Éjfél van, most értem haza, visszhangzik bennem a nemrég félbehagyott nosztalgiázó beszélgetés. Sok minden eszembe jutott és nagyon örültem, hogy Fülig Jimmy példáján felbuzdulva évente egy-kétszer leírtam a legfőbb történéseket. Így aztán hazaérve rögtön előkaptam feljegyzéseim a fiókból, hisz természetesen ide is magammal cipeltem, hátha hirtelen időmilliomos leszek és majd rendszeresen fogom vezetni.
Fellapoztam a ma este szóbakerült eseményeket és szomorúan tapasztaltam, hogy kábé minden történésről csak egy-két összefoglaló, diplomatikus tény-mondatra volt anno időm. Persze így is nagyon belemerültem az olvasásba és miután óriási lelkiismeretfurdalással elmentem alukálni, akkor kezdődött csak az igazi gondolatviharzás, visszaemlékezés. Régen legalább próbálkoztam és lám-lám, kábé semmi használható nincs a naplómban. Az elmúlt két évben abszolút semmit nem írtam bele, egyszerűen nincs rá időm. Ugyanakkor agyam eszement szivacsossága miatt király lenne, ha megmaradnának a nagy terveim, események az utókornak (magamnak). Nem is beszélve a lényegről, minden olyanról, amit nem verek nagy dobra, nem árulok el talán senkinek sem és később jó volna visszaolvasni, hogy nicsak-nicsak, mik voltak a nagy titkaim. Hát igen, ami egy tisztességes napló feladata.
Ismét - mint már annyiszor - rájöttem, hogy sürgősen neki kell látni és mindent leírni... Na de akkor még inkább a múltban/jövőben fogok élni, tehát ez megint nem biztos, hogy az ideális megoldás. De milyen szerencse, hogy legalább a karlsruhei nyaralásomat naplózom a blogon keresztül!... Igen, ez a fő coki a dologban, hogy élvezetes lesz visszaolvasni, de ugye ide rengeteg dolgot nem írok le: amit nem akarok, hogy bárki olvashasson, amire épp nincs kedvem, amit számotokra uncsinak vélek, stb.
Aztán pár év múlva megint összefutok valakivel, megint eszembe fog ötleni egy halom kérdés, hogy is volt ez akkor és ott, Karlsruhéban?! Nézzük csak meg a blogot! ... És csalódottan fogom látni, hogy max. egy mellékmondatban van ez-az megemlítve. Valamit tenni kéne ez ellen! Legszívesebben nekiláttam éjjel fél 2-kor, hogy reggelig minél többet leírjak az elmúlt pár évemről.
Ehh, hülyeség, aludni kék...De hogy is volt az? Kilencedikben? Meg 2006 nyarán? Majd megkérdezem tőle, hogy ..
... A másnapi reggel 8 órakor kezdődő gyakorlaton elég rendesen keresztbeálltak a szemeim. Don Fülig Jimmyt jól kupán kéne sózni egy törhrögg szuldánnal.
Zárom soraim,
A hullafáradt énem"
Panaszlevél
-
Azért jó, hogy cserkésztáborbamenet a volánbuszon a sofőr nem volt hajlandó
megadni nekem a diákkedvezményt, mert én mondjuk *"legrövidebb idő"* alatt
ne...
10 éve
1 megjegyzés:
Papám, de bonyi vagy! Rajtad aztán nem nagyon lehet segíteni!
Megjegyzés küldése