Ferihegy, én még a csinos lá...koffereket stíröltem, amikor már szólt a telóm, hogy a "taxim" kinn vár, aztán kiderült, hogy Sapa is, úgyhogy fel kellett hagynom Magyarország bájainak tüzetes vizsgálatával. Mentünk egyenesen Dávid ultrabaró dobkoncertjére, utána haza, ahol Bélinték vártak, szóval ment a party megállás nélkül. És az igazán nagy meglepetés a szobámban várt, mivel egy parafatáblára fel volt tűzdelve iszonyat sok ismerősöm üdvözlő üzenete! Mama nagyon ért az ilyen meglepikhez, most már értem honnan örököltem : )
Bár hétfőn már az egyetemre kellett gőzerővel koncentrálni, 2-3 nappal később még mindig ott állt a kipakolatlan táska a szobámban és ez nem arra utal, hogy rendetlen vagyok: végre itthon vagyok, végre nincs időm holmi kipakolásokra, mert akkora a pörgés!
"Home sweet home!" - írtam a facebookra és ez a nagy visszatérést jelentette. Blogomnak és olvasóinak viszont ez rossz hír - a Szöcsikusz által megszabott definícióba (t.i. Karlsruhei nyaralásom versben) nem fér bele az otthoni mindennapok világgá kürtölése és bevallom, ételmét és létjogosultságát sem igen látom.
Így aztán ideiglenesen zárom soraim és nagyon köszönöm mindenkinek, aki kimondta: "olvasnifogjuk"! Fantasztikus dolog úgy írni, hogy tudom, hogy sok barátom kiváncsi rá! Köszi!
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése