Tanulságok egy stoppolós kalandból

• Egyedül nem jó stoppolni
• Éjszaka nem jó stoppolni
• Hidegben nem jó stoppolni
• Térdig érő hóban nem jó stoppolni
• Ha fázós vagy, nem jó stoppolni
• Ha nincs térképed, nem jó stoppolni
• Ha csak annyit tudsz, hogy innen szeretnél eljutni Karlsruhéba, de lövésed sincs, hogy az merre van (Észak? Dél?), akkor nem jó stoppolni
• Ha még csak azt sem nézted meg előre, hogy tonképp mire is használható fel az a nyamvadt bérlet a zsebedben, akkor nem jó stoppolni
• Ha zavar, hogy egész úton egy Mercédesz csillagot kell látnod a motorháztetőn, ha ideges leszel, hogy a böhöm BMW motorja nem hallatszódik be az utastérbe, miközben 3gével gyorsul vagy ha utálod a fűtött bőrülést, akkor nem jó stoppolni
  

• Ha van fejlámpád, akkor király stoppolni
• Ha van egy keményfedeles, 15 fős család költözködéséhez is túl nagy koffered, akkor azzal király stoppolni, mert van mire tenni a fejlámpát
• Ha van némi sütnivalód és új módszerekkel kísérletezel, pl. a "huhúúú, megvilágított kísértet vagyok, fékezz be, kisapám", akkor király stoppolni
• Ha tudod, hogy olyan nincs, hogy nincs, akkor király stoppolni (főleg ha a végén bebizonyosodik, hogy tényleg...)
  
• Ha útközben a mucsafalu után kettővel (meglepően) csinos mekis lányoknak dobod be lazán, hogy "nahátakkorénmosthazaballagok", akkor király stoppolni
• Ha meg akarod tapasztalni a kitartást, a gátlások leküzdését, akkor király stoppolni
• Ha szereted órákig csodálni ugyanazt a gyönyőrű tájat, a mérnöki pontossággal megépített autópálya feljárót vagy szeretsz hosszan belegondolni a jelzőlámpák titokzatos lelkivilágába, akkor király stoppolni
• Ha szereted megtapasztalni, hogy hiába stoppoltál életedben már aránylag sokat, te is bebukhatod, akkor király stoppolni
• Ha szerinted is nagyon meghitt dolog Karlsruhét hóban egy kofferrel az (egyre izmosabb) kezedben éjjel közepén átszelni, akkor király stoppolni
• Ha van a táskádban egy szinte perpetuum mobile, ami a semmiből meleget csinál fél óráig, akkor az még úgyis frankón megnyugtat, ha egész úton elő sem veszed... : )
  

