Ezt még decemberben kaptam egy olvasómtól, nem árulom el, hogy kicsoda, de üzenem neki, hogy a pofátlan mindenit, hogy nem szokott kommentelni... Cserébe vicces emaileket írogat, ami még sokkal jobb is, mintha "aha, ez baromi érdekes bejegyzés volt" megjegyzésekkel látna el. Egész pontosan írogatott, mert újabban leállt vele a fekete testvérem és azóta sivárak a hétköznapjaim. De ezt nektek is élveznetek kell:
"Nem hiszed el, én se hittem el, de olvasgattam a blogodat kicsit... bevallom nem olyan sokat, hogy már jobban tudjam, mi történik ott, Kalhrhsruhusban, de olvasgattam, a szívtöréseidről, répa gondjaidról, illetve arról, hogy egyértelműen beragadt az óóóóóóóóóóóóóóóó betű az egyik nap. Olvasás után arra gondoltam: "hey! menjünk ki egy őgy alkalmából Károlyruhába Kristófhoz!! Simán egyik hétvégén! Tök jó lenne.... Persze stoppal megyünk, vagy repülve, vagy party busszal, más már nem is ölyvös!" Nem sokkal később el kezdtem foglalkozni a megvalósítással, és arra jutottam, hogy ez mission possible (lévén, hogy a mission impossible, mint kiderült, igazából megvalósítható, ezért feltételeztem, hogy a possible azt jelenti, nem megvalósítható). Sajnos Karlzrugdó túl messze van, hogy egy hétvége alatt lemenjünk és vissza, és több mint 3 percet töltsünk veled, nagyobb szünetekben meg személyesen nem érek rá, de lehet, hogy küldök, egy követet..."
A csinos követ(et?) azóta is várom.
Panaszlevél
-
Azért jó, hogy cserkésztáborbamenet a volánbuszon a sofőr nem volt hajlandó
megadni nekem a diákkedvezményt, mert én mondjuk *"legrövidebb idő"* alatt
ne...
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése