Megéri

Volt ma egy nagyon érdekes beszélgetésem, feltétlenül meg szerettem volna írni, de egyrészt elszaladt az idő, másrészt nem lehet ezt röviden, tömören és frappánsan megfogalmazni.

Ami megmaradt belőle: úgy tűnik, mintha megérné kereszténynek lenni. Az a legnagyobb gondunk, hogy a rengeteg jó közösség, program, cél és barátok közül minél többet belesuvasszunk az életünkbe és úgy érezzük, szétszakadunk, annyi mindent szeretnénk és lehetne (cserkészet, szentimre, fokolár, regnum, szentjánosbogár, ilyenolyan templomi közösségek, hittanok, stb.). És olyan elképzelhetetlennek tűnik, hogy valakinek pont ez az életforma és -érzés az ismeretlen és csak vágyakozik ilyen belevaló dolgokra... Kezdek kilépni abból a világból, ahol ez a pörgés volt az alap és mégis minden alkalommal megdöbbenek és csak hápogni tudok.