Trambulin

A bemelegítő ultimate-frizbizés alatt egy wall-running extra trükk még extrább érkezése következtében elszállt a bokám. Eh, de ma olyan kevesen vannak, végre lehetne jóóó sokat ugrálni, túlélem én eztet, nem is fáj annyira, de azért biztos ami sicher, nem futkosok mostantól annyit, hogy kíméljem. Jött a bemelegítés II, a nyújtás és gyakorlatok, még azt is bírtam, bár nagyon agyaltam közben, hogy jó-e az, ha másnap rá sem fogok tudni állni a bal lábamra. Legalább nem fogok bal lábbal felkelni!
Aztán az első ugrálások alatt konstatáltam, hogy bokám dupla méretűre dagadt, ez így nem a legfrankóbb, a jövő heti edzések érdekében inkább abbahagytam, másfél óráig jéggel borogattam és a földön ülve osztottam az észt mindenkinek, aki kért pár dekát : ) Ez elég sikeres volt (mármint a hűtés), mert mikor végeztünk, addigra már csak 1,34-szeres méretű volt (úgy saccra:). Ennek örömére hazafele vettem egy szuper Mexx-farmert, hihetetlenül olcsón, "fast geschenkt". Ójeee, ennek most iszonyatosan örülök, mert a karácsonyi otthoni farmeremet kezdte kikoptatni a bicikliülés és nagyon aggódtam, hogy mire februárban hazamegyek, csak egy sztájlosnak nem nevezhetű kopott-popójú (és Bódé-féle pimpógyökereket lopó:) gatyám marad.

5si

Matyival elmentünk Ettlingenbe, hajóra szálltunk és elfoglaltunk pár angol és német cirkálót. Tudjátok, kalózbarátaim, milyen könnyedén megy ez, a magukat kapitánynak nevező szárazföldi patkányok semmihez sem értenek...

Lényeg, hogy szuper felfedezőutunkon (most már inkább a partraszállt Kolumbuszt majmoljuk) egy titkos, égetett szélű térkép segítségével megtaláltuk a nagybetűs, mindent eldöntő indokot, hogy miért kell Öcsingusznak feltétlenül követnie a német képzésen és kijutnia Karlsruhéba (vagy legalábbis meglátogatnia nyáron, ha sikerül visszajönnöm): KALANDPARK.

Eredetileg fel akartunk volna jutni a tetejére, ki is lestük, hogy hol lett volna akár 28% (egyes elemzők szerint csak 16%) esélyünk, hogy intenzív osztály nélkül ki tudjuk játszani a szigorú németek biztonsági szabályait, csak nehéz lett volna háromnegyed órásra beállítani a fényképezőgép önkioldóját, felrohanni a dombtetőn, felmászni 10 méter magasra és törött kézzel-lábbal mosolyogni... : )

De nagyon élveztem a napot, pláne, hogy már mióta nem beszélgettem Matyival ennyit.

Meleg váltás - hóban

Bazsit kikísértem, egész pontosan elszáguldott a bicómmal, én meg utána villamosozgattam (mert nekem van bérletem). Az autósok persze nem vették fel, de ezen nincs mit csodálkozni, ki nem ijed meg egy kalapos bloggertől, aki Karlsruhéban az autópálya-táblához lakatolja a cangáját és szemben vele kiáll egy Köln feliratú táblával?! Enyhén elgondolkodtató, hogy mit is akar az illető.

Volt még fél órám az előadásig, Matyi épp befutott, de a pályaudvaron műszaki okokból kifolyólag már nem sikerült elcsípnem. Épp tanácstalanul tekertem a campus területén, amikor ninini, hát nem egy Lakers-szurkoló ugrott elém?! Tudom, kicsi város meg minden, no de ennyire...
Matyi keddig marad, na addig tutkó nem lesz továbbra sem tanulás, blog és email-írás, pedig másfél hét múlva kokeményen belecsapunk a lecsóba.

Dupla csavar

LOEKOETTEK VAGYTOK STOP SENKINEK SEM TUENT FEL SEMMI STOP EN KISZUURTAM, H VMI MEGVALTOZOTT A BLOGIIROO UUR SZEMEELYAZONOSSAAGAABAN STOP DEDIFIA IS GYANUS STOP MIKOR LESZ SZEREPCSERE-STOP?

Hullandásveszélyes

Már hetek óta nyüstölöm Bazsit, hogy mondjon végre nemet arra a Prozess- und Werkstoffmodellierung- előadásra, ami pénteken lenne és amiről persze ennyire pontosan nem is tudok. Ha sikerül ugyanis megszabadulnia előzetes terveitől, akkor az én előzetes terveim valósulnának meg, azaz: csütörtök esti KÖZÖS Unterwasserrugby-edzés!!!

Sürgetem az időt, hogy teljen gyorsabban, de lehetőleg a vizsgák közelsége nélkül, hogy újra átélhessük a fulladásos halálközeli élményt. S lőn csoda! Ma csütörtök van, s egész hamar elröppent: reggel előadás, B azalatt tanul, utána fejedelmi ebéd (salátába csavart pulykamellfilé sajttal, hagymakarikákkal és uborkával töltve; köret: petrezselymes krumpli petrezselyem nélkül), mely kiváló kooperációnk eredménye, s olyan ügyesen babráltunk, hogy maradt holnapra is ebéd! Közben kitárgyaltuk már harmadik napja taglalt témánkat ("most jöjjön valami új - őőőő - mondjuk a lányok!"), de hopsz, nekem rohannom kell, B előremegy (mit megy, törtet, repeszt, ez egy állat, örülök, ha Gre'dan úrral a kastély kertjében utolérem, ami persze nem nehéz, figyelembe véve, hogy kisvasút-pálya kanyarog és emellett úgyis képtelen megállás nélkül elviharzani). Kivételesen baromi érdekes a téma, de kivételesen bele is alszom, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Pedig csak egy pillanatra lehunytam a szemem, hát tehetek róla, hogy átpörgetett az előadó közben 15 diát?? A szolárcelláknak passz, Bazsit összekanalazom a könyvtárnál, s amilyen mázlista, kifogta a mérnökváros Karlsruhe egyetlen pár négyzetméterét, ahol jó csajok voltak... grrrr.

Azt mondta, megvállasodtam, na, több se kellett, hogy átússzam a medencét egy levegővel (lendületből meg is fordulnék, de azért az anaerob életfunkciók még nem tökéletesek, hö), aztán indul a menet. B-vel nemhiába vagyunk tesók, kezdőként elsőre rögtön be is vágott gyakorláson egy gólt, látom, már ő is részegedik a levegőhiánytól és kezdi ignorálni.

Meccs, ma (is) öt gólt kell bevágnom (basszus, igazán lehetne reálisabb ez a pincérnő!), Bazsival váltjuk egymást, fulladozva persze. Harci sebesülések beszerez, gól viszont sajna egy sem - legalább van miért meginni a múlt héten nyert Jim Beamet. Ellőjük a "jéé, ugyanolyan pulcsitok van" trükköt, kár, hogy mindenki rögtön hozzá is teszi, ááá, ez az akciós a H&M-ben?! S ezek után még Lisát is végig kell hallgatnom, milyen a domináns fiú. Közben kiderül, Bazsi unalmában meghívta az egész csapatot Magyarországra, amire bukott mindenki - ajjaj, mi lesz itt! A viszki fogy, a pénzünk szintén, na de egyszer van ilyen jeles alkalom s meg sem érezzük, milyen kutya hideg van. Éjszaka belealszunk a beszélgetésbe.

