Tram buli(n)?

Mint vakok között a sánta, akarom mondani féleszű, szóval értitek, úgy éreztem ma magam a trambulin edzésen.
Két hét kiesés sok, de ma ugyanolyan kezdő lányokkal voltam együtt, mint én, és náluk sokkal jobban ment nekem - sovány vigasz. Valahogy a varázsa is kezd elszállni az edzésnek attól, hogy még mindig olyan idegen az egész, hogy heti egyszer járhatok csak és olyankor is csak ugrálgatunk együtt, de semmi több.
Próbáltam sokat tenni ellene, nem jött be, érdekes, pár hete nem gondoltam volna, hogy az UWR-en jobban a társaság szerves (és szükséges) részének fogom magam érezni, mint itt. Pedig így van, tegnap az edzés végén mindenki viccesen ugratott, hogy milyen béna voltam, Magyarország egy nyamvadt gólt sem tudott benyomni. De ebben az a lényeg, hogy én is valaki vagyok, óriási fejlődés, ha a többiek észreveszik, számontartják, hogy nem ment jól...
Itt meg...Na mindegy, azért élvezem, csak érzem, hogy lassan félidőnél vagyok, azért ennél messzebb szerettem volna elérni.