Király minden

Annyira, de annyira frankó minden, hogy el sem tudom mondani!!!
Erre tegnap délután jöttem rá - nem csak azért, mert túl vagyok a legdurvább vizsgámon - mit túlvagyok: élveztem is rá a készülődést, mert kiderült, hogy mégiscsak kokemény matek (és nem kell mindent érteni, csak számolni és kétszer aláhúzni). És ennek megfelelően - úgy érzem - jól sikerült! De még inkább azért volt határtalanul jó kedvem, mert miután napsütésben és hóban eltekertem a dokihoz, beadta a derekát (értitek, egy bokáért cserébe:) és áldását adta rá, hogy fásliban óvatosan sportoljak (ezen nagyon röhögtek az UWR-es kollégák:).
Kitántorgok, csinos lepkéket lehetne velem fogatni...

Nézzük: ráestem a lábamra, de utána egy hétig még jártam edzeni, azalatt pont beért a fél éves munkám, elértem a nagy célomat, megtanultam hátraszaltózni, amúgyis a csúcson kell abbahagyni, vagyis most. Múlt csütörtökön eltiltottak a sporttól, az aznap esti edzés helyett tekertem (és dühöngtem) egy királyat a friss hóesésben, majd megnéztem egy filmet este.
Másnap, pont ezért, mert nem mehettem trambulinozni, rászántam magam, hogy megépítsem az iglut a frissen esett hóból, ami azóta is áll és örömmel gondolok rá, hogy igen, mégis teljesítettem az elhatározásom! Enélkül ez elmaradt volna! No meg szkájpiztam egy tök jót mamával, amit a Stardust nézése követett, aminek kapcsán volt min agyalnom a hétvégi tanulás közben.
Tovább: kedd estére úgy belelendültem a számolásba, hogy valószínűleg, ha ép vagyok, akkor sem jutok el edzésre, tehát nem maradtam le semmiről.
Ma meg ugyebár csütörtök van és ismét mehetek edzeni...

Nem tudom, érzitek-e, de nekem valahogy az jött le, hogy a lehető legjobbkor jött ez az egy hét! Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna jobb helyre "bepakolni". 

Annyira jó minden...!