A NTÜ (Nagyon Titkös Ügynokség) egy kiszivárgott jelentését itt olvashatod ugyanerről a napról.

Staar Paars

Döglődtünk tudomisén, de vagy délig,
"kipattantunk" nehezen, de inkább csak félig,
jött a naptervezés s hosszas tanakodás,
ZKM-látogatás jobb, mint holmi fa-rakodás.
Fenti kiállítás nem tévesztendő magazinnal össze,
bár hasonlóan kaland-hajhász az interaktív börze.

Volt ott fényhiányos fénykard háttérben filmekkel,
Eleinte nem értettük, poláros szemüveg minek kell?
De hát ez volt a trükkje a háromdés élménynek
-persze lehetetlen dokumentálni ilyet fényképnek-
s így az is kimaradt, midőn "bátyám (majdnem) villamost látott",
karokat rángatva virtuális síneken átgurulta a fél világot.
Na jó, azt nem, legfeljebb egész Karlsruhét,
de ideje megemlítenem a rózsaszín kanapét.
Ez volt a legjobb élményünk az aznapi döner mellett
kiírás szerint ülő pozícióban tévét bámulni kellett.
Hát, ahogy ott ücsörgünk, mire leszek figyelmes?
Tévében magunkat nézve egy lány -mily' helyes!-
beül pont mellém. Ilyen csak az álmokban fordulhat elő
bátyám irigykedett, most én voltam ultramenő.
Odébhúzódott ő is, 'mire nem kis vigasztalására
melléült virtuálisan kedvenc csajszim párja.
Nosza, boldogan húztuk egymás haját, agyát,
rejtélyünkre választ adott egy későbbi plakát:
volt egy másik szoba is, hol hasonló díványon
ökörködött span-nőjével "virtuális" lány-párom.

A nap további része sajnálom, de titok,
filmezés közben inkább csak turmixot "iszok".
További részletekért kulcsszó: nátrium-hidrogénfoszfát
(azaz nézzétek meg gyorsan vegyészmérnökünk blogját!)

U-Grál-lovag

Kedvenc bratyóm kissé kókatag szemekkel ölelt át a Kaiserstrassén, miután túlszaladtam Gre'dan úrral a megbeszélt találkozóhelyen. Állítása szerint már rém lelkes, amit leginkább az ajándékaimra (két Karlsruhe térkép) adott válaszából süt kifelé: "Kösz, hö". Hát hiába, no, a legsztájlosabbak már két-szavakból is értik egymást - elmutogattam, merre kell mennie és rohantam trambulinozni.

Hú, az Ursula máma olyan csinos volt, hogy csak na, először trambulin helyett a bordásfalra kezdtem mászni, hiszen folyton őt bámultam. Azért ő sem volt semmi; majdnem odajött hozzám és elhívott volna a Heidelbergi kupára pom-pom-fiúnak, amit én stílusosan inkább egy magyarországi látogatásra cseréltem volna. De a lényeg, hogy a trambulinozás utáni sörözést követően benéztem még Gyuluékhoz, ahol épp Mátcsy magyarázott valamit borzasztó hevesen, miközben Gyulu és Bazsi kezdtek volna épp aludni. Tiszta szerencse, hogy betoppantam, nem?
Pechemre a Thomson-féle atommodellből csak egy személyre való maradt, de gyámoltalanul haspók bátyám vágyakozó szemeit magam elé képzelve nagylelkűen neki ajándékoztam a barna-sárgaságot. Éljen a sonkás szendvics, hát úgyis arra vágytam! 

Tényleg minden pont így történt?
Az oldal másik érméjéhez kattints ide!

Mit csinál két ultramenő blogger együtt?!

Szerepet cserél.



Részletek hamarosan!

Breaking news

18.39 - Bazsi 20 perc múlva itt van! Ójeeee....

Ja, igen, Ritának igaza van: Természetesen szeretem a keddet!

Rólam szól 2.

Ezt a filmet még októberben készítettem, de sajnos a laptopom nem alkalmas videóvágásra, így a novemberi meglepetés-otthonlétem utolsó 10 percében ugrottam neki mama gépén. Magasrangú vendégeim jöttek, ezért félbehagytam, legközelebb a karácsonyi szünetben szakítottam rá újból negyed órát, hogy kész legyen.
A premier-előadást szűk körben, a kb. 35 fős "Hey"-karácsonyon tartottuk, hisz a zenéje családunkról szól: ), osztatlan sikert aratott. Ugyanezzel a zenével dechuszonkilencedikén és szilveszter éjszaka is rengeteg babért arathattam, hisz a résztvevők meghatódottságukban és legmélyebb tiszteletük jeléül szabaddá tették a táncteret! :)

3 fogásos

1) Répakrémleves olvadós sajttal, Kinga módra
2) Rántott csirkefalatkák mandulás krumplikrokettal, mirelit módra
3) Improvizált szeletelhető iglutorta, Thomson-féle atommodell módra

+1) 5x felforrt agyvíz, 2 órás főzicskézés módra
Szeretem a szombatot!

Kultúrbunkó

Három hónapos kintlétem alatt 6x voltam színházban (plusz egyszer a karácsonyi szünetben otthon a fergeteges Kövek a zsebben című előadáson). Valamint rövid időre bár, de egyszer még operában is voltam, mint tudjuk... : )

Szóval ki a kultúrbunkó?!

Mondanom sem kell, hogy a legutóbbi alkalomra ma került sor, trambulin edzésen ajánlották a fizikus-színház estjét és már kedden megdumáltam az indiai-ausztráliai társammal, hogy elnézünk rá. Aztán az előadáson megjelent az egyik német lány is, így aztán folyamatosan tudta javítgatni a szlengfüzetemet, amit ezen az előadáson igen jó tempóban bővítettem. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltak a mögöttünk ülők: folyamatos halk szómagyarázás és 5 másodperces fáziseltolódás a nevetésben : ) Az előadás rettentőn tetszett, 3 párocskáról szólt, szuperül játszottak, viccesek voltak és emellett egy icipicit el is gondolkodtatott. Leginkább az izgatott volna, hogy egy németnek mit mondott a darab, hisz azért alapvetően a házasságról szólt és ugye itt (ahogy otthon is) egyre kevésbé divat ez... De sajnos nem kínálkozott jó alkalom a megdumálására és ráadásul egy fél óra után lenyomtak még egy előadást, de az olyan uncsi/béna/érthetetlen/gagyi humorú volt, hogy inkább felálltam és eljöttem - éjjel fél 11-kor.

Zajlik az élet. Szeretem a pénteket.

Főnyeremény

Kedvenc professzorom egyenirányítókról szóló óráján kitett a táblára egy kínai térképet és fölötte húzogatta Németország méretarányos képét, aminek kapcsán láttatta, hogy mekkora hatalmas országról beszélünk. Jó kis folytatása a karácsonyi előadásnak. Interaktivitásból ötös!

