Óriási meglepetés

Ma éjjel magasrangú vendégem érkezett, aki bazi nagy adag mama-féle házi sütit importált. Mondanám, hogy ingázhatna sűrűbben az illetőcsi, de az az érzésem, hogy ezt már nem lehet fokozni... :)

Szlengfüzet

Karácsony előtt óta van egy új szokásom: akárhova megyek (edzés, kocsmázni, Gabriellel dumálni vagy egész egyszerűen ki a konyhába főzni), első dolgom elővenni a speckó zímenszes füzetemet és jelentőségteljesen rárakni a tollam. Persze ettől mindenki begerjed, baromi kiváncsiak minden héten, hogy milyen új szavak kerültek bele. Mivel az alap-németet elég jól értem, főleg beszélgetés közben elhangzó kacifántos szlengkifejezéseket vések fel, amit általában a más tájegységről érkezők sem tudnak felfogni és ettől garantált a jó hangulat. De a legviccesebb a reakciójuk: megy a beszélgetés, jön egy számomra új kifejezés, szótlanul és alig feltűnően kinyitom a füzetet, hogy felírjam - na eddigre a beszélő már fetreng a röhögéstől, mert leesik neki, hogy mit mondott, amit én nem ért(h)ettem. És ekkor jön az Istók-féle nyelvtanulás második leckéje: megkérem őket, hogy magyarázzák el, ami kapcsán újabb kifejezéseket és szólásokat tanulok.

Ezek alapján létrehoztam a Szleng-indexet (s), amivel egységesen lemérhető egy illető/összeröffenés minősége. A többség nullás (semmi jó kifejezést nem alkalmaz), de az esteket mindig megmenti egy-egy "normális", akinek minden harmadik mondatában van valmai jó szlengszöveg. Matthias élen jár ebben (s=5-6/fél óra), lassan versenyre kelhetne Ilsével : )

Tenni kell, ...

...tenni már!

Hatékonyság 2.0 beizzítva, valamint egy új szabály (az elvonási tünetek ön- és közveszélyességi fokába hajlásáig): számítógép beindítása csak este 7 után, akkor is, ha történetesen 7-kor épp indulnom kell az edzésre...
Halál. A cybernemzedék tagjai vagyunk mindnyájan - ugye Sapa? : )

Kiürítettem a szemetesem

Hogy mi ezen a különleges?!
Figyelembe véve a mai korszerű tömörítési technikáimat elmondhatjuk, hogy abszolút semmi. Csak úgy mondtam. Jó, persze, így most fölöslegesen fogom majd február végén újból levinni a közben felgyülemlett tartalmát, mert nyugodtan kihúzhattam volna még ezt a maradék két hónapot szemétürítés nélkül. De nem szabad lustáknak lennünk, nemigaz? - kérdeztem az október eleje óta szobám sarkában figyelő csokipapíroktól és széttépett borítékoktól.

Humoros a Főnök!

A mai mise után hirtelen ihlettől vezérelve elsnowboardoztam biciklimmel az esti szabadtánc utolsó negyed órájára. Bíztam benne, hogy nem véletlenül ötlött ez a templomban ülve eszembe, azok után, hogy régebben elhatároztam: Karlsruhéban nem a megszokott dolgokat csinálom, tehát (elsősorban) nincs tánc....
Hát, tényleg nem hiába volt, ellestem egy új salsa figurát és majd ha újraindítanám a tánctanfolyamomat, akkor elsütném, szóval kösz, király meg minden, de azért még nem tartok ott, hogy a figuratanuláshoz is villámokkal szegélyezett úton kelljen mennem. Vagy de?! Rejtély...

1 óra

Ennyit sikerült egy teljes, szabad hétvége alatt tanulással töltenem. És akkor a minőségről még nem is beszéltünk.

Nyertünk!

