Impro-színház harmadszorra

Anika nem ért rá eljönni Kölnből, a mosógépes szöszke még valószínűleg nem jött vissza a karácsonyi szünetből, így a trambulinosoknak írtam, hogy kinek van kedve meglátogatni a kedvenc imprós csapatom első 2010-es fellépését. A terem dugig volt, ezúttal egy kis egyetemi klubban léptek fel, többen álltunk, mint ültünk, de megint nagyon vicces és frappáns volt, hatalmas helyzetkomikumok, azóta óriási terveim vannak, de pszt... (hm, mikor nem, szal nincs ebben semmi meglepő: )
Eljött egy lány, aki jó pár évvel hamarabb kezdett el trambulinozni, mint hogy én megszülettem, mert már 3 éves korában elkezdte az ugrálást, hihetetlen... Érdekesebb, hogy egy srác is jött az edzésről, aki baromi lelkes volt az egész improvizációs műfajtól, nagyon hálás volt, hogy szóltam és mellesleg az előadás kezdete előtt fél órával olvasta a meghívó levelem, spontaneitásból ötös! Beszélgettünk az előadás végén és csodálkozva mondta, hogy nem tudta a nevem archoz kapcsolni, de az email alapján nem is sejtette, hogy külföldi vagyok, csodálkozott is, hogy mit vicceskedek az aláírással, ká, ef, ó vesszőcskével, ez azért ennyire nem vicces. Nagyon meglepődtem, azt hittem, hogy sok nyelvtani hibám volt és kapásból kiszúrható, ezzel nagy jót tett az önbizalmamnak. Mondta, hogy semmi ilyesféle nem volt, egyedül egy mondatomat furcsállta nagyon, mert "egy német ilyet nem írna le, ez nekünk talán túl nyitott?"
"Wer Lust hat mitzukommen (oder einfach mich nicht traurig sehen will, weil ich alleine hingehen muss:), ..." Ennyi volt a kis lelki zsarolásom, bár fő célom vele az volt, hogy nyomatékosítsam: ugyebár nem szimplán egy előadásra hívom fel a figyelmüket, hanem keresek embereket, akikkel együtt mehetek rá. A beszélgetés során meséltem arról, hogy sok tervem volt ideérkezéskor és hogy ezekről lassan kezdek lemondani. Teljesen felvillanyozódott, hogy miket terveztem, mert ő elsőéves (tehát szintén friss itt a környéken) és neki is voltak ám..! Meg tippeket is gyűjt. Lényeg, hogy ha a Feketeerdőbe mennék kirándulni, akkor abban maximálisan bennevan. Kár, hogy kicsit nekem elszállt gyerek, tipikus kamasz-szakállas komoly embert játszó filozofálgató, de azért örültem neki, hogy találkoztam egy lelkes némettel.
Megjegyzés: Külön meglepetés volt, hogy másnap írt a srác egy köszönőlevelet és mellesleg még egyszer megnézte a levelemem, hogy volt-e benne nyelvtani hiba... (vasárnap)

Ma esett még 20 centi hó, így aztán az egész város egy nagy biciklitároló lett: bárhol elengedhetem a cangám és megáll magától a hóban : )