Önéletrajzot írok

A helyi Siemenstől kaptunk (magyaros németesek) egy levelet, hogy tartani fognak egy projektmenedzser tréninget és ha érdekel, vegyek rajta részt. A leírás alapján úgy tűnik nekem, hogy lesznek előadások, aztán meg jó kis feladatok, játékok segítségével tesztelhetjük magunkat (meg jó eséllyel eközben ők minket...). Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez nekem való, menni fog, de egy próbát megér, mindenképp nagy tapasztalat lesz, ha elmegyek. Ahhoz viszont pályáznom kell: önéletrajzzal, motivációs levéllel (és jegyekkel).
Ma nekiláttam, mert szorít a határidő és nagyobb prioritása van per pillanat, mint a tanulásnak (mily meglepő, minek nincs?!:). Nagyon érdekes folyamat volt. Vonzóvá tenni magadat adatokkal - ez az önéletrajz (CV) célja. De hogy tedd mindezt, ha valójában szakmai tapasztalatod egyenlő a nullával? Elolvastam pár leírást és végül azért csak kiszültem pár dolgot, ami érdekes és elküldtem Bazsinak az eredményt. Jól kiosztott, hogy ez nagyon siralmasan néz ki, alapokon kell változtatnom. Így aztán kihullottak azok, amik tulajdonképp tökre nem érdekesek a cég szempontjából (pl. hogy szeretek a barátaimmal találkozni - ki nem?! Na hát akkor meg ki nem tojja le!). Így aztán a végére magamban is letisztázódott, hogy mik az értékeim, amik miatt érdeklődnék mások helyében irántam. Sajnos ez a felfedezés nem annyira pozitív, hiszen ennyi önelemzés után már rég nem maradtam meg azon a síkon, hogy egy cég számára mi a fontos bennem - hanem úgy általánosan, mások számára ki vagyok én?! És tökre letört, hogy alig maradt valami. Aztán jött megint a Bazsi-terápia, ismét odavágott, jókat röhögtünk, email-váltások ezerrel és máris sokkal büszkébb vagyok arra a kevésre, de nagyon kellettek az ő elismerő szavai. Hát igen, bár nem is ez a fő szeretetnyelvem, azért nagy szükségem van rá...Pláne tőle ugyebár.
Aztán jött a neheze, a motivációs levél. Mert az előzőbe csak adatokat írsz, ebben viszont "prózai formában", tömören meg kell mutatnod, hogy miért pont Te vagy a legalkalmasabb arra, amire jelentkezel. Felírtam egy word doksi tetejére, hogy "Motivationsbrief". Aztán nekikezdtem, hogy "Ich..." (=Én) és itt megállt a tudomány. Másfél óra múlva kitöröltem a kezdőszavamat is. Aztán újabb másfél óra múlva felálltam az üres lap mellől és elmentem misére. : )
A nehézség az, hogy ahhoz, hogy mást meggyőzzek, először magamnak kell elhinnem, hogy nekem való ez az egész. Hiába olvastam neten leírásokat a motivációs levél lényegéről, mindenütt azt írták, hogy ez tök egyedi dolog, nincsenek szabályok, mert ha lennének, akkor nem lenne egyedi, olyan emberre meg senki sem vágyik, aki csak copy-pastelni tud.
...Este visszaérkezve eljutottam a tuti technikához. Egy dolog van, amit nagyon utálok a nyelvórákon: amikor ránk akarják erőltetni azt a grafikonos izét. Tudjátok, hogy oválissal bekarikázza a tábla közepén azt, hogy school és akkor a diák mondja, ami eszébe jut ahhoz kapcsolódóan, ő meg hozzákapcsolja, ehhez az új "al-lufihoz" is kapcsol kis lufikat (mondjuk lesson és akkor arra ráakasztja, hogy "boring", "mathematics" meg "homework"). Egyszerűen sose tudtam megérteni, hogy ennek mi értelme, tök fölösleges időkidobásnak éreztem az egészet (most is...). Viszont én pont ugyanígy felírtam a jelenlegi helyzetem. Középre került, hogy PMT(Projekt Manager Training) és akkor hozzákötöttem pl, hogy cserkészet, ahhoz: vezetőképző tábor, elmélet gyakorlatba ültetése, 5 éve őrsvezetés-tapasztalat, kamatoztathatom a tréningen szerzett tudásom. És akkor ezt még egy csomó "buborékkal" eljátszottam. Az egészet lefényképeztem, mert nagyon fontos eredménye volt számomra.
Innentől már "könnyen" ment a levél, bár az elmúlt két-három napom ráment és teljesen el vagyok maradva tanulással, kajálással, emailekkel, de mostanra (nov.18.) kész - németül, helyesírási hibák kijavítva, választékosan, sokszorosan végiggondolva. Begyűjtve Daddy elismerő szavait meg kisebb javítási ötleteit. No meg Bazsinak időnként kétsoros gyökérségek küldözgetése : )

Marha jó folyamat volt, a buborékos módszer hatékonyságának felismerése után már élvezni is tudtam. Kiváló önmagam megismerésére.

"Kurzschlussstrómmal remek jókat levelezünk, melynek során felváltva játszunk baromi okos tanácsadói szerepet, lúzer tesót, együttérző társat, szerkesztőtársat, automata helyesírás-, de inkább stilisztikai- és tartalmi tanácsadót. Ja és az ultramenősztájlos nagypofájút, akinek minden szavát halál komolyan kell venni. (...)" (Bazsi írta a blogjára és én tökéletesen egyetértek vele - persze abszolút nem csak most, a siemenses téma kapcsán. Mindezt fél percnyi rászánt idővel, 2-3 mondatban)