Óra végén óriási tömeg áradt az előadóba, ami igencsak meglepett, mert sosincs utánunk semmi. Elöl kísérleteket kezdtek előkészíteni, szerencsére volt még fél órám az edzésig, így kíváncsian ott maradtam, hogy miért is gyűlik ez a vegyész-népség... Egy idős elméleti kémikusnak volt a búcsúelőadása, aminek kapcsán a kollégái egy-két baromi látványos kísérlettel próbálták megmutatni neki, hogy azért folyadékokat lötykölni is legalább olyan jó móka, mint papír-ceruzával szublimálási együtthatót számolni. Láttam landolt-reakciót, ugyanezt oszcillálva, hihetetlen volt, hogy egy tizedmásodperc alatt az átlátszó folyadék tök tintaszínű lett - majd hirtelen ismét átlátszó! - később sárga, majd egy szempillantás alatt újból tök kék, és ez így folytatódott... Erről még a youtube-on sem találtam videót, marhára tetszett. Volt még óriási bumm, tűzköpés és belül vörösen izzó üveggömb, ami az egész hatalmas előadónak bolygórobbanás jelleget adott. 4-5 kísérlet, de olyanok, amiket talán még Berci meg a bratyó is ritkán lát...!

Este a szokásos megfulladós-sohasemleszavízalattirögbiazénsportom szitkozódások az első 20 percben, majd egyre nagyobb lelkesedés, egy szabályos gól meg egy "csalós", mert a másik kezemmel véletlenül ráfogtam a kapura, nagyon idegesít, mert már múltkor is bebuktam ezt az automatikus mozdulatot. A játék hevében biztos pontot keres az ember és túl későn esik le, hogy most nem egy stabil lábba kapaszkodok, hanem a kapuba... : )

Edzés után az egyik srác ellátott egy csomó jótanáccsal, hogy mire ügyelhetek jövő héten, ezek királyak, alig várom, hogy átültethessem a gyakorlatba. Az Oxfordban pedig kihúztam a főnyereményt (fizetéskor mindig lehet húzni a kalapból), bár sajnos nem az, hogy teljesítik egy kívánságom, arra kicsit jobb ötletem lett volna (ahhoz teljesen irreálisan 5 gólt szabott feltételnek a pincérnő, minek néz ez engem, szuperhősnek?!), így aztán egy üveg Jim Beam büszke tulajdonosa leszek jövő héten. Úgysem volt még sosem whiskeym! Bazsi is tudja, mikor kell jönni... : )
Szeretem a csütörtököt!

Világválság

Ez a válság az emberek fejében játszódik le - vagy valami effélét szoktak az okos emberek mondani. Sajnos engem is utolért a hatása. Az elmúlt egy-két hétben erősen vegetatív életmódot folytatok: nem írtam emailt, nem blogoltam, semmilyen formában nem voltam elérhető. Ez annak köszönhető, hogy egy átlaghetemnek mostanra elég feszített ritmusa van a sok edzéssel (hétfő-kedd-csütörtök-péntek) és az azt követő "közösségi élettel", ezen kívül minden nap próbálok egy(-két) órát tanulni, gyakran becsúszik valami váratlan program (gyakorlat) és többször is találkoztam mostanában Gyulusékkal, ami szintén jópár órás (persze remek:) program.

De ez a kisebbik baj: úgy érzem, hogy a fantáziám, a kreativitásom és a lelkesedésem van válságban. Értelmetlennek látom, hogy untassalak titeket a mindennapos dolgaimmal, hisz úgy érzem, nem tudom jól emészthető formában leírni és (anélkül) erre biztos senki sem kiváncsi. Persze én minden nap úgy érzem, hogy rengeteg megemlítendő vicces/érdekes/stb. dolog történik velem, pl. húú, olyan tárkonyos pulykaragu levest ettünk, hogy még ragundulva is teleleszek. Nekem ez helyettesíti azt, hogy otthon az első szembejövő barátomnak elújságolom: képzeld, ezmegazblablabla... De ha éjszaka hullafáradtan, lerogyok a gép elé (ez már komoly 5 gyerekes anyukás szöveg, nem?:), akkor nem jön csak úgy hipp-hopp az ihlet. Amióta kijöttem, nincs kedvem egy verset sem szülni, de a hülyeség sem folyik belőlem olyan tempóban, mint szeretném. Uncsin uncsi dolgokat írni pedig helytelen, most már csak az a nagy dilemmám, hogy hosszútávon mi a kevésbé rossz: ha napokig nem írok és azért pártoltok el a blogomtól vagy ha írok és azért... És persze az örök kérdés: vajon kinek írom az egészet, kik olvassák a blogomat? És miért, mit várnak el tőle és mennyire legyen célom, hogy megfeleljek ezeknek?

Sapa kommentjére gondolva azért pozitívabb lesz a kedvem, hisz kinek másnak van ilyen fiatalos, uptodate nagyapja, aki még megjegyzést is ír? Remélem hamarosan minden rendben lesz, lelkesebb írásokat olvashattok, megismerkedtek Háry Gé' dran úr kalandjaival, aki találkozott élete párjával (komolyan!), csak most még blog-mélyponton járok, ami persze a két hete elhatározott nem-gépezek-fogadalmammal egyenesen arányos.

"Kedves Naplóm!

Éjfél van, most értem haza, visszhangzik bennem a nemrég félbehagyott nosztalgiázó beszélgetés. Sok minden eszembe jutott és nagyon örültem, hogy Fülig Jimmy példáján felbuzdulva évente egy-kétszer leírtam a legfőbb történéseket. Így aztán hazaérve rögtön előkaptam feljegyzéseim a fiókból, hisz természetesen ide is magammal cipeltem, hátha hirtelen időmilliomos leszek és majd rendszeresen fogom vezetni.

Fellapoztam a ma este szóbakerült eseményeket és szomorúan tapasztaltam, hogy kábé minden történésről csak egy-két összefoglaló, diplomatikus tény-mondatra volt anno időm. Persze így is nagyon belemerültem az olvasásba és miután óriási lelkiismeretfurdalással elmentem alukálni, akkor kezdődött csak az igazi gondolatviharzás, visszaemlékezés. Régen legalább próbálkoztam és lám-lám, kábé semmi használható nincs a naplómban. Az elmúlt két évben abszolút semmit nem írtam bele, egyszerűen nincs rá időm. Ugyanakkor agyam eszement szivacsossága miatt király lenne, ha megmaradnának a nagy terveim, események az utókornak (magamnak). Nem is beszélve a lényegről, minden olyanról, amit nem verek nagy dobra, nem árulok el talán senkinek sem és később jó volna visszaolvasni, hogy nicsak-nicsak, mik voltak a nagy titkaim. Hát igen, ami egy tisztességes napló feladata.

Ismét - mint már annyiszor - rájöttem, hogy sürgősen neki kell látni és mindent leírni... Na de akkor még inkább a múltban/jövőben fogok élni, tehát ez megint nem biztos, hogy az ideális megoldás. De milyen szerencse, hogy legalább a karlsruhei nyaralásomat naplózom a blogon keresztül!... Igen, ez a fő coki a dologban, hogy élvezetes lesz visszaolvasni, de ugye ide rengeteg dolgot nem írok le: amit nem akarok, hogy bárki olvashasson, amire épp nincs kedvem, amit számotokra uncsinak vélek, stb.

Aztán pár év múlva megint összefutok valakivel, megint eszembe fog ötleni egy halom kérdés, hogy is volt ez akkor és ott, Karlsruhéban?! Nézzük csak meg a blogot! ... És csalódottan fogom látni, hogy max. egy mellékmondatban van ez-az megemlítve. Valamit tenni kéne ez ellen! Legszívesebben nekiláttam éjjel fél 2-kor, hogy reggelig minél többet leírjak az elmúlt pár évemről.

Ehh, hülyeség, aludni kék...De hogy is volt az? Kilencedikben? Meg 2006 nyarán? Majd megkérdezem tőle, hogy ..
... A másnapi reggel 8 órakor kezdődő gyakorlaton elég rendesen keresztbeálltak  a szemeim. Don Fülig Jimmyt jól kupán kéne sózni egy törhrögg szuldánnal.

