
Hú, az Ursula máma olyan csinos volt, hogy csak na, először trambulin helyett a bordásfalra kezdtem mászni, hiszen folyton őt bámultam. Azért ő sem volt semmi; majdnem odajött hozzám és elhívott volna a Heidelbergi kupára pom-pom-fiúnak, amit én stílusosan inkább egy magyarországi látogatásra cseréltem volna. De a lényeg, hogy a trambulinozás utáni sörözést követően benéztem még Gyuluékhoz, ahol épp Mátcsy magyarázott valamit borzasztó hevesen, miközben Gyulu és Bazsi kezdtek volna épp aludni. Tiszta szerencse, hogy betoppantam, nem?
Pechemre a Thomson-féle atommodellből csak egy személyre való maradt, de gyámoltalanul haspók bátyám vágyakozó szemeit magam elé képzelve nagylelkűen neki ajándékoztam a barna-sárgaságot. Éljen a sonkás szendvics, hát úgyis arra vágytam!
Tényleg minden pont így történt?
Az oldal másik érméjéhez kattints ide!
7 megjegyzés:
És mi van a virslikkel??
hát sajnos elfogytak, az.
Papukáim, újraolvasva sem jöttem rá!
most hogy már a szemem felnyílt, talán az egy "gyámoltalanul haspók" szóösszetétel az árulkodó jel....
MINDEN ELISMERÉSEM A PSZICHOLÓGUS ÚRÉ!!!!
ÉLJEN MATHE!!!!
Nahát, én azt hiszem, hogy értem, hogy mi a bejegyzésekben a trükk, de az előbbi komment tartalma nem teljesen világos számomra... Hogy kerül a képbe Máté??
Irigyled őt, mi a halhatatlanságáért!
Azt én sem tudom, hogy jön a képbe, de hát mindannyian azt kívánjuk, hogy sokáig éljen, nemde? :)
Dede, éljen Máté! Éljen Máté! Sokáig éljen Máté!
Máté még a végén úgy alakít ki személyi kultuszt, hogy nem is tud róla! :D
Megjegyzés küldése