Nemzetközi reggeli

Többek kedvet kaptam a 20€-s példámon felbuzdulva a bicóvásárláshoz. Múlt vasárnap az egyetemista mise végén mondta a pap, hogy szombat délelőtt nemzetközi reggeli lesz. 5-en voltunk a magyar-németesek közül, el is határoztuk, hogy valamelyik programra el kéne menni (mert egy csomót felsoroltak). Én végül ezt a reggelit szerettem volna megvalósítani. Úgyhogy reggel kimentem a Valterék után a bolhapiacra, pont akkor értem oda, amikor a győztes üzletet nyélbe ütötték és ezzel kolink biciklifarmját újabb 3 fapados biciklivel növelték. Viszont még intézgettek ezt-azt, késni viszont nem akartam, úgyhogy nem vártam meg őket, hanem elszáguldottam a reggelire. Bazsinak ez a katolikus egyetemi közösség (KHG) a mindene, úgyhogy nagy reményekkel indultam. Utolsó utáni esély!
Ahogy Gábor utólag kommentálta: fogadjunk - azt vártad, hogy belépsz, tele van sütivel minden, mindenki csak rád várt és bombanők sikítva ugrálnak a nyakadba, hogy őt válaszd! Ugye, hogy ez volt?! (valami ilyesmi volt a lényege, csak kicsit hosszabban). Tényleg valami ilyesmit vártam, ehhez képest fura volt, hogy miután tisztáztuk, hogy igen, erre jöttem, nem nagyon foglalkoztak velem. Én meg az asztal végén ültem, (a süti megvolt:) és elkezdtem beszélgetni a mellettem ülő fiatalanyukával (egybeírandó!). Kiderült, hogy lengyel, nagggyon jófej volt, úgyhogy egy fél óra után nem is izgatott, hogy a társaság maradék 95% mit csinál, mert mi ott az alvégen jól eldumálgattunk. (Egy két hetes olaszországi szociális önkéntes munka alatt ismerte meg a német férjét - eddig abban reménykedtem, hogy ez csak a filmekben létezik!) Aztán felhívott Valter és Joci, hogy itt állnak az épület előtt, vigyem be őket, mert nem mernek bejönni ilyen késés után egy vadidegen társaságba. Jó kis helyzet volt. Hogy vigyem be, ha még én sem vagyok igazán benn? A végére aztán nem bántam meg, hogy elmentem, mert tartottak egy szuper bemutatót Libanonról és Szíriáról, amik nagyon megfogtak. Meg volt egy echte indonéz párocska is, le is támadtam őket, hogy a poco pocoban tényleg - ahogy én sejtem - hülyeséget tanítok-e 2 éve folyamatosan a világnak vagy sem, de annyira nem ismerték a táncot, úgyhogy megint nem derült ki. De ha kiderült volna, akkor sem árultam volna el, nem égetem magam és én tuti így tanultam egy indonéz őslakostól. "poco poco??!! #&#|äÄ***<+đ!!! Aaaaaaa, potyo-potyo!" : )
Ez sem lesz a közösségem, de jó volt, hogy elmentem. Elmentünk. És délután vidáman tekertünk hármasban haza.