Koli - update

Ma újabb folyosótársamat ismertem meg, Laurát. Vele is vidáman megleszek, ő a másik „újfiú” a folyosónkon. Sajnos mostanra megtaláltam a kolim egyetlen hátrányát, méghozzá azt, hogy mivel az ajtóm egy szűk folyosóra nyílik, ezért érthető módon teljesen abnormális dolog lenne nyitott ajtónál üldögélni. Viszont csukott ajtó mögött csak akkor találkozunk egymással, ha pont egyszerre megyünk a konyhába, a folyosónk közösségi helyére. Ennek némileg ellentmond, hogy most épp nyitott ajtóval üldögélek, mert még mindig nincs netem és muszáj találkoznom valamelyik szomszédommal, hogy segítsenek. De csak a közvetlen szobaszomszédaim a jók, őket meg még nem is ismerem.

Matyinak írtam ma egy emailt és akkor esett le a következő. Annyit kell tudni hozzá, hogy mi, magyar németesek szét vagyunk dobálva a koliban és a szobaáraink között 50 € különbség van. Nekem van a legolcsóbb szobám, és mégis:
itt megismerkedhetsz Lisával, Laurával és Khalillal Tunéziából...na meg a többiekkel, akikről semmit sem tudok. Meg innen, a tetőtérből gyönyörű kilátás van az összes többi házra, valamint a rendszeres sportom is megvan azzal, hogy a negyedikre felfutok és ráadásul sosincs olyan probléma, hogy a felettemlevők dobognak meg partyznak, az alattad levő meg ugyebár úgysem hallatszódik fel. Az meg kifejezetten kíváló, hogy nincs csap, tükör, stb. a szobámban, mert így muszáj kimennem a közös folyosóra és úgy összefuthatok a többiekkel. És ha a szobám olyan nagy lenne, mint a legtöbb magyarosé, akkor ürességérzetem volna, visszhangozna a hangom, mikor skypeolok és amúgyis többet kéne takarítanom, nagyobb részt kéne ugyanannak a lámpának bevilágítania. Valójában nem is értem, hogy miért ez a legolcsóbb koliszoba, ennyi szolgáltatásért cserébe a legdrágábbnak kéne lennie...Micsoda mázlim van! Nem cserélnék senkivel sem!