Zárom soraim,
A hullafáradt énem"

Szerencse

Rám jár a rúd a kedvenc gyakorlatomon: már a karácsonyi szünet után is be kellett mennem, nem készültem el az akkori feladattal. A mostanira viszont két alkalmunk volt, kétszer 4-5 óra. Múlt héten nagyon jól haladtam vele, ma úgy mentem be, hogy 1-2 óra alatt befejezem, elmagyarázom az illetékesnek és mivel sikerült a munkával párhuzamosan írnom a jegyzőkönyvet is (ami nagy szám), tök kompaktul kész leszek ma.
Nézzük időrendben:

9.07 - A kis késés belefér, kezdjük a legfontosabbal: emailek olvasása : )
9.55 - Jeee, mennyire spíler vagyok, hogy múltkor leírtam, mibe kezdtem bele, már is kész minden, persze ma még nem teszteltem, de úgyis frankón fog működni, íme, a hosszú kód is kész, programozzuk fel ezt a kis kütyüt....
10.00 - Nicsak, nicsak, ez a fránya LCD nem akar semmit sem kiírni. Mit hülyéskedik velem?!
10.15 - Úgy tűnik, az LCD programozásában nincs hiba. Na mindegy, valami baki becsúszott, nézzük át még egyszer
11.00 - Kezd elegem lenni, bőven elúszott az előnyöm, de a világért sem szólalna meg (ami persze egy páratartalom-mérőnél nem olyan meglepő:). Kezdjük az alapoktól: kap egyáltalán jelet? Oszcillátor beköt és ...
11.10 - ...hé, erről nem volt szó!!! Ez még múlt héten működött! Bár ki tudja, talán elfelejtettem már akkor is tesztelni?!..Nem, itt van a screenshot a jegyzőkönyvemben, a bizonyíték, hogy tényleg kirajzolta a kívánt függvényt. És most azokat a kapcsolási rajzokat nem is befolyásoltam, akkor miért nem megy? Valamit elrontottam, keresgéljünk csak tovább...
11.30 - Nem találok hibát, programot bezárom, újra megnyitom
11.32 - Bill Gates-módszer második felvonása: másik alaplapon tesztelek
11.40 - BG-módszer 3: átülök egy másik számítógépre
12.00 - Mostanra mindent, de tényleg mindent kitöröltem, lecsupaszítottam, csak a múltkori beállítások vannak...és így sem jelenik meg a hülye periodikus jel. Jöjjön a megalázkodó segítségkérés...
12.40 - A gyakvezér 3x átnézte, értetlenül áll a helyzet előtt
12.50 - Főfőfőgóré leül, ez aztán mindig minden hibánkat kiszúrja, fő a feje, mint állat (ezért főgóré:)
13.00 - Papírforma szerint vége a gyakorlatnak, mostanra mindenkinek kész kéne lennie a feladattal. Góré úr még dolgozik.
13.05 - BUMMM! "Nem találok hibát. Év elején történt egy update, azóta egyszer már előfordult egy ilyen eset, hogy minden tökéletes volt és még sem ment. Sajnos újra kell kezdeni az egész feladatot, reméljük úgy működni fog." Na neeee, ez nem lehet igaz, kétheti munkámat kezdjem most újból?! Ráadásul külön be kell jönnöm, mert most már sokáig nem fogok jutni, itt toporog a következő csoport!!!  

És mindezek után a legfontosabb: Rájöttem, hogy óriási szerencse, hogy ez pont velem történt, mert egyrészt nekem a félkész jegyzőkönyvem alapján könnyebb utángyártanom, szeretem a tárgyat, a mütyürkészést (by LLV) és persze bár engem is bosszant egy kicsit, de talán még jobban megtanulom - míg valószínűleg ha bárki mással fordul elő a csoportból, hogy a második alkalom vége után 5 perccel, 3 órás (fölösleges) hibakeresés után megmondják neki, hogy külső hiba miatt nullán állsz kishaver és kezdd elölről, mert bugos a program, az szidna mindenkit és most nagyon reménytelenül látná a jövőt és iszonyúan elkeseredne.

Ez erőt adott, hogy délután nyugodtan menjek trambulin edzésre és hogy csütörtökön bemenjek a kevéske szabadidőmben és pár óra alatt befejezzem a programot.

Papp Ritás csikre

Pappám, olyat főztem, készítettem mellé gigaméretű nokeldiket is, bár a "se nem túl híg, se nem túl kemény" mérnökien precíz receptleírás olvasása után igen erős kételyeim támadtak, hogy lesz-e ebédem a következő napokban. De lett, egyik nap még ubokrás salátával is megspékeltem, az aztán már tényleg nagyon fejedelmi volt, csak a borravalót hiányoltam a zabáló énemtől a markát nyújtogató énemnek.

Szoba

Mindig kibúvókat keresek, hogy most épp miért nem tudok tanulni. Ezúttal a nekiülés után kb. 10 perccel rájöttem, hogy én hullafáradt vagyok, aludni kéne egyet, hisz egyetlen sort nem fogok fel az olvasottból... Igaz, hogy épp most keltem, de olyan sötét van az íróasztalomon, hogy ettől teljesen elfárad az ember - délután 2-kor.

Hohó, de van nekem egy tetőablakom is, azon több fény jön be, mint ezen, miért nem rendezem át a szobám? Ehh, nem jó, mert akkor hova rakom az ágyam, ide pont nem fér be, biztos csak keresem a kifogásokat és úgyis megyek haza 6 hét múlva, kár a gőzért... Nem hagyott nyugodni a dolog (persze, ha tanulásról van szó..) és átrendeztem a szobám. Kb. 10 perc volt, a nap is kisütött és pont bevilágítja az asztalom, még egy-két óráig egész világos volt, fáradtság elszállt egy pillanat alatt, azóta valahányszor belépek a szobámba, remek hangulatom lesz, hogy milyen szerencse, hogy nem hagytam annyiban! Tök szuper kompakt lett a szoba, igaz, hogy így a fele tök üres, de így minden alkalommal odaképzelek egy kényelmes kanapét "hanagyleszek" alapon. Ha csak egyetlen napig maradnék itt, még akkor is meg kellett volna lépnem, annyit nyertem vele és annyira elégedett vagyok! Éljen a tenniakarás! (Meg az Elektronyikus masinák és strómirányítók tantárgy: )

Juhúúú

Levelet fogok kapni Tomitól!

Nem, a kauzalitásommal nincs gond, szólt előre, hogy a napokban fog írni, kíváncsian (és aktívan tanulva) várom...

Rólam szólt

Vége a hétnek, fáradt vagyok és el vagyok kámpicsorodva, hogy péntek este szégyenszemre otthon leszek. Najó, meg hogy egyedül. Tanulás kizárva, a sok elmaradt dolog pótlása reménytelen, ezért ehhez sem most fogok hozzáfogni. Edzés után bevásárlás, hazaérve mosás behajítása, még épp becsusszanok azelőtt, hogy lezárnák éjszakára a gépeket... Ebből bizony film lesz, olyan banánturmixos-agglegényes-szívfájdítós, nézzük, miből élünk... A választás: Yes man! Már tavaly szerettem volna megnézni, amikor megjelent, aztán elfelejtkeztem róla, most pótlom, ez tűnt a leginkább hangulatomhoz illőnek, kísérletezni nem merek. Az első 12 perc 19 másodperc megmutatta, hogy igen, ez kell most nekem (addig tartott a bevezető, az alapszituáció bemutatása). Eszement vicces, hihetetlen Jim Carrey arcjátéka: kifele vidáman mosolyog, mindenkivel diplomatikusan bratyizik és teljesen "hihető" a "sajnos épp pont most nem érek rá" szövege, amiből csak Te, a néző látod, hogy baromira nem izgatja az egész, csak megszokásból és az elvárásoknak megfelelően teszi, mert tök mást gondol, mint amit mond és beleúnt ebbe a világba (az ok mindegy).

