Én voltam az első vizsgázó, az a célom, hogy minél több időm maradjon még felszabadultan élvezni az ittlétet. Kitántorgok a vizsgáról, a maximalizmusom miatt természetesen nem vagyok elégedett vele, itteni szokásomhoz híven épp egy hajszálnyival maradtam le az ötösről, de no para! Ragyogó napsütés, szabad vagyooooook!!!!!
Hazaérve tettem-vettem, kicsit sajnálom, hogy ha nem első vagyok, akkor tutkó jobb jegyet kapok, próbálom elnyomni magamban az érzést. Közben összefutok Matthias-szal, ennek két-három órás ebédelgetés lett az eredménye, fuccs a pakolásnak,
majd holnap reggel, persze-persze, akkor mindenre lesz időm, most viszont rohannom kell utolsó boka-kontrollra. Beugrottam még a taizés misére, ezúttal végig maradtam az ittlétem zárásaként.
Utolsó víz alatti rögbi edzésem
Hát ez a pillanat is eljött! A mise miatt negyed óra késéssel estem be, kicsit többen voltunk, mint az elmúlt hetekben, mert még pár napja megírtam, hogy ma feltétlenül jöjjön mindenki, búcsúzom! A legjobb barátom síelni ment, múlt héten sem volt már, egy-két napja írt és azóta sajnálom, hogy nem fogok tudni elbúcsúzni tőle plusz este is hiányozni fog, mert ő volt az oxfordozások egyik legnagyobb hangulatmestere.
Hiába fogadott ezúttal (szinte) mindenki arra, hogy meglesz az 5 gólom a zárótréningen, aránytalanul gyengébb csapatba kerültem, se én, se a többiek nem tudtak egyetlen gólt sem dobni. A tüdőm nem elég, bazi kömény az ellenfél, most sem megy jól a játék. A víz alatt dühöngök, egy senkiként kell majd hazamennem?! Utolsó edzés, ember! Kapd össze magam! Gyerünk srácok, benyomjuk nekik, a hétszázát! Semmi eredmény... "Utolsó gól!" - mondja az edző. Teljes elkeseredettséggel úszom előre a csapatommal, irtózatos harc, aztán egyszer csak ott lebeg a szemem előtt az aranycikesz, akarom mondani a labda, a kapus hibázott és ezért nem tud megakadályozni, GÓÓÓÓÓL!! Víz alatt letéptem minden felszerelésem, iszonyat jó érzés volt, zárógól, olyan, mintha a vb-selejtező tétmeccsén a magyar csapatnak a 3 perces rájátszásban sikerülne a győztes gólt berúgnia!
Óriási eufória uralkodott el rajtam.
A meglepetés - Oxford
Pláne akkor, amikor kiderült, hogy
természetesen jön mindenki ünnepelni, azok is, akik eddig sosem voltak még.
Készültem egy kis meglepetéssel: kedden éjjel, amikor jöttem haza a trambulin utáni beülésről, beugrottam az Oxfordba és lezsíroztam a kedvenc pincérnőmmel (aki mellesleg úgy nézett rám, mint egy kísértetre, teljesen összezavarodott, amikor meglátott, nem értette, hogy mit keresek én akkor ott), hogy hoznék egy kis magyar specialitást csütörtökön. A főnök is beleegyezett, sőt, Carlának is engedélyezte, hogy szolgálati időben beszálljon a koccintásba. A többiek ebből mit sem láttak, csak hogy cinkosul biccentek neki. No de ők is titokzatoskodtak: készítettek nekem egy személyre szabott rögbis, hamburgeres-oxfordos ajándék-lapot, amit mindenki aláírt. Középen magyar szöveg: na, ezt nem árulom el, kérdezzétek élőben, mindenesetre jót röhögtem rajta. Ráadásul egy nagyobb ajándékkal is készültek, de azt nem most kapom meg, csak elárulták, hogy mi lesz: teljesen lehidaltam tőlük. És ebben a pillanatban jelent meg a pincér a 12 feles pohárral, stílusosságból ötös, eddig azt hittem, csak a filmekben van ilyen pontos időzítés. Az ukrán kölöknek kapásból felcsillant a szeme, aztán az első korty után kezdett mindenkinek csillogni meg levegő után kapkodtak, nem hiába, kemény anyag : ).

Nyílik az ajtó és sorban szállingózni kezdtek a többiek, akik
nem is tudtak edzésre jönni, mert tanulniuk kellett, betegek, stb, de "
csak nem gondolod, hogy nem búcsúzom el tőled??!". Elmondhatatlanul meghatott, alig fértünk el az asztal körül, hatalmas hangulat, poénok, nagyon jóleső búcsú volt.
Eszement boldogan tekertem haza éjjel közepén:
eljött ennyi barátom csak az én kedvemért, ilyen szuper estét hoztak/hoztunk össze, a becsületgólom is becsocsóztam, ezután végképp kit érdekel, hogy négyes fölé-fölé vagy ötös lett a vizsgám???!!!