Van nekem egy igen kretén őrsöm, akiket nagyon bírok... : )
Na meg egy cserkészcsapatom, amivel bár nem olyan aktív a jelenlegi kapcsolatom, de rengeteg szép emlékem kötődik hozzá és sokat köszönhetek neki. Na ez a csapat tegnap a Bernát-bállal ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, amit nekem németországi nyaralásom miatt sajnos ki kellett hagynom. Minden őrsnek kellett készülnie saját tablóval, jó régen kihirdették ezt, de nem mi voltunk az egyetlen őrs, aki csak a legutolsó (ezen) héten kezdett hozzá...
A keddi (még közös) őgyénken óriási-gigatervek születtek, így kéne, úgy kéne, legyen bicskába rejthető gumivár ugráló-villódzó őrsi képekkel színvonalúak (bár ez pont nem jutott eszünkbe). Az egyiket el is fogadtuk, szépen kitaláltam, hogy mi minden kell hozzá, aztán Tomi és Oszi elhatározta, hogy pénteken, egy nappal a bál előtt majd lazán megvalósítják az egészet. Az ötlet gyakorlatilag egy iPhone, akarom mondani iLyv tokkal, vonóval, mozgatható ikonokkal, szinte mint az igazi, csak telefonálni nem lehet vele, de az meg egy okostelefonnál úgysem izgat senkit: ). Itt kinn már rájöttem, hogy valójában igen lehetetlen, hogy ezt megcsinálják, mert annyi buktatója van és annyira utolsó pillanatra van kicentizve...

Szombaton jött aztán a meglepetés, Oszi átküldött képeket és baromi jó lett az egész... Nagy lelkesedésemben rögtön feltöltöttem a picasára (amúgyis nagy feltöltőnapot tartottam...) és aláírtam a megfelelő iLyv programneveket. (ha érdekel, kattints a képekre!)

Ma reggel fogadott a hír, hogy megnyertük az őrsi tabló versenyt (jé, ilyen is volt?:) a bálon, nem hiába: tökös és kellően idióta ez az őrs, ezért szeretek én odajárni meg úgy tenni, mintha komoly és felelős őrsvezetőjük lennék...

Impro-színház harmadszorra

Anika nem ért rá eljönni Kölnből, a mosógépes szöszke még valószínűleg nem jött vissza a karácsonyi szünetből, így a trambulinosoknak írtam, hogy kinek van kedve meglátogatni a kedvenc imprós csapatom első 2010-es fellépését. A terem dugig volt, ezúttal egy kis egyetemi klubban léptek fel, többen álltunk, mint ültünk, de megint nagyon vicces és frappáns volt, hatalmas helyzetkomikumok, azóta óriási terveim vannak, de pszt... (hm, mikor nem, szal nincs ebben semmi meglepő: )
Eljött egy lány, aki jó pár évvel hamarabb kezdett el trambulinozni, mint hogy én megszülettem, mert már 3 éves korában elkezdte az ugrálást, hihetetlen... Érdekesebb, hogy egy srác is jött az edzésről, aki baromi lelkes volt az egész improvizációs műfajtól, nagyon hálás volt, hogy szóltam és mellesleg az előadás kezdete előtt fél órával olvasta a meghívó levelem, spontaneitásból ötös! Beszélgettünk az előadás végén és csodálkozva mondta, hogy nem tudta a nevem archoz kapcsolni, de az email alapján nem is sejtette, hogy külföldi vagyok, csodálkozott is, hogy mit vicceskedek az aláírással, ká, ef, ó vesszőcskével, ez azért ennyire nem vicces. Nagyon meglepődtem, azt hittem, hogy sok nyelvtani hibám volt és kapásból kiszúrható, ezzel nagy jót tett az önbizalmamnak. Mondta, hogy semmi ilyesféle nem volt, egyedül egy mondatomat furcsállta nagyon, mert "egy német ilyet nem írna le, ez nekünk talán túl nyitott?"
"Wer Lust hat mitzukommen (oder einfach mich nicht traurig sehen will, weil ich alleine hingehen muss:), ..." Ennyi volt a kis lelki zsarolásom, bár fő célom vele az volt, hogy nyomatékosítsam: ugyebár nem szimplán egy előadásra hívom fel a figyelmüket, hanem keresek embereket, akikkel együtt mehetek rá. A beszélgetés során meséltem arról, hogy sok tervem volt ideérkezéskor és hogy ezekről lassan kezdek lemondani. Teljesen felvillanyozódott, hogy miket terveztem, mert ő elsőéves (tehát szintén friss itt a környéken) és neki is voltak ám..! Meg tippeket is gyűjt. Lényeg, hogy ha a Feketeerdőbe mennék kirándulni, akkor abban maximálisan bennevan. Kár, hogy kicsit nekem elszállt gyerek, tipikus kamasz-szakállas komoly embert játszó filozofálgató, de azért örültem neki, hogy találkoztam egy lelkes némettel.
Megjegyzés: Külön meglepetés volt, hogy másnap írt a srác egy köszönőlevelet és mellesleg még egyszer megnézte a levelemem, hogy volt-e benne nyelvtani hiba... (vasárnap)