Na és a maradék 1:27 perc tömény Jim Carrey humor és mimika, nagyon bejött, ajánlom mindenkinek, csak azt sajnálom nagyon, hogy tavaly nem jutottam el Bágóval a moziba rá, mert moziban fetrengeni a röhögéstől még királyabb. A film utólag azért jócskán odavágott (=elkeserített?), amit a többiek szobámból kihallatszódó ordibálásból ismerhettek fel: pont ilyen sztájlosságra vágyom, annyira jó lenne ösztönösen ilyennek lenni, legalább egy icipicit - miért nem leszünk (a többség) soha ennyire májerek? ...És motorozni is szeretnék.

12,2 kg

Megszámoltam, ennyi a mai vásárlásom tömege. Azt nem értem, hogy mások, akik ráadásul nem is egyedül laknak, tehát még több cuccra van szükségük, hogy csinálják, hogy csak egy kis bevásárlószatyrocskával álldogálnak a pénztárnál, míg én a 60 literes túrahátizsákom tömöm csurig. Majd meg fogok valakit kérdezni...

Csípős paprika

Otthonról hoztam csípős paprikát a víz alatti rögbis haveroknak. Persze nekik nem árultam el előre, csak annyit írtam, hogy lesz majd nálam egy kis meglepetés, haha, mindegyik azt hitte, hogy majd jó kis süti lesz, esetleg ungarische pálinka. Vicces volt: )

Aztán kiderült, hogy este übernagy party van, amire megy minden fiatal, nosza rajta, amint hazaértem (este 10) rábeszéltem Waltert, hogy ruccanjunk át rá. Őrült nagy tömeg, még itt is 70% férfi(nem hiszem el), baromi jó zene, összevissza hullámzó tömeg(nyomor), nálunk ez tuti tömegbunyóba hajlott volna át, hisz még én is éreztem erősen a késztetést, hogy alig feltűnően rásegítsek a hullámzásra...Aztán sikerült szerencsére elnyomnom az érzést : ) Walterral kiértékeltük az embereket, hülyültünk, egy-két trambulinossal is összefutottam, aztán leléptünk, nagyon kompaktul megoldottuk ezt az estét, úgy érzem.

Óriási meglepetés

Ma éjjel magasrangú vendégem érkezett, aki bazi nagy adag mama-féle házi sütit importált. Mondanám, hogy ingázhatna sűrűbben az illetőcsi, de az az érzésem, hogy ezt már nem lehet fokozni... :)

Szlengfüzet

Karácsony előtt óta van egy új szokásom: akárhova megyek (edzés, kocsmázni, Gabriellel dumálni vagy egész egyszerűen ki a konyhába főzni), első dolgom elővenni a speckó zímenszes füzetemet és jelentőségteljesen rárakni a tollam. Persze ettől mindenki begerjed, baromi kiváncsiak minden héten, hogy milyen új szavak kerültek bele. Mivel az alap-németet elég jól értem, főleg beszélgetés közben elhangzó kacifántos szlengkifejezéseket vések fel, amit általában a más tájegységről érkezők sem tudnak felfogni és ettől garantált a jó hangulat. De a legviccesebb a reakciójuk: megy a beszélgetés, jön egy számomra új kifejezés, szótlanul és alig feltűnően kinyitom a füzetet, hogy felírjam - na eddigre a beszélő már fetreng a röhögéstől, mert leesik neki, hogy mit mondott, amit én nem ért(h)ettem. És ekkor jön az Istók-féle nyelvtanulás második leckéje: megkérem őket, hogy magyarázzák el, ami kapcsán újabb kifejezéseket és szólásokat tanulok.

Ezek alapján létrehoztam a Szleng-indexet (s), amivel egységesen lemérhető egy illető/összeröffenés minősége. A többség nullás (semmi jó kifejezést nem alkalmaz), de az esteket mindig megmenti egy-egy "normális", akinek minden harmadik mondatában van valmai jó szlengszöveg. Matthias élen jár ebben (s=5-6/fél óra), lassan versenyre kelhetne Ilsével : )

Tenni kell, ...

...tenni már!

Hatékonyság 2.0 beizzítva, valamint egy új szabály (az elvonási tünetek ön- és közveszélyességi fokába hajlásáig): számítógép beindítása csak este 7 után, akkor is, ha történetesen 7-kor épp indulnom kell az edzésre...
Halál. A cybernemzedék tagjai vagyunk mindnyájan - ugye Sapa? : )

Kiürítettem a szemetesem

Hogy mi ezen a különleges?!
Figyelembe véve a mai korszerű tömörítési technikáimat elmondhatjuk, hogy abszolút semmi. Csak úgy mondtam. Jó, persze, így most fölöslegesen fogom majd február végén újból levinni a közben felgyülemlett tartalmát, mert nyugodtan kihúzhattam volna még ezt a maradék két hónapot szemétürítés nélkül. De nem szabad lustáknak lennünk, nemigaz? - kérdeztem az október eleje óta szobám sarkában figyelő csokipapíroktól és széttépett borítékoktól.

Humoros a Főnök!

A mai mise után hirtelen ihlettől vezérelve elsnowboardoztam biciklimmel az esti szabadtánc utolsó negyed órájára. Bíztam benne, hogy nem véletlenül ötlött ez a templomban ülve eszembe, azok után, hogy régebben elhatároztam: Karlsruhéban nem a megszokott dolgokat csinálom, tehát (elsősorban) nincs tánc....
Hát, tényleg nem hiába volt, ellestem egy új salsa figurát és majd ha újraindítanám a tánctanfolyamomat, akkor elsütném, szóval kösz, király meg minden, de azért még nem tartok ott, hogy a figuratanuláshoz is villámokkal szegélyezett úton kelljen mennem. Vagy de?! Rejtély...

1 óra

Ennyit sikerült egy teljes, szabad hétvége alatt tanulással töltenem. És akkor a minőségről még nem is beszéltünk.

Nyertünk!

Van nekem egy igen kretén őrsöm, akiket nagyon bírok... : )
Na meg egy cserkészcsapatom, amivel bár nem olyan aktív a jelenlegi kapcsolatom, de rengeteg szép emlékem kötődik hozzá és sokat köszönhetek neki. Na ez a csapat tegnap a Bernát-bállal ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, amit nekem németországi nyaralásom miatt sajnos ki kellett hagynom. Minden őrsnek kellett készülnie saját tablóval, jó régen kihirdették ezt, de nem mi voltunk az egyetlen őrs, aki csak a legutolsó (ezen) héten kezdett hozzá...
A keddi (még közös) őgyénken óriási-gigatervek születtek, így kéne, úgy kéne, legyen bicskába rejthető gumivár ugráló-villódzó őrsi képekkel színvonalúak (bár ez pont nem jutott eszünkbe). Az egyiket el is fogadtuk, szépen kitaláltam, hogy mi minden kell hozzá, aztán Tomi és Oszi elhatározta, hogy pénteken, egy nappal a bál előtt majd lazán megvalósítják az egészet. Az ötlet gyakorlatilag egy iPhone, akarom mondani iLyv tokkal, vonóval, mozgatható ikonokkal, szinte mint az igazi, csak telefonálni nem lehet vele, de az meg egy okostelefonnál úgysem izgat senkit: ). Itt kinn már rájöttem, hogy valójában igen lehetetlen, hogy ezt megcsinálják, mert annyi buktatója van és annyira utolsó pillanatra van kicentizve...

