Csodafegyver - A parasztlázadás leverése

Baden-Württemberg. Egész éjszaka folytak kisebb utcai harcok, de azért a polgárok többsége próbált pihenni a másnapi döntő ütközet előtt.

Reggel 10-kor hatalmas tömeg hömpölygött a rettenthetetlen báziskapcsolású kastély felé. Úgy tűnt, hogy semmi sem képes megállítani őket. Érdekes módon útjuk folyamán egy tunneldiódával sem találkoztak, a MIS struktúrák is elhagyták őrbódéikat. Csak nem a szublimáláson gondolkozik Nyugodt Károly és hadserege? Minden védtelen sarok "meghódításával" nőttön nőtt az öröm. Egyedül a felkelők vezetőjének jelentek meg ráncok a homlokán: gyermekkora óta ismeri a Zsarnokot, nem adja fel ilyen könnyen, vajon min dolgozik éppen?!

Megérkeztek a kastély előtti nagy csatatér túloldalára és éppen soraikat szedték rendben, amikor furcsa zúgást hallottak a palota felől, majd kinyílt a kapu és kilépett Károly. Hatalmas robajjal bezáródott mögötte a kapu, egészen védtelenül állt, csak egy ódivatú akceptorion lógott az övén - és mégis, a felkelő tömeg elnémult, beleborzongtak a látványba, ahogy ott állt: nyugodtan és magabiztosan. Gúnyosan elmosolyodott és intett a karjával: ő készen áll. Volt valami a levegőben, valami megfoghatatlan, ami mint egy burok körbevette a kastélyt, benne Károllyal. Vibrált a levegő, de nincs visszaút, jöjjön a végső ütközet.

Felhangzott az "Integrált szegezz!" parancs, majd a gyalogság szemből megindította a támadást. Már csak 100 méter választotta el őket Nyugodt Károlytól, aki továbbra is mozdulatlanul állt, amikor hirtelen szó nélkül elesett az első sor. Egy láthatatlan ellenség végzett velük. Az utánuk jövők sebesen vagdalkoztak a kiegyenesített integráljeleikkel, de egyre csak hullottak... "A csodafegyver!" suttogták a távolban várakozók döbbenten és óriási félelem szállta meg őket. A felkelők vezetőjének arca hirtelen elborult, keze ökölbe szorult és dühösen kiáltotta: "Fújjatok visszavonulót, exp(x) függvénnyel vette körbe a bipolárkastélyát!"

Most egy összevont támadással próbálkoztak: jobbról a duplaintegrállal felszerelt könnyűlovasság indult meg, szemből a tüzérség ágyúkkal deriválta a kastélyt, míg hátulról a nehézlovas különítmény a maga térintegráljával próbálta meg bekeríteni az áthatolhatatlan exp(x) függvényt. A zsarnok pedig csak állt és nevetett az elbukókon.

Egyre csak fogytak a támadók, de egyetlen sérülést sem tudtak exp(x)-nek okozni. Ekkor azonban a lázadók közül előállt 5 szálfa legény:
"Iskolánk nem egy holmi Kandó,
mi vagyunk a szpesöl kommandó!
Belülről feszítjük szét a vártömést,
Erről híres nevünk, a dirac-lökés!" Egy villanás és máris eltűntek, többet nem hallottak felőlük.

Órákon át folyt a véres küzdelem, az árnyékok növekedésével arányosan nőtt a dété-déiksz szorzat is, a végtelenben pedig pláne semmi esélyük sincs az eadiksszel, így aztán egy utolsó elkeseredett roham után visszavonulót fújtak és vert hadként elhagyták a helyszínt....

...Esténként a gyerekek az 5 hősről álmodoznak, akiknek talán mégis sikerült bejutniuk és azóta is azon dolgoznak, hogy megdöntsék a hatalmat. Persze lehet, hogy már az odafele úton elveszett egységnyi integráljuk, esetleg egy börtön fogságában raboskodnak és hamarosan a fűrészfog-függvény kezei közé vetik őket... Senki sem tudhatja. De ez a felkelők egyetlen reménye. Ha egyszer megjelenik a V jel az égen, akkor megtörtént a lehetetlen: sikerült...