Süllyed a hajó

Ez még pár hete volt, amikor a csapat (egy része) Ausztrália-nap alkalmából "kiöltözött"

Egyik nap bekopogott az egyik folyosótársam, kiderült, hogy pár hétre hazamegy és ezért beugrott elköszönni.
Ma meg a folyton vigyorgó ausztráliai trambulinos társunkat búcsúztattuk egy nagy party keretében. Kezd olyan érzésem lenni, mint az ideutazásom előtti hetekben otthon: kedvesen megérdeklődi mindenki, hogy még meddig is maradok, itt leszek-é még az áprilisi trambulin bajnokságon? Mindenki nagyon sajnálkozik, hogy már most lelépek, minden alkalommal elfilozofálgatunk azon, hogy akár el is tudnék jönni arra a hétvégére (de nem fogok, mert választás lesz:). Ez tök jólesik és úgy érzem, hogy tulajdonképp elég jól beilleszkedtem ide, ha vannak emberek, akiknek hiányozni fogok. De azért ott motoszkál: talán mégsem?!

Mindenesetre ez a buli jó volt, fél 3-kor hazafelé tekerve azon nevetgéltem, hogy azért a vizsgaidőszakban sem kötelező mindig agyonstrapálni magam, no. Meg hö. Meg hogy jó volna jövő pénteken nekem is rittyentenem valamit, de mivel a kolimból aznap reggel már kivágnak, ezért csak beülni tudunk valahova, az meg nagyon átlagos dolog, nulla személyesség. Daddy szerint ez nem baj, de én még nem tudtam beletörődni, agyalok valami eredeti ötleten.