Karácsony - á la víz alatti rögbi

A legfontosabb a sebesség! - le se lehet fotózni

Na, ezt már jó ideje tervezzük, ha épp nem stí..ehh, mindegy. A lényeg itt is az volt, mint a trambulin edzésen, hogy ne a megszokott legyen és jó hangulat uralkodjon. Mindenki gondolkozhatott előre játékokon, így aztán volt gumikarika harc, váltó tolás, szivacsdobálás, stb. Aztán hogy a bemelegítés ne csak fizikailag legyen, rendeztünk sörváltót is. Igen, még mindig utálom a sört, hiába vagyok lassan 3 hónapja a Pilsner hazájában és ősszel Pistivel minden koktélozási tudásunkat bevetve is alig tudtunk lenyomni egyet Szegeden... Fejes, odaúszol mint az őrült, kimászol, letolod (a sört:), visszafejes, egy levegővel átúszol (persze csak keresztbe) és a fal megérintésekor indul a következő. Mindent szépen megcsináltam, a sört egy húzásra benyomtam, a fejes közben óriási nyelés, már lent is volt, huh, ezt túléltem, pfűű, ezt hogy lehet szeretni.. A többiek meg agyondicsértek, hogy hogy bírtam ilyen tempóban megcsinálni - nagyon kell utálni, úgy! : )
Legvégén következett a felszerelésbe beöltözős játék, minden egyes odaúszásnál csak egy kelléket vehettél fel és úgy vissza, sok rúgkapálozó test fél békalábbal : )

A meccsen pedig remekeltem, ismét született magyar gól! Sőt, még 2 igen meleg helyzetem volt, de az egyiket az edzőnk hiúsította meg az utolsó pillanatban, a másikat meg Ingo, aki utána egész este azzal húzta az agyam, hogy ő előre kiszámolta, hogy a legeslegutolsó pillanatban üsse ki a kezemből és hogy szinte hallotta a víz alatt, ahogy dühöngök utána - hát volt mit, ebben igaza van, de a többit kétlem : ) Lényeg, hogy a nagy sikeres ziccer-gólomat megünneplendő magyar zászlóval a hátamon mentem egész este (igen, "épp" volt nálam, nincs ezen semmi különleges:)