Szombaton jött aztán a meglepetés, Oszi átküldött képeket és baromi jó lett az egész... Nagy lelkesedésemben rögtön feltöltöttem a picasára (amúgyis nagy feltöltőnapot tartottam...) és aláírtam a megfelelő iLyv programneveket. (ha érdekel, kattints a képekre!)

Ma reggel fogadott a hír, hogy megnyertük az őrsi tabló versenyt (jé, ilyen is volt?:) a bálon, nem hiába: tökös és kellően idióta ez az őrs, ezért szeretek én odajárni meg úgy tenni, mintha komoly és felelős őrsvezetőjük lennék...

Impro-színház harmadszorra

Anika nem ért rá eljönni Kölnből, a mosógépes szöszke még valószínűleg nem jött vissza a karácsonyi szünetből, így a trambulinosoknak írtam, hogy kinek van kedve meglátogatni a kedvenc imprós csapatom első 2010-es fellépését. A terem dugig volt, ezúttal egy kis egyetemi klubban léptek fel, többen álltunk, mint ültünk, de megint nagyon vicces és frappáns volt, hatalmas helyzetkomikumok, azóta óriási terveim vannak, de pszt... (hm, mikor nem, szal nincs ebben semmi meglepő: )
Eljött egy lány, aki jó pár évvel hamarabb kezdett el trambulinozni, mint hogy én megszülettem, mert már 3 éves korában elkezdte az ugrálást, hihetetlen... Érdekesebb, hogy egy srác is jött az edzésről, aki baromi lelkes volt az egész improvizációs műfajtól, nagyon hálás volt, hogy szóltam és mellesleg az előadás kezdete előtt fél órával olvasta a meghívó levelem, spontaneitásból ötös! Beszélgettünk az előadás végén és csodálkozva mondta, hogy nem tudta a nevem archoz kapcsolni, de az email alapján nem is sejtette, hogy külföldi vagyok, csodálkozott is, hogy mit vicceskedek az aláírással, ká, ef, ó vesszőcskével, ez azért ennyire nem vicces. Nagyon meglepődtem, azt hittem, hogy sok nyelvtani hibám volt és kapásból kiszúrható, ezzel nagy jót tett az önbizalmamnak. Mondta, hogy semmi ilyesféle nem volt, egyedül egy mondatomat furcsállta nagyon, mert "egy német ilyet nem írna le, ez nekünk talán túl nyitott?"
"Wer Lust hat mitzukommen (oder einfach mich nicht traurig sehen will, weil ich alleine hingehen muss:), ..." Ennyi volt a kis lelki zsarolásom, bár fő célom vele az volt, hogy nyomatékosítsam: ugyebár nem szimplán egy előadásra hívom fel a figyelmüket, hanem keresek embereket, akikkel együtt mehetek rá. A beszélgetés során meséltem arról, hogy sok tervem volt ideérkezéskor és hogy ezekről lassan kezdek lemondani. Teljesen felvillanyozódott, hogy miket terveztem, mert ő elsőéves (tehát szintén friss itt a környéken) és neki is voltak ám..! Meg tippeket is gyűjt. Lényeg, hogy ha a Feketeerdőbe mennék kirándulni, akkor abban maximálisan bennevan. Kár, hogy kicsit nekem elszállt gyerek, tipikus kamasz-szakállas komoly embert játszó filozofálgató, de azért örültem neki, hogy találkoztam egy lelkes némettel.
Megjegyzés: Külön meglepetés volt, hogy másnap írt a srác egy köszönőlevelet és mellesleg még egyszer megnézte a levelemem, hogy volt-e benne nyelvtani hiba... (vasárnap)

Ma esett még 20 centi hó, így aztán az egész város egy nagy biciklitároló lett: bárhol elengedhetem a cangám és megáll magától a hóban : )

Szabotálom

Gondolom minden egyetemistának ismerős...Tanulnom kéne, de mégis fényképeket szortírozok, értékelek, email írásban próbálom magam utolérni (esélytelen), tervezgetek - csak épp a tanulás maradt ki abszolút az egész szombatomból. Remélem holnap kicsit több sikerem lesz...

Avattam

Mindent:

• teflonedényem vásárlását, 
• Sapától karácsonyra kapott kézzel varrt szexi főzőkötényem, 
• 2010-es főzőidényt, 
• visszatérésem a Karlsruhéba
  
• botmixerem fő céljának beteljesülését...

Volt alapom az elmúlt két hét alapján, hogy mivel hasonlítsam össze, ugyanis először Marci, majd Mama, végül Mami császármorzsáját próbáltam ki és termeltem be az utolsó darabocskáig... Sajnos-szerencsére azok jobban sikerültek, még szerencse, hogy ez egy olyan kaja, amit (mint látható) sosem tudok megunni, úgyhogy van még időm kísérletezni. Megnyugtat a tudat, hogy tavaly a genlakásban sikerült ezt már fincsire megvalósítanom!

Túlteljesítettem...

...a 2010-re előirányzott góljaim számát. Legalábbis Ingo szerint, aki a fő fogadótársam...
A ma éjszakai kissé félresiklott stoppolós kaland 4 órás kint ácsorgása és főleg a karácsonyi időszak igencsak kiütött. Reggelre a torkom egy nagy gombóc volt (van ennek így értelme? lényeg, hogy olyan, amit csak kis pálinkával lehet hatékonyan kikúrálni:), hullafáradtság, ehhez hozzájött, hogy 5-6 órán keresztül egy gép előtt ültem, bevásárolni még nem jutott időm, így kajám sincs...Edzés előtt gyorsan bedobtam az otthonról hozott fasírtokat, rohanás a cangához, derékig érő hóban csúszkálva és farolva téptem az edzésre, ahonnan még így is elkéstem. Az első pár bemelegítő hossz után kezdett forogni a gyomrom, már a gimis kézilabdázáson megtanultam, hogy közvetlenül sportolás előtt nem túl szerencsés jól bekajálni... De egész nap nem enni és utána szimplán létezni szintén nem túl előnyös.
Negyed óra után tök K.O. voltam, pedig még csak akkor jöttek az igazán kanos feladatok, a víz alatti rögbi dögöljmegje: víz alatt átúszol, túloldalon 6 levegővétel, vissza víz alatt, már csak 5 levegő, oda-4 levegő, vissza - útközben elpatkoltál... : ) Derekasan küzdöttem, de az látszott, hogy a játék elkezdése előtt le kéne lépnem, mert ezt ma nem bírom...
Haha, persze ismertek annyira, hogy nem volt kedvem elhúzni, elindult a meccs, lent jelezte az egyik srác, hogy itt a nagy lehetőség, maradjak még lent és így sikerült értékesítenem egy igen könnyű és szép helyzetet. Juhúú, ingyen gól! Akár becsületgólnak is nevezhetnénk, mert most már tényleg ki kéne szállnom: be van durranva a homloküregem, eddig még egy lemerülésnél sem tudtam kiegyenlíteni a nyomást (3-4 méternél már elég kritikus!) és emiatt 1,5 méter alá bukva izomból tompul az egész agyam (ez biztos ismerős nektek, csak épp nekünk elég hamar megmutatták, hogy kell fül és fejfájás nélkül mélyre menni. Ez a mostani állapotomban nem segített és ezért a para)... Hopsz, egy kétségbeesett tekintet, odaúsztam, labdát leadta, rúgkapálás...és góóól!! Többen röhögnek, "na mi van, mi van, három gólig meg sem állok?!" ...bamm, még egy helyzet, még csak öt perce játszunk, de ismét gól...Megvan a 3 gól!!! ...És egyelőre a jobb szemem is, ami fölött ez a fura lüktetés van, jó volna, ha ezt a meccs végén is elmondhatnám (t.i. hogy megvan), így mostantól inkább csak fönt bunyózok és nem megyek le mélyre a kapu közelébe sem...3 gólnál amúgyse akarjon többet a jupiter kisökörje! Ez jó volt, mert a legmozgékonyabb srácot kipécéztem, azt támadtam mindig, amint megkapta a labdát, így bármi látványos dolog nélkül ment el a meccs nagy része. Aztán a végén megint épp a kapu közelében voltam, vártam, hogy elejtsék a küzdelemben a labdát, ez be is jött, szerencse, hogy ilyen hosszú karjaim vannak...Valakinek a keze a kosárban volt, hát így igen erősen kellett benyomnom a labdát, de nem panaszkodott utólag, ezek szerint csak nekem tűnt durvának...4. gólom, miközben arra vártam, hogy végre lekopogják a meccset, mert annyira rossz volt a végére lemerelülnöm.

