Világválság

Ez a válság az emberek fejében játszódik le - vagy valami effélét szoktak az okos emberek mondani. Sajnos engem is utolért a hatása. Az elmúlt egy-két hétben erősen vegetatív életmódot folytatok: nem írtam emailt, nem blogoltam, semmilyen formában nem voltam elérhető. Ez annak köszönhető, hogy egy átlaghetemnek mostanra elég feszített ritmusa van a sok edzéssel (hétfő-kedd-csütörtök-péntek) és az azt követő "közösségi élettel", ezen kívül minden nap próbálok egy(-két) órát tanulni, gyakran becsúszik valami váratlan program (gyakorlat) és többször is találkoztam mostanában Gyulusékkal, ami szintén jópár órás (persze remek:) program.

De ez a kisebbik baj: úgy érzem, hogy a fantáziám, a kreativitásom és a lelkesedésem van válságban. Értelmetlennek látom, hogy untassalak titeket a mindennapos dolgaimmal, hisz úgy érzem, nem tudom jól emészthető formában leírni és (anélkül) erre biztos senki sem kiváncsi. Persze én minden nap úgy érzem, hogy rengeteg megemlítendő vicces/érdekes/stb. dolog történik velem, pl. húú, olyan tárkonyos pulykaragu levest ettünk, hogy még ragundulva is teleleszek. Nekem ez helyettesíti azt, hogy otthon az első szembejövő barátomnak elújságolom: képzeld, ezmegazblablabla... De ha éjszaka hullafáradtan, lerogyok a gép elé (ez már komoly 5 gyerekes anyukás szöveg, nem?:), akkor nem jön csak úgy hipp-hopp az ihlet. Amióta kijöttem, nincs kedvem egy verset sem szülni, de a hülyeség sem folyik belőlem olyan tempóban, mint szeretném. Uncsin uncsi dolgokat írni pedig helytelen, most már csak az a nagy dilemmám, hogy hosszútávon mi a kevésbé rossz: ha napokig nem írok és azért pártoltok el a blogomtól vagy ha írok és azért... És persze az örök kérdés: vajon kinek írom az egészet, kik olvassák a blogomat? És miért, mit várnak el tőle és mennyire legyen célom, hogy megfeleljek ezeknek?

Sapa kommentjére gondolva azért pozitívabb lesz a kedvem, hisz kinek másnak van ilyen fiatalos, uptodate nagyapja, aki még megjegyzést is ír? Remélem hamarosan minden rendben lesz, lelkesebb írásokat olvashattok, megismerkedtek Háry Gé' dran úr kalandjaival, aki találkozott élete párjával (komolyan!), csak most még blog-mélyponton járok, ami persze a két hete elhatározott nem-gépezek-fogadalmammal egyenesen arányos.