Séta

Reggelenként sétálva megyek az egyetemre. Nagyon szép fél órás út vezet odáig, végig a kastélyparkban fák és szökőkutak mellett megyek. Épp jön föl a nap, párás a levegő, száguldoznak körülötted a biciklisták - és a Te világod mégis áll. Vagyis egyenletes mozgással halad és ettől ugyebár nyugalomban marad. Madárcsicsergés, egészséges, felébreszt, van időm gondolkodni és a kis egyeddüllét ilyen szempontból nagyon jól jön. Akkor indulok, amikor én szeretnék (vagyis negyed órával a villamosos különítmény után) és abban a tempóban haladok, ahogy nekem kényelmes. Ami viszont csak Bazsinak, Marcinak meg Sapának (nagypapámnak) lenne sétálótempó. Másoknak valahogy a százméteres síkfutóverseny döntője szokott erről beugrani, én igazán nem értem, miért. (hehe, ha láttátok volna, hogy pár éve Dáviddal hogy blattyogtunk ki kettesben a buszmegállóba! Nem igaz, Öcsi?! Na de ezt kérdezzétek tőle!)

Persze hamarosan remélem lesz biciklim és akkor majd azzal teszem meg ezt a távot, de az is remélhetőleg ilyen szép reggeli élmény lesz! Nem is beszélve a hazautakról!

És folyton dúdolok meg fütyülök, ugyanúgy, ahogy Bazsi is leírta múltkor blogjában. Főzés közben, zuhany alatt állva, blogírás mellett rákontrázva arra, amit épp hallgatok, villamoson ülve, bulin magam jól érezve, néha órán unatkozva. És legfőképpen ilyenkor, amikor egyedül félórákat sétálok.
Egyik este vígan és hangosan énekelve jöttem haza, amikor nem tűnt fel, hogy egy nő kiszállt a leparkolt kocsijából és csak azt vettem észre, hogy furán néz rám. Én meg - ha már úgyis "lebuktam" - énekeltem tovább. Vicces jelenet volt.
Tavaly ősszel is így szerettem bele az Út a vadonba című film zenéjébe. Mentem fel este a genlakáshoz vezető lépcsőn és hangosan dúdoltam, amit a fülemben hallottam - és nagyon átéreztem ezt az "enyém az egész világ!" életérzést. Aztán egy-két hónap alatt megváltozott és már inkább Ágoston szuper zenéi és az arab muzsika világa tükrözte jól a hangulatom. Kár, hogy Bazsi pont ekkorra szeretett bele az előző zenémbe...
Ágoston mindig tudta előre, ha valaki hazafelé közeledett. "Na, megjött Marci". Ennyi, tanult tovább. És 5(!) perc múlva Marci vígan belépett a lakásba. Nálam a fütyörészésből tudta, azt hiszem.