Mindenki odáig volt, hogy mennyire jól ment ma, milyen fantasztikus formában voltam, mit csináltam a karácsonyi szünetben? (élveztem, hogy mindig egész spontán módon min. 10-en vagyunk otthon...de inkább 15-en, na meg zabáltam ezerrel) Kétszer annyi gól, mint az eddigi 21 évem alatt összesen! : ) Én meg közben úgy éreztem, hogy az első 5 perctől kezdve csak a túlélésért küzdöttem, de hát ezt mondhattam nekik, ők zavart szerénykedésnek vették...Két verzió van: vagy megtöbbszörözte az erőmet a fáradtság, csak nem tűnt fel, vagy tényleg csak az számít, hogy hány gólt dobsz (ami viszonylag gáz egy csapatsportnál, nem?)

Este az Oxfordot kihagytam, a köménymagból mások sem tudtak menni, jövő héten mindent lerendezünk... Helyette aludtam 12 órát egyhuzamban, amiből csak néha riadtam föl, hogy még mindig iszonyatosan lüktet a jobb szemem fölött (a homlokom?!). Reggelre minden rendbe jött, úgyhogy már csak a 4 magyar gól boldog emléke maradt meg : )

Apró hiba

Miért jöttem ki hamarabb?
1) nem jöttem hamarabb, mert ma indult az egyetem - csak egyetemistaként el lehet lógni ezt a két napot - ahogy bármikor máskor is, pl. a jövő hetet is, tehát ez nem oszt, nem szoroz
2) Mert ha sikerült egy 4 hónapos németországi ösztöndíjat megkapni, akkor legyek tényleg itt, használjam ki és ne azt lessem, hogy minél többet lehessek otthon! Mire?!...
3) mert így eljutok a ma esti víz alatti rögbi edzésre
4) mert holnap trambulin edzésem van
5) mert szombaton megint megyek improvizációs színházra és még partnerkeresésre is lesz időm
6) mert itt kicsit több esélye van, hogy nekilátok tanulni, míg otthon nulla
7) mivel ismerem magam annyira, hogy otthon képtelen lennék kipihenni a karácsonyi túlpörgöttséget
8) mivel így élvezhetem az óóóóriási hóesést

+1) mivel a szünet előtt a programozós gyakorlat tárgyunkból nem tudtam befejezni a feladatot és azt csak a labor számítógépein lehet megoldani. Így aztán ma egész nap ott szenvedtem, a világért sem akart működni - sok órás meló után derült ki, hogy egy teljesen ártalmatlan LCD inicializálás (egyetlen sor!) teszi tönkre a mérésemet. Amint azt kitöröltem, végre megtudtam, hogy tényleg baromi-baromi hideg van ebben a laborban, ugyanis a frissen elkészült hőmérséklet érzékelőm 17 °C-ot jelzett - és én ebben dolgoztam pólóban, órák óta, étlen-szomjan...5 óra van, száguldás haza, mindjárt edzés!!!

Vicc

Mottó: "...Akkor miért beszélünk ámérikáiul?!"

Felvett az ürge nagysokára Heimsheim-senkisemhallottamég Raststationon. Németül beszélgettünk vonaton lógásról és társaikról és mellékesen mondta, hogy ...mert egyszer jött Budapestről és mittudomén, Münchenig nem is ellenőrizték... Na, ez szöget ütött a fejembe, kérdeztem később perfekt németséggel, hogy miért, csak nem budapestről származik? "Nicht aus Budapest, aber komme schon aus Ungarn" (nem Budapestről, de Magyarországról), viszont rögtön folytatta az előző félbehagyott gondolatát, így nem tudtam közbeszólni, hogy ehhembehemm, akkor tonképp miért nem váltunk magyarra. Stílusosnak kell lenni, nem lehet ezt akármikor csak úgy bedobni, vártam a kedvező alkalmat, ami viszont nem jött...Meg azért vicces is volt, hogy mindketten szenvedünk az idegen nyelvvel, miközben anyanyelvünkön is lehetne...De hát a világért sem azt kérdezte meg (ami egyébként király!), hogy honnan jövök, mit kerestem ott a semmi közepén, miért van egy ilyen óriási kofferem és egyáltalán...

Pforzheimben kiszállok, ékes magyarsággal: Nagyon köszönöm, hogy elhozott!
Nem tudom, ledöbbent-e, mert addigra már nem láttam az arcát, viszont a válasz igen természetesen jött: Nagyon szívesen!

Tanulságok egy stoppolós kalandból

• Egyedül nem jó stoppolni
• Éjszaka nem jó stoppolni
• Hidegben nem jó stoppolni
• Térdig érő hóban nem jó stoppolni
• Ha fázós vagy, nem jó stoppolni
• Ha nincs térképed, nem jó stoppolni
• Ha csak annyit tudsz, hogy innen szeretnél eljutni Karlsruhéba, de lövésed sincs, hogy az merre van (Észak? Dél?), akkor nem jó stoppolni
• Ha még csak azt sem nézted meg előre, hogy tonképp mire is használható fel az a nyamvadt bérlet a zsebedben, akkor nem jó stoppolni
• Ha zavar, hogy egész úton egy Mercédesz csillagot kell látnod a motorháztetőn, ha ideges leszel, hogy a böhöm BMW motorja nem hallatszódik be az utastérbe, miközben 3gével gyorsul vagy ha utálod a fűtött bőrülést, akkor nem jó stoppolni
  

• Ha van fejlámpád, akkor király stoppolni
• Ha van egy keményfedeles, 15 fős család költözködéséhez is túl nagy koffered, akkor azzal király stoppolni, mert van mire tenni a fejlámpát
• Ha van némi sütnivalód és új módszerekkel kísérletezel, pl. a "huhúúú, megvilágított kísértet vagyok, fékezz be, kisapám", akkor király stoppolni
• Ha tudod, hogy olyan nincs, hogy nincs, akkor király stoppolni (főleg ha a végén bebizonyosodik, hogy tényleg...)
  
