Kirúgtak a keddi trambulin edzésről

"..., de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van."

Az első edzésen megbeszéltem, hogy járhatok heti két alkalommal, bár csak a pénteki edzésre tudtam bejelentkezni, hisz a másik papírforma szerint már akkor megtelt, amikor elkezdtem sportág után nézelődni.
Ma egy nagyon nemzetközi ugrálócsapatot alkottunk: volt egy indiai szülőkkel rendelkező ausztráliai srác, egy chilei kölyök, az "edzőnk" ezúttal egy lengyel muksó volt és a csoportban voltam én, magyarként. (jó, meg volt két németnek tűnő is) Az indiai-ausztráliaival beszélgettem és kiderült, hogy ő már egy féléve nyomja és most kezdi el tanulgatni az előre szaltót. Az én fogalmaimban ugyebár ott indul az egész trambulinozás, de még inkább a hátraszaltónál. Aztán kiderült, hogy ő csak heti egyszer járt előző évben, magyarán én a heti két edzésemmel nyilván jobban fogok haladni.
Na ennél a pontnál jött oda hozzám a főfőgóré, hogy múlt kedden nem látott (akkor mentem haza a fejfájásom miatt) és akkor rendszerezték, hogy ki járhat, ki nem. És mivel én pénteki vagyok, ezért ne járjak. Hú, nagyon rosszul esett. A keddi nap volt az egyik kedvencem, tök sokat jelentett nekem a heti két trambulin edzés és még így is mindig elfelejtettem következő alkalomra, hogy pontosan mire kell ügyelni, mi lesz, ha csak heti egyszer járok??? És az a legrosszabb, hogy örömmel kiperkálnám a 6€-t, amibe a félév kerül, mondtam is neki, hogy én jelentkeztem volna mindenre, csak már nem volt hely, amikor kijöttem Karlsruhéba. Sajnos nem tudtam meghatni, azt mondta, hogy majd két hét múlva térjünk vissza rá, mert addigra talán pár kezdő kihullik.
Ezt leszámítva jól ment. Volt egy feladat, hogy ülésből félfordulattal ugorjak ki. Nagyon nem akart összejönni, mindig túlment a lábam, úgyhogy egy idő után mondta a lengyel, hogy á, neked az ülés-félfordulat-ülésbe érkezés fog menni, hisz ott pont ez a feladat! Csináld még egyszer és nyugodtan ülj le! Rögtön sikerült állásba érkeznem, nehogymá' jól menjen... : )
Utána szerencsét próbáltam ezzel a csapattal is egy sörözőben - azzal a tudattal, hogy többet erre sem fogok tudni jönni, mert a pénteki edzés után (még:) nincs. Egy 1mx1,5m -es asztalt ültünk körbe 18(!)-an, olyan szorosan voltunk, hogy félelmetes. Sajnos jó beszélgetéshez túl sokan és túl kényelmetlenül voltunk, de azért a végére beindult. Volt egy lány, akinek 3 tesója van. Ez itt nagyon nagy szám! De amin igazán ledöbbentem, az a sport-előélet volt. Mindenki elmondta, hogy mit csinált előtte. A többség semmit, tizen-huszonpár évesen úgy döntött, hogy eljön trambulinozni és azóta nyomatja. Én meg csak csöndben hallgattam. Aztán valaki rámkérdezett, én meg mondtam, hogy 3-4 év úszás, 4 év kosarazás, 4 év kézilabda, azóta pár év gagyi-egyetemi röpi. Ők meg lestek nagyokat. Bíztam benne, hogy csak rossz a mintavételem. De másnap szórólapoztam a csütörtöki nyílt vízi-rögbi edzésünkre. Ez abból állt, hogy a menzán a sorban min. 3/4 óráig unatkozó emberekhez odamentem, hogy érdekli-e őket egy jó kis vízi sportág. Bele sem kezdhettem, hogy mit ajánlanék! Mert "nem érdekel". Mindez ingyen és még felszerelést is kapsz... Kérdeztem később a másik srácot, aki egyszerűen az ajtóban állt és nyomta az emberek kezébe a lapot, hogy miért ilyen elutasító ez a kb. 100 ember, akit leszólítottam. "A többség nem szeret sportolni". Miért? Játék nélkül az élet milyen már? Nem igaz, Bélint?!