Érzem, hogy merre van a fent...

...így van esélyem kimászni a lavinából.
Lehet, hogy kicsit értetlenül álltok a blogomat olvasva azelőtt, hogy most akkor mi volt mikor, mikor írtam lelkesen motivációs levelet, mikor jött a krach, mikor döntöttem el, hogy folyamatosan németül fogok beszélgetni. Meg mikor bicsaklott ki a bokám, amit nem volt már kedvem megírni, meg mikor mentem el Neureutba Princi könyvéért és cangáztam egyet, bár ezt is egy félmondatban fogom csak elintézni.

Ez azért van, mert többségük nem egy naphoz köthető, hanem napok alatt zajlik. És remekül tudok párhuzamos életet élni : ) Úgyhogy a siemensezés vasárnaptól a hét közepéig ment, kb. egy hete érzem, hogy reménytelenül szakad rám a világ és már nem kereshetek újabb meg újabb sportágakat...És múlt hétvégére már eljutottam arra a pontra, hogy valamit máshogy kéne csinálni, meg azt is láttam, hogy a régi elhatározásaim csak az ajtómat színesítik, a hétköznapjaimat nem. Tegnapra minden összejött, hisz fáj a bokám, hiába borogatom éjjel-nappal (ami mellesleg nagyon szexi lett, még szerencse, hogy mama küldött egy kiváló konyharuhát - csak meg ne tudja, mire használom:), kiakadtam a magyarosoktól, jöttek privát balhék és érzem, hogy valamit nagyon rosszul csinálok, hogy ennyire maga alá temet az idő homokvihara(=sivatagi lavina).
Azt már megfigyeltem, hogy amióta Németországban vagyok, szinte hangulatember lettem. Máskor egy-egy ilyen mélypont egy-két hétig eltart, aztán szép lassan kimászom belőle és akkor a gondtalan életre visszaállás is hosszútávú. Itt viszont minden gyors lefolyású. Tegnap nagyon rossz napom volt, ma viszont nekiláttam és nagyon helyrepofoztam mindent.

1. Hétvégén már eljutottam odáig, hogy ez a spontán tanulás nem megy, mert ennek az az eredménye, hogy egész héten semmivel sem foglalkozom, egyedül csütörtök éjjel, amikor az edzés-dumálásból fél 11 körül hazajövök, akkor kezdek el a másnapi leadandóval vacakolni, hogy utána másnap tök KO-n ébredjek. Így aztán hétvégén arányosan elosztottam, hogy melyik nap melyik tárgyra kell készülnöm, terveim szerint nincs többé házifeladatos-éjszakázás.
2. Ma korán keltem
3. Mérnök leszek, vagy miaszösz. Így aztán L6 2.0 -ás verzió gyanánt rajzoltam egy mátrixot (mondhatnám, hogy táblázatot, de az túl egyszerűen hangzik), fölé nagy Hatékonyság felirat. Különböző kritériumok vannak, amiket minden nap teljesíteni kell: korai kelés (napi 8 óra és slussz, nincs visszaalvás), pontosság/késés óráról, itthonra elhatározott edzés (nem)teljesítése, 1-es pont szerinti aznapra kitűzött tanulás, aznapra kitűzött célok (emailek, siemens, bevásárlás, könyv stb.) és a pár héttel ezelőtti rendszerem szerinti lefekvés. A következő 4 héten minden napnak van egy oszlopa és aszerint, hogy sikerült-e, egy bazi nagy pipa kerül a megfelelő sorba vagy pedig szégyenszemre ikszelek, hogy nem jött össze. Ez azért király, mert minden nap szembesülök vele, hogy "ma sem...", meg hogy "pedig meg lehetett volna, ha nem .... (ragadtam volna le a youtube-on, stb.)", meg "igen, pont azon a három percen múlt, hogy késtem és ezért nem tehetek ide pipát". Még két éve olvastam a Sorskovács blogon, hogy ahhoz, hogy valami megszokásoddá váljon, (többek között) vezetni kell, hogy sikerült-e megtartani. Ha csak úgy érzésre próbálod mívelni, akkor jó eséllyel bukta lesz.
4. Lezártam az egész siemenses mizériát és elküldtem nekik
5. Megtanultam nemet mondani és lemondtam a ma esti Gyulusékhoz tervezett közös vacsizást, hogy utolérjem magam és ne rögtön "most kivételesen" helyzettel csússzak el még reménytelenebbül
   
6. Bicikliztem egyet Valterral és a kis mozgás miatt felfrissültem egyetem és a kömény délután között (nem volt betervezve, csak a posta másfél órával érkezésünk után nyitott)
7. Írtam jó pár emailt, amikkel el voltam maradva. Persze valahogy a csillagozott meg színezett levelek száma nem akaródzik fogyni
8. Abszolút nem tudtam a mára "előírt" adagot megtanulni, úgyhogy nem úszom meg a holnapi házifeladat írást
   
9. Időben sem sikerült lefeküdnöm : )

Az eredmény az, hogy hogy van célom, ami teljesíthető és van remény, hogy majd minden jó lesz. Már csak arra kéne valami jó technika, hogy nekiduráljam magam hatékonyan a tanulásnak és na csak a gyakorlatokra az eredményt próbáljam valahonnan kiszülni. Szokásos problémám, hogy csak akkor tudok hatékonyan tanulni, ha már ég a ház, az iglu túl hideg és másnap reggel lesz a vizsga és beláttam, hogy ha nem kapom magam sürgősen össze, akkor ennek csúnya vége lesz. De ezek külső körülmények, magamat erre nem tudom rávenni csak úgy. De azért leszek mérnök, hogy erre is kitaláljak valami okosat. Székbe szerelt elektrosokkoló, automata csokiadagoló és -elvonó, figyelemirányító lézergép és ötlet feljegyző, majd agyamból kitörlő gépezetekre gondoltam első körben...