Atyai pofon

Az edzéseim (meg az utána levő együttlétek) miatt általában minden magyar-német tankörös projektről csak utólag értesülök, amikor 11 körül hullán hazaérek. Így aztán arról is lemaradtam, hogy szombatra a többiek közös főzést terveznek. Ez egy király ötlet, viszont már egész héten ettől függetlenül azon agyaltam, hogy hetek óta itt vagyunk, de mindig olyan dolgokat csinálunk, amik tipikus esőprogramok (2x fürdőzés, közös főzés, mi jöhet még, filmnézés???). Mit szeretnék? Eljutni jó helyekre, biciklizni, túrázni. Vegyük sorjában. Elmennék szívesen Heidelbergbe, de stoppal, amit egyrészt nem tudunk 11-en együtt, másrészt senki sem lenne partner. Viszont nem vonatozunk el oda, mert irdatlanul sokba kerül. Csak éppen emiatt nincs semmi tervünk, csak a sóhajtozás. Biciklitúrát ajánlhatnék, de azzal a társaság azon felét kizárom, akik nem akartak biciklit venni. Vessenek magukra, én mondtam, hogy vegyenek! - gondolom magamban, de ez nem szép dolog. Menjünk túrázni, hisz itt vagyunk a Fekete-erdő mellett! De nálam a túrázás azt jelenti, hogy megállás nélkül lenyomjuk a távot a "legyünk minél hamarabb túl a szenvedésen" mottó alapján. Kedvenc őrsöm mesélhetne erről, nemigaz?! Kizárt, hogy 11-en tudjunk 2km/h sebességet meghaladó tempóban vánszorogni és azt sem gondolom, hogy egy nap alatt akár 5km-t megtennénk. Nem tudtam magammal dűlőre jutni, de azt az egyet tudtam, hogy nem szeretném, ha elmenne megint egy hétvégém nagy dobás nélkül. És a közös főzés egy komplett szombatra nekem eléggé ez a kategória. Hosszas tépelődés után 3 lehetőségem maradt: 1) Nem különcködöm semennyire, helyette ma este megnézek egy jó filmet 2) csöndben lelépek és elvagyok magamban. A többiek kicsit morcosak lesznek, de azért túlélik, hogy 11 helyett 10-en vannak. De mivel társas lény vagyok, ezért 3) megpróbálok belepasszírozni mindent a szombatba és ehhez keresek társakat is, valamint időben lefekszem. Ezt választottam, bár eléggé szétcsúsztunk és így csak éjjel egykor sikerült pár tankörtárssal megdumálni, hogy elmegyünk biciklizni másnap reggel.
Reggel szokásomhoz híven úgy keltem, mint akit fejbevertek. Mi a fenéért beszéltem meg ilyen hülyeséget? Ahelyett, hogy kialudtam volna magam! Nini, mintha egy esőcseppet hallottam volna...Redőny fel, ablakom száraz, bár az idő tényleg ramaty. Utolsó reménysugaram a laptopom, hátha írt valaki, hogy ilyen időben ne menjünk. Nix levél. Jó'vvan, irány a fürdőszoba, nincs kesergés. Mire frissen visszajöttem a szobámba, láttam, hogy kinn zuhog az eső. Visszafeküdni már nem szabad, biciklitúra lefújva. Viszont így legalább kaptam "időt", hogy rendbe szedjem magam, a szobám, nem késtem a közös főzésről, süssek egy mennyei elő-vasárnapi sütit, megkínáljam Matthiast és Lisát és legfőképp, hogy kimossam nagyon alaposan a hátizsákomat, amit már egy fél éve halasztgatok.
Nem volt extra a hétvége, de ezek szerint most erre volt szükségem és nem arra, hogy felpörögjek. Majd jövő héten!