2010. február 7., vasárnap

Célegyenes

A hétvégén megtörtént a változás:
Mostantól nem "ehh, majd csak lesz valahogy, eddig is kihúztam a 4 félévet, most sem lesz ez másképp".
Hanem: Látom a cső végét, tudom, hogy sínen vagyok, hogy jól állok, hogy így kell folytatni a tanulást, és ha nem jön közbe valami óriási nemvárt esemény, akkor szépen meglesz minden tárgyam, és ehhez a heti rendszeres programjaim egyikét sem kell egyetlen alkalommal sem feláldoznom (előadások, trambulin, rögbi, forró csokizások).

Ilyenkor általában előjön a precíz és tervező énem, bam-bam-bam, hatékonyan megy a tanulás, szépen összeáll a kép, és úgy, hogy az eddigieket értem és tudom, hogy a maradékot is meg fogom érteni, így elkezdem élvezni a tárgyakat. "Ha most lenne az előadás, akkor tök érdekes lenne, mert érteném". Na de akkor ha évközben foglalkoztam volna vele rendszeresen, akkor feltűnt volna, hogy jé, minden héten ugyanazt a számomra mindig újnak tűnő magyarázatot mondta el a gyakvezér, egész évben élvezhettem volna! Nem. Így, a hatodik szemeszterem megkezdése előtt egy nappal úgy látom, hogy ez lehetetlen. Nem csak azért, mert akkor nem lehetett volna ilyen változatos az elmúlt pár hónapom, hanem azért, mert egyszerűen most tudok tanulni, máskor ez csak időpocsékolás, hiába próbáltam akkor is nagyon szisztematikusan nekiállni, nem volt rajtam a nyomás, nem láttam át, hogy ez hol köszön vissza, hogy mi az, ami minden következő fejezetben szerepel, mi az, amit át kell lapozni, egyáltalán miből és mit érdemes tanulni. Visszanézve látom, hogy a decemberi egy-két gyenge próbálkozásom teljesen fölösleges volt. És mégis: azokon az utólag is(!) fölöslegesnek tűnő és mégis kitartó alkalmakon múlik, hogy most átlátom a tanulás menetét és hogy az elmúlt években úgy mentem el a vizsgáimra, hogy nem a tanár jóindulatában kellett bíznom, hogy nem buktam tárgyakat.

Szóval nyugodt vagyok, képes vagyok erre, tenni kell a dolgomat, nem nagyon férnek bele most már új dolgok, nincs felfedezés és kihalásig pörgés, nincs henyélés, ez most a cél érdekében visszafogottabb, szürke időszak.
Azaz: a következő 3itteni + 3otthoni hétben nyögöm a több, mint 4 hónapos nyári szünetemet és az eddigi Karlsruhei nyaralásom (versben:). Szerintem megéri.

9 megjegyzés:

Dedifia írta...

Én elkezdtem januárban tanulni, mert rámhozták a frászt a többiek (jogosan), ami most nagyon kapóra jön, mert csak így van esélyem a "tanuljunk egyszerre három vizsgára" nevű, kötelező részvétellel járó szerencsejátékban...

Kristóf írta...

Én is el akartam volna kezdeni, csak akkor betoppant egy ultrasztájlos blogger vendégségbe...

D@vid írta...

no hát ez nagyon jó hogy ilyen jók vagyunk... Vagy jók vagyunk?!

felmenőtök írta...

.... és szerények, nemde?

egy felmenő tök... írta...

de hova is megy fel?! Ja az uborkafára, vagy a házról lelógó méretes jégcsapra!
Hapikáim, ha tudnátok, micsoda tél van itt az idén!

Kristóf írta...

jól van, le lehet szállni rólam! : )

Daddy írta...

Most jön a hajrá, úgyhogy hajrá! És mindenki hozzon még egy ... ...ötöst!

Kristóf írta...

Inkább egy-egy 1,0-át...

Gábrosz (; írta...

evés közben jön meg az éhség ;-)
mindig a vizsgaidőszakban érti meg az ember igazán az anyagot, úgyhogy hajrá, sok sikert, megújuló erőket! biztos izgiseket tanulsz!