2009. október 8., csütörtök

Dilemma

Hónap második péntekje, a 6É futás éjszakája. És ráadásul vasárnap úgyis indulok, úgyhogy kit izgat, ha teljesen koki leszek addigra!! (ugyanis a futás éjjel fél 1-kor indul, másnap éjszaka meg szieszta miatt nem fogok aludni) Múlt héten már Szölös Pisti köllégának (ááá, nöm ám ögy szögedi srácról van szó…:) pedzegettem, hogy milyen jó volna, ha jönnének a genek is és aztán másnap ritíró, de ő szép lassan lebeszélt róla.
Így aztán csöndben letettem róla, mert beláttam, hogy ha éjjel 3-kor fekszem és másnap reggel 8-kor kelek, akkor teljesen esélytelen, hogy a lelkigyakorlaton aktívan tudjak a résztvenni és a többiekkel lenni. Ha esetleg mégis, akkor viszont a sziesztán garantáltan elalszom – úgy kapunyitás után 16-18 perccel.
És ekkor csütörtök este….
…felhívott kedvenc Bálint unokatesóm (a többi unokatesó ne értse félre!), hogy gondoltam-e rá, hogy elmenjünk futni, mert milyen jó lenne, ki tudja, lesz-e még ilyen jó idő, ráadásul most retúr futás van (17 km)!! Na ez földhöz vágott, hisz Bálinttal szerettem volna még találkozni a kiutam előtt, ráadásul tökre örültem, hogy hívott és még Bódé is jött volna! „Najó, menjünk, majd túlélem a másnapot, észre sem fogják venni rajtam…”
Csütörtök este ezen agyaltam, hogy most akkor ki felé és mi a nagyobb szeretet: ha megyek futni, de talán másnap fáradt vagyok? Ha a lelkinapot előtérbe helyezem, de Bálintot lemondom és ez talán rosszulesik neki, mert meghátrálásnak tűnik? Ha mindent belepaszírozok és sziesztát is végigpörgöm és vasárnap, a megható indulás pillanatában végig lehet velem súrólni a földet és így a T. Család bukja be?
Lefekvés előtt úgy voltam vele, hogy most akkor ha lehet, mutassa már meg, hogy mit is kéne tennem.
Nem jött villámcsapás, az idő sem lett ocsmány, hogy árvíz miatt elmaradjon a futás és arra sem volt esély, hogy Sashalmot lebombázzák és így nem lesz helyszíne a másnapi fokoláros programunknak. Végső elkeseredésemben : ) írtam Bazsinak (aki ismeri kettőnk régi - hm, meghittnek nem nevezhető – kapcsolatát az érti:), de a válasza sem segített a döntésben.
….És ekkor felhívott Bálint, hogy úgy tűnik, nekik nem fér ez most bele, nagy baj lenne-é, ha most ezt kihagynánk???
Jött megoldás onnan.

(Sajnos hozzátartozik, hogy így Bálinttal a kiutam előtt már nem tudtam találkozni – okt. 12.)

Nincsenek megjegyzések: