(Életemet) és véremet...!

Na még a ma esti utazás előtt gyorsan elszaladtam...
Már régóta tervezem, próbáltam Gabrielt rávenni, de eléggé csúszott el az ügy, mígnem múltkor egész véletlenül összefutottam egy német ismerőssel, aki mesélte, hogy épp aznap volt vért adni. Elmondta, hogy mit, hol, hogyan és ez kellő löket volt, hogy összekapjam magam és meglátogassam a helyet.
+: Baromi kedvesek voltak a nővérkék, ezen otthon is meg szoktam lepődni, tök uncsi munka, akkor mi ad nekik ehhez lelkesedést? És úgy viselkednek velem, mintha legalább is köztársasági elnök lennék és most adományoznám nekik ünnepélyesen oda az egyik vesémet. Körülugrálnak, közben pedig tök semmiségről van szó. Király! ..Ja, meg kiderült, hogy az egyik nővérke épp szintén víz alatti rögbis... : )
-: Nem engedték Gyulunak, hogy adjon vért, mert nem tud eléggé jól németül és a szabály az szabály. Szegény eléggé kibukott, nem csodálom, mert korán keltünk, hogy na majd milyen rendesek leszünk és erre elhajtják. Bár valahol azért azt is éreztem, hogy még ha nekünk fafejségnek is tűnik, valahol el kell kezdeni az (esetleg értelmetlennek tűnő) szabályok betartását. És mint tudjuk, a precizitás és pontosság erre a népre igencsak jellemző - az összes előnyével ("óh, persze No. más, az a Nyugat, meg nekik van pénzük, úgy könnyű" - francokat!) és hátrányával (értelmetlen kekeckedés).

Mostantól rendszeres véradó leszek, otthon is folytatom, az tuti!  Ki száll be a teambe?!