Túlteljesítettem...

...a 2010-re előirányzott góljaim számát. Legalábbis Ingo szerint, aki a fő fogadótársam...
A ma éjszakai kissé félresiklott stoppolós kaland 4 órás kint ácsorgása és főleg a karácsonyi időszak igencsak kiütött. Reggelre a torkom egy nagy gombóc volt (van ennek így értelme? lényeg, hogy olyan, amit csak kis pálinkával lehet hatékonyan kikúrálni:), hullafáradtság, ehhez hozzájött, hogy 5-6 órán keresztül egy gép előtt ültem, bevásárolni még nem jutott időm, így kajám sincs...Edzés előtt gyorsan bedobtam az otthonról hozott fasírtokat, rohanás a cangához, derékig érő hóban csúszkálva és farolva téptem az edzésre, ahonnan még így is elkéstem. Az első pár bemelegítő hossz után kezdett forogni a gyomrom, már a gimis kézilabdázáson megtanultam, hogy közvetlenül sportolás előtt nem túl szerencsés jól bekajálni... De egész nap nem enni és utána szimplán létezni szintén nem túl előnyös.
Negyed óra után tök K.O. voltam, pedig még csak akkor jöttek az igazán kanos feladatok, a víz alatti rögbi dögöljmegje: víz alatt átúszol, túloldalon 6 levegővétel, vissza víz alatt, már csak 5 levegő, oda-4 levegő, vissza - útközben elpatkoltál... : ) Derekasan küzdöttem, de az látszott, hogy a játék elkezdése előtt le kéne lépnem, mert ezt ma nem bírom...
Haha, persze ismertek annyira, hogy nem volt kedvem elhúzni, elindult a meccs, lent jelezte az egyik srác, hogy itt a nagy lehetőség, maradjak még lent és így sikerült értékesítenem egy igen könnyű és szép helyzetet. Juhúú, ingyen gól! Akár becsületgólnak is nevezhetnénk, mert most már tényleg ki kéne szállnom: be van durranva a homloküregem, eddig még egy lemerülésnél sem tudtam kiegyenlíteni a nyomást (3-4 méternél már elég kritikus!) és emiatt 1,5 méter alá bukva izomból tompul az egész agyam (ez biztos ismerős nektek, csak épp nekünk elég hamar megmutatták, hogy kell fül és fejfájás nélkül mélyre menni. Ez a mostani állapotomban nem segített és ezért a para)... Hopsz, egy kétségbeesett tekintet, odaúsztam, labdát leadta, rúgkapálás...és góóól!! Többen röhögnek, "na mi van, mi van, három gólig meg sem állok?!" ...bamm, még egy helyzet, még csak öt perce játszunk, de ismét gól...Megvan a 3 gól!!! ...És egyelőre a jobb szemem is, ami fölött ez a fura lüktetés van, jó volna, ha ezt a meccs végén is elmondhatnám (t.i. hogy megvan), így mostantól inkább csak fönt bunyózok és nem megyek le mélyre a kapu közelébe sem...3 gólnál amúgyse akarjon többet a jupiter kisökörje! Ez jó volt, mert a legmozgékonyabb srácot kipécéztem, azt támadtam mindig, amint megkapta a labdát, így bármi látványos dolog nélkül ment el a meccs nagy része. Aztán a végén megint épp a kapu közelében voltam, vártam, hogy elejtsék a küzdelemben a labdát, ez be is jött, szerencse, hogy ilyen hosszú karjaim vannak...Valakinek a keze a kosárban volt, hát így igen erősen kellett benyomnom a labdát, de nem panaszkodott utólag, ezek szerint csak nekem tűnt durvának...4. gólom, miközben arra vártam, hogy végre lekopogják a meccset, mert annyira rossz volt a végére lemerelülnöm.

Mindenki odáig volt, hogy mennyire jól ment ma, milyen fantasztikus formában voltam, mit csináltam a karácsonyi szünetben? (élveztem, hogy mindig egész spontán módon min. 10-en vagyunk otthon...de inkább 15-en, na meg zabáltam ezerrel) Kétszer annyi gól, mint az eddigi 21 évem alatt összesen! : ) Én meg közben úgy éreztem, hogy az első 5 perctől kezdve csak a túlélésért küzdöttem, de hát ezt mondhattam nekik, ők zavart szerénykedésnek vették...Két verzió van: vagy megtöbbszörözte az erőmet a fáradtság, csak nem tűnt fel, vagy tényleg csak az számít, hogy hány gólt dobsz (ami viszonylag gáz egy csapatsportnál, nem?)

Este az Oxfordot kihagytam, a köménymagból mások sem tudtak menni, jövő héten mindent lerendezünk... Helyette aludtam 12 órát egyhuzamban, amiből csak néha riadtam föl, hogy még mindig iszonyatosan lüktet a jobb szemem fölött (a homlokom?!). Reggelre minden rendbe jött, úgyhogy már csak a 4 magyar gól boldog emléke maradt meg : )