Magyarok a pályaudvaron

Eltekertem ma a karlsruhei főpályaudvarra. Ahogy ott álldogálltam, kiszűrtem két ürgét, akik egymással dumáltak - magyarul. Vagy legalábbis mintha úgy hallottam volna, de még vártam egy kicsit, mert utána meg egy gramm szót sem értettem belőle. Csomószor felkapom a fejemet itt, hogy "jé, magyarul beszélnek!", aztán kiderül, hogy tök átlagos németek, csak valahogy úgy hangsúlyoztak, mint a magyarban.
Ezek viszont tényleg magyarok voltak és kiszúrtak egy Ital feliratú boltot, hogy ott vajon tényleg a magyarok miatt van-e ez kiírva (lövésem sem volt). Hegesztőként dolgoznak itt a környéken, ma mennek haza szabadságra - és ma mondta nekik a főnök, hogy jobb, ha vissza se jönnek, mert nincs rájuk szükség. Elég béna lehet így hazautazni. Mindez délután 3-kor volt és az este 10-kor induló vonatig az volt a tervük, hogy továbbra is ott álldogállnak a pályaudvar bejáratánál és stírölik a jó nőket [15-99], meg fiká...becsmérlik a hömpölygő német tömeget. Hehe, fél óra alatt kaptam belőle jó adaggal, miközben elmesélték, hogy az északi sarkkörtől kezdve Dánián át Ausztriáig mindenütt dolgoztak már. Nyáron Bécstől egy magyar ürge hozott haza, ő is Németországban volt hegesztő, bírtam a búráját, bár kétségtelenül elég más világban élünk ("Te akkor az Universitas-ra jársz?!")
Egyszer csak megszólalt az egyik: na, már csak 7órát kell várnunk! És jót röhögtek és nézték tovább az embereket. Azért remélem, hogy legalább az Ital kiírás értelméről meggyőződtek és nem este 10-ig figyelték az embereket! Bár már régóta tervezek én is valami hasonlót otthon, a metró egyik aluljáróba - fél óráig állni és figyelni a siető embereket. De az elmúlt 21 évben mindig siető ember voltam.