Ma esett még 20 centi hó, így aztán az egész város egy nagy biciklitároló lett: bárhol elengedhetem a cangám és megáll magától a hóban : )

Szabotálom

Gondolom minden egyetemistának ismerős...Tanulnom kéne, de mégis fényképeket szortírozok, értékelek, email írásban próbálom magam utolérni (esélytelen), tervezgetek - csak épp a tanulás maradt ki abszolút az egész szombatomból. Remélem holnap kicsit több sikerem lesz...

Avattam

Mindent:

• teflonedényem vásárlását, 
• Sapától karácsonyra kapott kézzel varrt szexi főzőkötényem, 
• 2010-es főzőidényt, 
• visszatérésem a Karlsruhéba
  
• botmixerem fő céljának beteljesülését...

Volt alapom az elmúlt két hét alapján, hogy mivel hasonlítsam össze, ugyanis először Marci, majd Mama, végül Mami császármorzsáját próbáltam ki és termeltem be az utolsó darabocskáig... Sajnos-szerencsére azok jobban sikerültek, még szerencse, hogy ez egy olyan kaja, amit (mint látható) sosem tudok megunni, úgyhogy van még időm kísérletezni. Megnyugtat a tudat, hogy tavaly a genlakásban sikerült ezt már fincsire megvalósítanom!

Túlteljesítettem...

...a 2010-re előirányzott góljaim számát. Legalábbis Ingo szerint, aki a fő fogadótársam...
A ma éjszakai kissé félresiklott stoppolós kaland 4 órás kint ácsorgása és főleg a karácsonyi időszak igencsak kiütött. Reggelre a torkom egy nagy gombóc volt (van ennek így értelme? lényeg, hogy olyan, amit csak kis pálinkával lehet hatékonyan kikúrálni:), hullafáradtság, ehhez hozzájött, hogy 5-6 órán keresztül egy gép előtt ültem, bevásárolni még nem jutott időm, így kajám sincs...Edzés előtt gyorsan bedobtam az otthonról hozott fasírtokat, rohanás a cangához, derékig érő hóban csúszkálva és farolva téptem az edzésre, ahonnan még így is elkéstem. Az első pár bemelegítő hossz után kezdett forogni a gyomrom, már a gimis kézilabdázáson megtanultam, hogy közvetlenül sportolás előtt nem túl szerencsés jól bekajálni... De egész nap nem enni és utána szimplán létezni szintén nem túl előnyös.
Negyed óra után tök K.O. voltam, pedig még csak akkor jöttek az igazán kanos feladatok, a víz alatti rögbi dögöljmegje: víz alatt átúszol, túloldalon 6 levegővétel, vissza víz alatt, már csak 5 levegő, oda-4 levegő, vissza - útközben elpatkoltál... : ) Derekasan küzdöttem, de az látszott, hogy a játék elkezdése előtt le kéne lépnem, mert ezt ma nem bírom...
Haha, persze ismertek annyira, hogy nem volt kedvem elhúzni, elindult a meccs, lent jelezte az egyik srác, hogy itt a nagy lehetőség, maradjak még lent és így sikerült értékesítenem egy igen könnyű és szép helyzetet. Juhúú, ingyen gól! Akár becsületgólnak is nevezhetnénk, mert most már tényleg ki kéne szállnom: be van durranva a homloküregem, eddig még egy lemerülésnél sem tudtam kiegyenlíteni a nyomást (3-4 méternél már elég kritikus!) és emiatt 1,5 méter alá bukva izomból tompul az egész agyam (ez biztos ismerős nektek, csak épp nekünk elég hamar megmutatták, hogy kell fül és fejfájás nélkül mélyre menni. Ez a mostani állapotomban nem segített és ezért a para)... Hopsz, egy kétségbeesett tekintet, odaúsztam, labdát leadta, rúgkapálás...és góóól!! Többen röhögnek, "na mi van, mi van, három gólig meg sem állok?!" ...bamm, még egy helyzet, még csak öt perce játszunk, de ismét gól...Megvan a 3 gól!!! ...És egyelőre a jobb szemem is, ami fölött ez a fura lüktetés van, jó volna, ha ezt a meccs végén is elmondhatnám (t.i. hogy megvan), így mostantól inkább csak fönt bunyózok és nem megyek le mélyre a kapu közelébe sem...3 gólnál amúgyse akarjon többet a jupiter kisökörje! Ez jó volt, mert a legmozgékonyabb srácot kipécéztem, azt támadtam mindig, amint megkapta a labdát, így bármi látványos dolog nélkül ment el a meccs nagy része. Aztán a végén megint épp a kapu közelében voltam, vártam, hogy elejtsék a küzdelemben a labdát, ez be is jött, szerencse, hogy ilyen hosszú karjaim vannak...Valakinek a keze a kosárban volt, hát így igen erősen kellett benyomnom a labdát, de nem panaszkodott utólag, ezek szerint csak nekem tűnt durvának...4. gólom, miközben arra vártam, hogy végre lekopogják a meccset, mert annyira rossz volt a végére lemerelülnöm.

