Biciklitúra

Tök szép idő volt, már 1-kor végeztünk az egyetemen, teljesen reménytelen az, hogy bármit is megtanuljunk - menjünk biciklizni!
Három fős volt a kis csapat, aki "vállalta". Elképzelésünk sok volt, de térképünk egy se, így aztán eléggé női megérzésünkre hagyatkozva tekertünk - ez 3 villamosmérnöknél nem sok jót szokott jelenteni...De azért nagyjából tartottuk magunkat a "tervhez", kijutottunk egy erdőből és ott állt előttünk váratlanul egy reptér. Köszöntünk neki illendően, ő meg megjegyezte, hogy szerencsénk, hogy öreganyánknak szólítottuk, mert így meghagyja nyamvadt kis életünket, sőt, még egy próbarepülésre is elvisz, pont ezért toltak ki most három gyönyörű repülőgépet!...
Neeem, sajnos nem ez történt, de a tervem az volt, hogy bratyizunk az ottani muksókkal, aztán majd meglátjuk, hátha, ehhem-behhemm... : )
Nagyon jófej öregek voltak, elég érdeklődően néztem, ezért rögtön ajánlották, hogy jöjjek majd vitorlázórepülni. Egészen elgondolkoztam rajta, ha visszajönnék nyáron praktikumra és nem lenne jobb dolgom, mint egész nap a reptéren üldögélni és néha 3 percet felszállni és leszállni, akkor lehet, hogy még megjelenek itt. De télen nincsenek termikek, úgyhogy ez bukta. Viszont elszóltam magam, hogy magyar vagyok, mire kiderült, hogy itt van Kálmán bácsi is, aki magyar! 56-os magyar egyetemista volt, azóta itt él. Képzelhetitek, hogy a biciklitúra innentől ugrott. Mesélt egy csomót, amúgyis szeretem, amikor idősebb emberek mesélnek a "régről", amit mi csak törin tanultunk. Aztán később sötét is lett, meg hideg is, úgyhogy meghívtak kávézni a reptér épületébe, a sok tatter között figyeltünk, mindent megmutogattak, honlapot, térképeket, repülőmodelleket, új plakátokat, szóval ők is nagyon lelkesek voltak, meg a magunk módján mi is, bár mindhárman feszengtünk mint állat, nem akartunk senkinek sem "terhére" lenni.
Kálmán bátyánk legfontosabb mondata:

"Srácok, egyet tanácsolok nektek, sőt legszívesebben megparancsolnám: Egy percig se legyetek egymással! Ne találkozzatok a koliban! Csak németekkel, mindent ki kell szaglászni, előadáson ülj oda egy német mellé, mondd meg, hogy külföldi vagy és kérd meg, hogy segítsen neked mindenben! Építsetek külön-külön kapcsolatokat! És ebben a félévben csak németül szabad beszélnetek, meglátjátok, hogy olyan izomlázatok lesz egy-két hét múlva a nyelvetekben a sok torok [ghrhss] hangtól, hogy mozdítani nem fogjátok tudni! És aztán kb. 3 hónap múlva eljön az az idő is, amikor németül álmodtok..."

Megnyugtat, én is ezt határoztam el, amikor kijöttem. Csak épp néha elfogy a lelkesedés a németek felé. De:

"Van egy közmondás: Ahogyan bekiáltasz az erdőbe, úgy jön a visszhang!"