Taizé: mission completed

Reggel 8-kor kidobott az ágy, de aztán rájöttem, hogy csak meleg van és nyitott ablak mellett még nagy nehezen visszaaludtam két órát, hogy ne legyek napközben fáradt.
Aztán kiderült, hogy nincs net, az egész kolin internetelvonási tünetek figyelhetőek meg, hallgatag, mélyeket sóhajtozó függők járkálnak fel-alá. Persze nagy előnye, hogy így nem maradt más hátra, mint előremenekülni a tanulásba. Komikus, mert egész hétvégére nem terveztem pont azért semmit, hogy végre nekikezdjek önmagam utolérésének, tehát kapóra jött az internetkiesés, nehogy valami elvonja a figyelmem. És mégis, nagyon nyögvenyelősen ment...
Este meg elmentem a közelbe egy tök szép Taizés-estre. Még a pár héttel ezelőtti próbálkozásomkor akasztottam egy szórólapot, aztán vasárnap mondta a pap is, hét közben beugrott és máris ott üldögéltem középen a szőnyegen, a padok között, a sok-sok gyertyával és piros dekorációval ellátott ökumenikus központban. Nagyon szép és meghitt volt, kár, hogy csak évente egyszer rendeznek ilyet (azt hiszem ez amolyan felkészülés az évi találkozójukra szilveszterkor). Nagyon meglepődtem, mert rengeteg gimnazista korú fiatal volt. Miért jönnek el? Máshol miért nem lehet őket látni? Miért nem lehet ezt a tömeget megtartani? Mondjuk ha nem ezer éves orgonaénekeket énekelnének misén... Mi lesz belőlük egyetemista korukra? Pont, amilyet korábban elképzeltem: kis helyen sok jó ember összezsúfolva, hozzád közel álló énekek és zenei kíséret, csönd, rövid elgondolkodtató idézetek.
Már amikor beléptem, tudtam, hogy ez meghitt, feltöltő és mély lesz.
És az lett.