Mindenki odáig volt, hogy mennyire jól ment ma, milyen fantasztikus formában voltam, mit csináltam a karácsonyi szünetben? (élveztem, hogy mindig egész spontán módon min. 10-en vagyunk otthon...de inkább 15-en, na meg zabáltam ezerrel) Kétszer annyi gól, mint az eddigi 21 évem alatt összesen! : ) Én meg közben úgy éreztem, hogy az első 5 perctől kezdve csak a túlélésért küzdöttem, de hát ezt mondhattam nekik, ők zavart szerénykedésnek vették...Két verzió van: vagy megtöbbszörözte az erőmet a fáradtság, csak nem tűnt fel, vagy tényleg csak az számít, hogy hány gólt dobsz (ami viszonylag gáz egy csapatsportnál, nem?)

Este az Oxfordot kihagytam, a köménymagból mások sem tudtak menni, jövő héten mindent lerendezünk... Helyette aludtam 12 órát egyhuzamban, amiből csak néha riadtam föl, hogy még mindig iszonyatosan lüktet a jobb szemem fölött (a homlokom?!). Reggelre minden rendbe jött, úgyhogy már csak a 4 magyar gól boldog emléke maradt meg : )

Apró hiba

Miért jöttem ki hamarabb?
1) nem jöttem hamarabb, mert ma indult az egyetem - csak egyetemistaként el lehet lógni ezt a két napot - ahogy bármikor máskor is, pl. a jövő hetet is, tehát ez nem oszt, nem szoroz
2) Mert ha sikerült egy 4 hónapos németországi ösztöndíjat megkapni, akkor legyek tényleg itt, használjam ki és ne azt lessem, hogy minél többet lehessek otthon! Mire?!...
3) mert így eljutok a ma esti víz alatti rögbi edzésre
4) mert holnap trambulin edzésem van
5) mert szombaton megint megyek improvizációs színházra és még partnerkeresésre is lesz időm
6) mert itt kicsit több esélye van, hogy nekilátok tanulni, míg otthon nulla
7) mivel ismerem magam annyira, hogy otthon képtelen lennék kipihenni a karácsonyi túlpörgöttséget
8) mivel így élvezhetem az óóóóriási hóesést