• Ha útközben a mucsafalu után kettővel (meglepően) csinos mekis lányoknak dobod be lazán, hogy "nahátakkorénmosthazaballagok", akkor király stoppolni
• Ha meg akarod tapasztalni a kitartást, a gátlások leküzdését, akkor király stoppolni
• Ha szereted órákig csodálni ugyanazt a gyönyőrű tájat, a mérnöki pontossággal megépített autópálya feljárót vagy szeretsz hosszan belegondolni a jelzőlámpák titokzatos lelkivilágába, akkor király stoppolni
• Ha szereted megtapasztalni, hogy hiába stoppoltál életedben már aránylag sokat, te is bebukhatod, akkor király stoppolni
• Ha szerinted is nagyon meghitt dolog Karlsruhét hóban egy kofferrel az (egyre izmosabb) kezedben éjjel közepén átszelni, akkor király stoppolni
• Ha van a táskádban egy szinte perpetuum mobile, ami a semmiből meleget csinál fél óráig, akkor az még úgyis frankón megnyugtat, ha egész úton elő sem veszed... : )
  

Ön dönt: stoppol vagy fizet.
Ha a kalandjaimra vagy kiváncsi, akkor ajánlom:

Út - Oda? Vissza? Nem számít, ugyanaz...

...golicsnibimziryni...Este van, alig vannak a váróteremben, a fülembe szűrődő halk beszédfoszlányokból nem sokat értek... Hamarosan megyünk a géphez és irány...Elkezdett esni a hó, pont most, amikor megyek oda...Everybody hurts (The Corrs!) örökös ismétlésre beállítva...Máris eltelt??? Ilyen gyorsan? Jó, hogy megyek? Maradnék? Mennék? ...Ja, mein Schatz, alles wird in Ordnung...Nemrég még ijedten néztem körbe, amikor leszálltam a Határ úton, hogy vajon nem akarnak-e elrabolni úszásra menet. Aztán már komoly ötödikes voltam, szünetekben rohanás tengózni vagy zsákolni, mert én már padra állva elérem...Cserkész lettem, ez ám az élet, bármit meg tudok csinálni, egyszer talán még egy saját őrsöm is lesz! Piarokhoz menjek vagy szentimrébe? Huh, mennyi csinos lány jár ebbe a suliba, bár még csak tizedikesek és én már...Tejóég..."Igen-igen, németül tanulom és ha túlélem a következő két évet"..."Neeem, nem Krasaluhe, hanem Karlsr..." 4 hónap?! Ennek a nyárnak soha nem lesz vége...Á, csak októberben...Holnap reggel, addig is: szabad egy táncra?! ..dobzsedobzse!dzsindalamusztaperdizsonbahucki...Gyönyörű ez a hóesés, milyen szép volna, ha maradhatnék még pár napot és élvezhetném!..Meg kéne állítani az időt...A sok emlék - mind, mind múlt. A hetek, napok, tervek, "még az elutazás előtt feltétlenül" és "na még ez is belefér"...Elmúlt. A most - mire kimondom, már múlt. A jelen múlt. "Megyek majd Karlsruhéba egy fél évre..!" Hopsz, a felén már túlvagyok. A jövő is múlt. Feleség, gyerekek, munkák, kirugások, pofáraesések, álmok és valóság - vége. Csak a reflektor fényében vízsintesen hulló hó az állandó. De miért esik vízszintesen? Nyilván ezért nem marad meg a földön, hisz sosem ér le. Mindig úton van, várja, hogy leérjen, ez a nagy célja! A gyerekek boldogan nézik, ahogy érkezik, hát még akkor hogy fognak neki örülni, amikor földet ér!...Egy bakancs és nincs többé. "Hello darling, I'm already..." A repülő steril belseje...A stewardess sok-sok évvel ezelőtt arcára erőltetett és ottmaradt kedves mosoly. Senkit nem érdekel, hogy elhagyta-e a férje, várják-e a gyerekei, fáj-e a bokája...Mosolyognia kell, mert ha nem, esetleg nekünk is rossz kedvünk támadna...Én más vagyok, mert kedvesen ráköszönök. Ennek biztos örül...A 83-ik vagyok a mai napon, aki ugyanígy köszönt és ugyanilyen baromi jófejnek és világmegváltónak tartotta magát. "If you feel like you're alone..", éneklik a fülemben a csajok..."No, no, no, not alone!" Pedig de. "Sometimes..." Felbúgnak a motorok, száguldunk a sötétben. Néma csend a repülőn. Na, majd ha ott leszek, akkor lesz időm, végre megírom, meglátogatom, felhívom, feltétlenül megkérdezem, hogy ... Nem rólam fog szólni, hanem a másikról..."...to hang on..." Ezt gondoltam legutóbb is. És mégis: látom, hogy el se mondtam, meg se kérdeztem, elszalasztottam...Talán már sosem...Hisz 20..sőt, már 21 év és mégis...Aztán egyszer csak ez is egy emlék lesz, de jó volt akkor! Akkor gondtalan és boldog voltam. Miért nem bírtam soha megmutatni otthon, hogy fontos Vagy?! .. Miért szalad ennyire az idő???? ...Zsebinszkibrizsnyijdeviatszkyperindulasszorvokortyin...Vajon ő is ugyanígy szenved? Miért kell ennek így lennie? Maradni akarok? Siettetni akarom az időt, hogy végre ott legyek?...hogy azután végre majd...hogy majd nyáron...hogy majd ha lediplomáztam...hogy ha majd lesz egy barátnőm...Hogy majd ha Zsigmond fiam 14 éves lesz és akkor majd...Hamarosan megérkezik a repülő. Nagyon jó lesz végre ott lenni. Már hiányzott...Annyi embert szeretek! Annyi ember hiányzik! Tudom, hogy én is fontos vagyok sok embernek...Mindenkinél sokkal jobb dolgom van. Mindenem megvan...Jövőre is lesz Héjj-karácsony, Princi is meglátogat majd, csak rajtam múlik, mikor lehetek megint együtt az őrsömmel...Ugyanilyen már nem lesz...A jelen múlt. Emlék. A jövő is kezd annak tűnni. Jelen pillanat élése?! Carpe diem?! "If you're sure you've had too much of this life" Landolunk. Minden meg fog oldódni, mert mindig megoldódik...Sok mindenről lemaradtam, sok mindenről le fogok maradni...Nem tudom az embereket megjegyezni, a helyeket, a történéseket, nincs dokumentálva...Annyi mindent szeretnék, annyi minden miatt fogom a fejem a falba verni, hogy de hát hogy lehettem ilyen ostoba? Hogy hihettem, hogy ez vagy az bármit is számít és miért nem fektettem erre hangsúlyt?!..semmi értelme..."Not alone!..." Van remény. Kell lennie. A remény az, hogy tudom, egyszer csak túllendülök ezen, eltemetem jó mélyen, találkozom emberekkel, szeretek és szeretve leszek és nem fog eszembe jutni,..?! Pedig úgyis egyszer csak újból ki fog buggyanni belőlem és akkor majd nyomom az arcom a vonatablaknak és azon gondolkozom, hogy már ez a most, már a legutóbbi mélypont is mennyire nagyon-nagyon elmúlt már...
Még pár akkord és kitör a tapsvihar...mint mindig...Megérkeztünk...Hatalmas fejesugrás...Pókerarc.