21

Matyi érkezésével összerántotta a németes csapatot és minden este összegyűltünk egy kis rizikózásra, amiből aztán 21-ezés lett, szemrebbenés nélküli vagy épp erősen elvörösödő kamuzásokkal, széles Matyi-vigyorral és garantált Walter-hangulattal. Ez egy szenzációs játék, nagyon különbözőek vagyunk, jól ismerjük egymást és ez már tuti siker. Egy boros üveget megtöltöttem banánturmix-szal, így már én is megfelelek az "elvárásoknak": ). Aztán éjjel 1-2 körül haza, nagy poénok kibeszélése, másnap reggel (~11óra) szitkozódás, hogy mi a menkuért maradtam fenn olyan sokáig, szomszédomnak kimagyarázom, hogy ki volt, aki ma (megint) éjjel 2-kor hangosan blattyogott végig a 48-as Bergsteigerével a folyosón (őő, lövésem sincs, biztos a betörő:).

Ez így mind király meg minden, de ha hozzáveszem, hogy előtte Bazsi miatt voltam minden nap sokáig fenn, most meg épp indul a hét és az edzések meg Kingáék lakásavatója miatt nem fogok aludni - lényeg, hogy teljesen ki vagyok ütve, muszáj elkezdenem tanulni, jövő héten kezdődnek a vizsgák, élőhalott vagyok, ez így nem mehet tovább.

Matyi ma elmegy, ezzel párhuzamosan én is összeszedem magam. Punktum.