Uttttosó

Terveztem egy kis búcsúestet, meghívtam rá a trambulinosokat, Gabrielt és persze az "alapkellék" Gyuláékat. 5-6 emberre és rövid sörözésre számítottam az Oxfordban: ehhez képest nagyon sokan elbúcsúztattak, folyamatos volt a jövés-menés, még fél 11-kor is volt, aki felhívott, hogy fél óra múlva érkezik és ugye-ugye még ott leszünk akkor?! Hát naná!
Így aztán minimum éjfélig együtt punnyadt a kömény mag és lelkemre kötötték, hogy jöjjek vissza. Ja igen, és a trambulinosok 80%-a lelkes lány volt, úgyhogy Gyula öt percenként dörmögött maga elé, hogy nem vagyok komplett, de a tézisének kifejtésére már nem volt mód, mert másnap hajnali ötkor indultam, hogy elérjem a hazafelé tartó repülőmet és így összesen 3 és fél órát aludtam.
A korábban beharangozott vonatos sztorit meg nem írom le, lényeg, hogy le kellett szállnom, mert a csatlakozásnál nem tudtam jegyet venni és így igencsak necces volt, hogy az egy órával később érkező vonattal elérem-e. Ezért egy óráig stoppoltam, de senki sem vitt volna el közvetlen a reptérig, így inkább a "garantált" vonatozást választottam és becsúszó szereléssel épp elértem a check-in-es hölgyeményt.

Hatalmas este volt, nagyon jólesett, hogy ma is ennyien eljöttek, akkor mégiscsak elindult a féléves kintlétem alatt!