Negyedikről negyedikre

És hol lakom? Hát nem épp a negyediken?!
Erhardt Gyuluék ma költöztek (újból) és segítettünk nekik Gáborral a cipekedésben. Ráment az egész délutánom, de tök jó volt, mert utána félhullán (mostanában mindig ilyen állapotban leledzek) vacsiztunk együtt - Gyulu téglán ült, páran a félig összerakott kanapén, a frissen lecsapott asztalon - szóval olyan tipikus ejjdejóbeköltöztünk hangulat uralkodott. És jó magyarosan, sok szálon és párhuzamosan zajlottak a beszélgetések, megspékelve jó pár poénnal és mennyei fűszeres pulykamellel, anekdotázások, nagyotmondások (és -hallások:). A vicc az volt, hogy itt volt egy amerikai új ismerősük is, ezért folyamatosan két nyelven folyt a hangzavar - mindezt úgy, hogy egyébként éjjel-nappal egy harmadik nyelvet használunk (németet).
Este hazafele mondtam Gábornak, hogy el kéne menni partyzni valahova, még csak 10 óra, ma biztos van egy csomó halloween-banzáj, aztán ha rossz, hazamegyünk. Egy diszkó előtt elhaladva viszont egy halom vérrel össze-vissza festett boszorkányt láttunk, amúgy sem tudnak az itteni nők 10-es skálán 3-asnál jobbat elérni, viszont máskor legalább tudjuk azt mondani, hogy "már csak egy seprű hiányzik neki". Most az sem hiányzott. Bahhh, nem tudtam, hogy ez egy ilyen gáz, sátánista, gusztustalan kreálmány. Csak annyi maradt meg kiskoromból, hogy Bazsival kartondobozokból készült hipermájer robotszerkónk volt.