...a szívem a mai délutánon : )Először, amikor kiderült, hogy foglalt a terem és nincs trambulin edzés, ami pedig a hét egyik csúcspontja.
Másodszor, amikor láttam, hogy helyette 3 egymás melletti pályán folyik az egyetemi röplabdakupa hatalmas hangulattal és még hatalmasabb szervákkal és lecsapásokkal. És én meg még csak edzésekre sem járhatok, nemhogy itt tolnám órákon át és élvezném egy újabb hét sikeres kibekkelését.
Aztán beugrott, hogy pár hete kaptam sms-t és emailt is az egyik otthoni egyetemi röpis sráctól, hogy jövök-e hétvégén a kupára a csapatukba. Valószínűleg az első hajszálrepedések a nemleges válasz megfogalmazásakor futottak végig törékeny szívemen...
Most viszont csak annyi vigasztalt, hogy összefutottam egy új ismerőssel, aki résztvevő volt (papám, mekkorákat csapott le!) és ő rádumált, hogy egy ideig jöjjek be és legalább nézzem a játékot meg az egyéb látnivalókat : ) (nemhiába volt már a szentimrében is a csinos röpi meccsek nézése az egyik kedvenc elfoglaltságom;)
...Este egyik tankörtársunknál király buli volt, nekem azért úgy tűnt, hogy nem csak én érkeztem búfelejtés céljából, sőt a jelek alapján a többségnek sokkal nagyobb felejtenivaló bánataik vannak : ) Nemigaz, srácok?! Hahó, ébresztő!!!
2 megjegyzés:
de
csak hogy én is hozzászóljak
Miért, ekkorákat búfelejtettek, vagy senki sem szólt a másikhoz nagy bújában, bajában?
Megjegyzés küldése