2009. november 22., vasárnap

Letörtség vagy betegség?

Nem, ez nem a "szokásos".
Nincs mögötte mély filozófiai tartalom, elmúlás, halál, stb. Egyszerűen tegnap délután óta egyre vacakabbul vagyok, megsülök, de közben fázom, kapar a torkom, nincs kedvem enni, nem tudok a tanulásra koncentrálni, mással viszont nem szórakozhatok, mert internet sincs. Lelkesedés bármiért: nulla. Szinte várom, hogy múljon az idő, miközben nagyon halványan és elmosódottan lebeg előttem, hogy egy végigpörgött hétvége sem lenne elég, hogy utolérjem magam. Most meg csak annyi kéne, hogy haladjak 100 oldalt a Signalverarbeitung könyvben, ami mittudomén, 10 óra alatt lehetséges is lenne. Aztán jó ha 20-at átlapoztam, de abból sem maradt meg semmi. Tegnap már néztem egy filmet, ma nem fér bele még egyszer ez a luxus, csak pótcselekvés lenne és ráadásul még ahhoz sincs olyan nagy kedvem, kényelmetlen a székem, az ágyam, földön ülve sem tudom élvezni.

Aztán egyszerre elegem lett: kömény vagyok, nem fog rajtam erőt venni rajtam a betegség! Semmi értelme itt benn szenvedni - ki-ki-ki, ki kell mozdulni innen, különben vége...Pulcsi, kabát, sál, aztán elő Ge' dran úrral, elmegyünk kettesben egy körre. A nagy mindenséget megkerüli egy körút, nagyon nyomtam neki, friss levegő, baromira lefárasztott (jólesően). Aztán még felfedeztem egy játszóteret, besötétedett, üldögéltem a hintán és utána hazatéptem. Az egész max. fél óra volt, de nagyon kellett. Utána még próbáltam kis időre koncentrálni, nem túl sok eredménnyel, de legalább igyekeztem tenni valamit a helyzetem ellen, aztán mise.
A végén Gyulus és EmőKinga : ) elhívott magukhoz, hogy nem ugrok-e be egy tárkonyos ragulevesre...Papám, ezek tudják, mitől döglik a légy, naná, hogy mentem. Kiderült, hogy ők legalább ennyire kivannak a hétvégétől, lappangó betegségtől és az ittléttől (pedig nekik még netük is van:). Tök jót beszélgettünk, kimondhattam egy csomó mindent, ami bennem van, ők meg meghallgattak. Na meg rengeteg komoly és fontos dolgot megosztottak velem és jó volt őszintén beszélgetni mindannyiunkat érintő kérdésekről. És a leves is finom volt, háromszoros húsadaggal...: )

2 megjegyzés:

Dedifia írta...

a fene a jó dolgotokat :)


észrevetted, hogy mindketten olyan dolgokat teszünk idekinn, amit otthon soha nem tettünk volna?

mama írta...

Az jó, nem, legalább ilyenkor teszitek a bringázást, máshoz járást, vízalatti rögbyzést...