+1) mivel a szünet előtt a programozós gyakorlat tárgyunkból nem tudtam befejezni a feladatot és azt csak a labor számítógépein lehet megoldani. Így aztán ma egész nap ott szenvedtem, a világért sem akart működni - sok órás meló után derült ki, hogy egy teljesen ártalmatlan LCD inicializálás (egyetlen sor!) teszi tönkre a mérésemet. Amint azt kitöröltem, végre megtudtam, hogy tényleg baromi-baromi hideg van ebben a laborban, ugyanis a frissen elkészült hőmérséklet érzékelőm 17 °C-ot jelzett - és én ebben dolgoztam pólóban, órák óta, étlen-szomjan...5 óra van, száguldás haza, mindjárt edzés!!!

Vicc

Mottó: "...Akkor miért beszélünk ámérikáiul?!"

Felvett az ürge nagysokára Heimsheim-senkisemhallottamég Raststationon. Németül beszélgettünk vonaton lógásról és társaikról és mellékesen mondta, hogy ...mert egyszer jött Budapestről és mittudomén, Münchenig nem is ellenőrizték... Na, ez szöget ütött a fejembe, kérdeztem később perfekt németséggel, hogy miért, csak nem budapestről származik? "Nicht aus Budapest, aber komme schon aus Ungarn" (nem Budapestről, de Magyarországról), viszont rögtön folytatta az előző félbehagyott gondolatát, így nem tudtam közbeszólni, hogy ehhembehemm, akkor tonképp miért nem váltunk magyarra. Stílusosnak kell lenni, nem lehet ezt akármikor csak úgy bedobni, vártam a kedvező alkalmat, ami viszont nem jött...Meg azért vicces is volt, hogy mindketten szenvedünk az idegen nyelvvel, miközben anyanyelvünkön is lehetne...De hát a világért sem azt kérdezte meg (ami egyébként király!), hogy honnan jövök, mit kerestem ott a semmi közepén, miért van egy ilyen óriási kofferem és egyáltalán...

Pforzheimben kiszállok, ékes magyarsággal: Nagyon köszönöm, hogy elhozott!
Nem tudom, ledöbbent-e, mert addigra már nem láttam az arcát, viszont a válasz igen természetesen jött: Nagyon szívesen!

Tanulságok egy stoppolós kalandból

• Egyedül nem jó stoppolni
• Éjszaka nem jó stoppolni
• Hidegben nem jó stoppolni
• Térdig érő hóban nem jó stoppolni
• Ha fázós vagy, nem jó stoppolni
• Ha nincs térképed, nem jó stoppolni
• Ha csak annyit tudsz, hogy innen szeretnél eljutni Karlsruhéba, de lövésed sincs, hogy az merre van (Észak? Dél?), akkor nem jó stoppolni
• Ha még csak azt sem nézted meg előre, hogy tonképp mire is használható fel az a nyamvadt bérlet a zsebedben, akkor nem jó stoppolni
• Ha zavar, hogy egész úton egy Mercédesz csillagot kell látnod a motorháztetőn, ha ideges leszel, hogy a böhöm BMW motorja nem hallatszódik be az utastérbe, miközben 3gével gyorsul vagy ha utálod a fűtött bőrülést, akkor nem jó stoppolni
  

• Ha van fejlámpád, akkor király stoppolni
• Ha van egy keményfedeles, 15 fős család költözködéséhez is túl nagy koffered, akkor azzal király stoppolni, mert van mire tenni a fejlámpát
• Ha van némi sütnivalód és új módszerekkel kísérletezel, pl. a "huhúúú, megvilágított kísértet vagyok, fékezz be, kisapám", akkor király stoppolni
• Ha tudod, hogy olyan nincs, hogy nincs, akkor király stoppolni (főleg ha a végén bebizonyosodik, hogy tényleg...)
  