Ön dönt: stoppol vagy fizet.
Ha a kalandjaimra vagy kiváncsi, akkor ajánlom:
Stuttgart, 18.40 körül landol a gép. Kb. 80-100 km Karlsruhéig, az autópálya itt van egy köpésnyire a reptértől, igazán nem nagy cucc...
Na de hova is álljak ki? Egyáltalán, hol a parkoló meg ilyenek? Kijutottam egy nagy útra, alig jártak rajta autók. Hát valahogy nem így képzeltem el, a Ferihegyen mindenki ugyanott hagyja el a gigaparkolót, na pont oda kiállsz és máris tied a világ...A nyilak mutatják, merre van a karlsruhei autópálya feljáró, nekem is arra kéne tartanom, de hát lusta vagyok, nézzük meg először is, hogy hogy reagálnak itt az emberek a stopposra. Hopsz, épp jön 3 autó egymás után, a frissen elkészített táblám még a hónom alatt, könnyeden ki a kéz - és máris megáll az autó...Döbbenet, ennyi lenne az egész?! Mindenesetre Daddyvel a fogadást már megnyertem, ő azt jósolta, hogy 9-ig nem jutok el innen, hahaha... A csávókám nem arra ment, amerre kellett volna, de elvitt egy "sokkal jobb" helyre - színház, opera és szállodakomplexus, rengetegen járnak oda, simán találok majd karlsruheit - mondta ő. Hát ebben mind igaza volt, csak éppen este 7-8 környékén még csak tömött sorban jönnek az autósok, nem mennek...Százszor megbántam, hogy elmentem a reptértől, páran kiüvöltöttek nekem valamit, nem tudom mit, de a mutogatásaikból arra következtetek, hogy nem erre mennek a karlsruhe irányába tartók...Miért nem maradtam a reptérnél? Ott max. kicsit kellett volna várnom, cserébe háztól-házig utazhattam volna. Még az a szerencse, hogy nem a pusztában vagyok, így legrosszabb esetben bemegyek valamelyik toronyépületbe megmelegedni vagy még mindig választhatom a hagyományos közlekedést.
BMW hatalmas fékkel megáll, angolul diskurálunk, hogy Mannheim felé útba esik-e Karlsruhe, de mivel se térképem, se lövésem, hogy merre is van Karlsruhe, így futni hagyom az ürgét. Ha ő megállt, majd csak megáll más is! A többedik értetlen beszélgetés után kezdtem ideges lenni, hogy azért jó volna tudni, hova is akarok menni és mi esik útba, leginkább pedig jobb lenne innen mihamarabb eljutni, tök mindegy hova, ennél csak jobb lehet...
"Ugye nem baj, hogy megy az ülés-fűtés?" - kérdezte az újabb "taxisom", miközben 7 másodperc alatt nulláról 150-re gyorsult. Válaszolni nem tudtam, úgy húzta az arcomat a sebesség, ehhez képest a Gripen-pilóták teljesítménye bakfitty. "Én nem megyek teljesen Karlsruhéig, de egy Raststationon megállunk, onnan már csak 40 km, simán találsz autót". A stoppolásnál minden a megfelelő helyen múlik - ez az autópálya feljáró tökéletes volt. Szabályos felkanyarodó sáv, messziről látszódom. Aki itt felkanyarodik, az mind oda tart, ahova én szeretném...Számításaimat csak az az aprócska tény húzta keresztbe, hogy szünnapon, éjszaka a kutya nem megy el innen, egy óra alatt max. 10 autó jött, azok sem akartak nagyon észrevenni, hiába próbáltam magam kivilágítani. "Lám-lám, tudott még az előző állapotnál is vacakabb lenni a helyzet, itt aztán csak előre van, feladni nem lehet" - gondoltam. A két hibás tapasztalat után eldöntöttem, többet nem vitetem magam következő falucskákig, mert ki tudja, mi sül ki belőle...Így hagytam elmenni egy autót, ami Pforzheimba vitt volna, nem voltak benne biztosak, hogy jobban járok-e vele, nekem meg már elegem volt a rizikózásból...
Egy idő után átfagytam teljesen, elblattyogtam a közeli meki-benzinkút helyig. Gyalog, térdig érő hóban, kofferrel ez azért nem piskóta (az a kofferomban van ugyanis:), tudtam, hogy én még egyszer oda nem megyek vissza, olyan messze van, viszont itt még kevesebb esélyem lesz. Beültem melegedni, próbáltam internetet vadászni, hogy legalább a google-n megnézzem, hol is vagyok és hogy tonképp mi is az a Pforzheim. Persze net nincs, úgyhogy némi melegedés és almás táska után könnyedén odasétáltam a mekis csajszihoz (olyan este 10 körül!), hogy "bocs, segítenél, hogy jutok el én Karlsruhéba?". Hápogott, odacsődült a többi fehérnép is, szánakozóan néztek rám, "hát ezt erősen bebuktam, el kéne jutnom Pf-ba, oszt talán onnan vonattal, ha mázlim van. De mivel buszok már nincsenek, meg szünnap, meg blablabla, ezért nem jutok sehova se innen". Égésből ennyi elég volt, el innen, vidáman köszöntem és vettem volna a kalapom. Ezek viszont teljesen padlót fogtak, kérdezték, hogy most akkor hova megyek ilyen határozottan, mire készülök?! Hát hova-hova, megy a buszom, akarom mondani a stoppom, kiskomám! Csak akarni kell, én meg tudod az elmúlt két órában nem akartam eléggé, annyira élveztem a friss levegőt. Ennyi. Az egyik röhögve mondta, hogy na erre kiváncsi, majd jelezzek, ha megérkeztem Karlsruhéba. Sajnos annyira nagy volt bennem a menekülési ösztön, hogy nem kértem el a számát, pedig ehhem-behhem, gondolkozom, hogy valamikor visszastoppoljak oda, persze csak azért, hogy megnyugtassam őket, hogy minden rendben ment...
Nem ragozom: egyre neccesebb. Min. 10 autó megállt nekem, de mind csak a következő kis falucskába ment, hamarosan bezár itt minden, itt a puszta közepén nem maradhatok reggelig! A remény hal meg utoljára, este 11-kor is vidáman integettem, naléccilécci-hülyeköccsög.. Aztán valaki csak felvett, addigra tudtam, hogy nekem Pforzheim is jobb, mint itt lenni. Erről az útról majd még külön írok, mert elég mókás volt, lényeg, hogy 23.30-ra voltam a főpályaudvaron, a vonat 23.26-kor ment el, kiderült, hogy a bérletem tökéletesen alkalmas innen Karlsruhéig, hm, hányan is hoztak volna már el idáig???! Egy óra várás, következő villamos-vonattal el, hosszas döcögés és felfrissítő Norah Jones után 20 perc séta a hóesésben és máris, 1 óra 34 perckor a koliszobámban vagyok, ami meglepő módon meleg és a fűtés is működik.

...Mert stoppolni jó. Tanulság: ha ma jönnék Stuttgartból, akkor is stoppolnék, csak kicsit több gógyival : )