert oldalra semmi sem véd. De hát egészen egyszerűen arra nem szabad esni és punktum.)
5 fős csoportokban kerültünk egy-egy trambulinra, az én csoportommal pont a mosolygós lány foglalkozott. Olyan király edzést tartott, hogy teljesen a fellegekben éreztem magam! Pedig akkorát nem is volt szabad ugrani, hogy ténylegesen ott legyek. Az alapoktól indultunk, "fuss végig a trambulinon", aztán a két óra végére már ülésbe tudtunk érkezni, de úgy igazán frankón, profi technikával.

És a terem tele volt fiatalokkal, németekkel, arrébb bazi nagy duplaszaltókat ugranak, mindenki folyamatosan mosolyog, csillognak a szemek, biztosan az ugrálás és az intenzív sport hatása. A kezdők lelkesek, ugyanúgy, ahogy én is, a fele csapat mindenre elszánt lányokból áll. És mindenki kedves, nem is beszélve a "csoporttrénerünkről".

Az edzés végén mondta, hogy jelentkezzek be péntekre és attól még járhatok erre az edzésre, sőt, akár mindkettőre is! Aztán kiderült, hogy a keddi alkalom után, kb. 10-re le szoktak menni egy kis közös sörözésre. Hohó, ez ám a nekem való lehetőség! Csomó kezdő, velem egykorúak többségében, beszélgethetek németül és csak úgy kell csinálnom, mintha söröznék: )!
      ...majd megnyugodva elköszöntem és hazamentem. Há' bolond vagyok én?! - kérdeztem magamtól útközben, miközben a sötét Schlossgartenen mentem át és a kivilágított kastélyt néztem, nagyokat szívtam a friss levegőből, valamint az ugrálás élményét idéztem fel és fütyörésztem.
Nem, csak holnap tényleg első nap van és jobb nem még később hazamenni. De jövő héten biztos megyek!!!