• Ha útközben a mucsafalu után kettővel (meglepően) csinos mekis lányoknak dobod be lazán, hogy "nahátakkorénmosthazaballagok", akkor király stoppolni
• Ha meg akarod tapasztalni a kitartást, a gátlások leküzdését, akkor király stoppolni
• Ha szereted órákig csodálni ugyanazt a gyönyőrű tájat, a mérnöki pontossággal megépített autópálya feljárót vagy szeretsz hosszan belegondolni a jelzőlámpák titokzatos lelkivilágába, akkor király stoppolni
• Ha szereted megtapasztalni, hogy hiába stoppoltál életedben már aránylag sokat, te is bebukhatod, akkor király stoppolni
• Ha szerinted is nagyon meghitt dolog Karlsruhét hóban egy kofferrel az (egyre izmosabb) kezedben éjjel közepén átszelni, akkor király stoppolni
• Ha van a táskádban egy szinte perpetuum mobile, ami a semmiből meleget csinál fél óráig, akkor az még úgyis frankón megnyugtat, ha egész úton elő sem veszed... : )
  

Ön dönt: stoppol vagy fizet.
Ha a kalandjaimra vagy kiváncsi, akkor ajánlom:

Út - Oda? Vissza? Nem számít, ugyanaz...

...golicsnibimziryni...Este van, alig vannak a váróteremben, a fülembe szűrődő halk beszédfoszlányokból nem sokat értek... Hamarosan megyünk a géphez és irány...Elkezdett esni a hó, pont most, amikor megyek oda...Everybody hurts (The Corrs!) örökös ismétlésre beállítva...Máris eltelt??? Ilyen gyorsan? Jó, hogy megyek? Maradnék? Mennék? ...Ja, mein Schatz, alles wird in Ordnung...Nemrég még ijedten néztem körbe, amikor leszálltam a Határ úton, hogy vajon nem akarnak-e elrabolni úszásra menet. Aztán már komoly ötödikes voltam, szünetekben rohanás tengózni vagy zsákolni, mert én már padra állva elérem...Cserkész lettem, ez ám az élet, bármit meg tudok csinálni, egyszer talán még egy saját őrsöm is lesz! Piarokhoz menjek vagy szentimrébe? Huh, mennyi csinos lány jár ebbe a suliba, bár még csak tizedikesek és én már...Tejóég..."Igen-igen, németül tanulom és ha túlélem a következő két évet"..."Neeem, nem Krasaluhe, hanem Karlsr..." 4 hónap?! Ennek a nyárnak soha nem lesz vége...Á, csak októberben...Holnap reggel, addig is: szabad egy táncra?! ..dobzsedobzse!dzsindalamusztaperdizsonbahucki...Gyönyörű ez a hóesés, milyen szép volna, ha maradhatnék még pár napot és élvezhetném!..Meg kéne állítani az időt...A sok emlék - mind, mind múlt. A hetek, napok, tervek, "még az elutazás előtt feltétlenül" és "na még ez is belefér"...Elmúlt. A most - mire kimondom, már múlt. A jelen múlt. "Megyek majd Karlsruhéba egy fél évre..!" Hopsz, a felén már túlvagyok. A jövő is múlt. Feleség, gyerekek, munkák, kirugások, pofáraesések, álmok és valóság - vége. Csak a reflektor fényében vízsintesen hulló hó az állandó. De miért esik vízszintesen? Nyilván ezért nem marad meg a földön, hisz sosem ér le. Mindig úton van, várja, hogy leérjen, ez a nagy célja! A gyerekek boldogan nézik, ahogy érkezik, hát még akkor hogy fognak neki örülni, amikor földet ér!...Egy bakancs és nincs többé. "Hello darling, I'm already..." A repülő steril belseje...A stewardess sok-sok évvel ezelőtt arcára erőltetett és ottmaradt kedves mosoly. Senkit nem érdekel, hogy elhagyta-e a férje, várják-e a gyerekei, fáj-e a bokája...Mosolyognia kell, mert ha nem, esetleg nekünk is rossz kedvünk támadna...Én más vagyok, mert kedvesen ráköszönök. Ennek biztos örül...A 83-ik vagyok a mai napon, aki ugyanígy köszönt és ugyanilyen baromi jófejnek és világmegváltónak tartotta magát. "If you feel like you're alone..", éneklik a fülemben a csajok..."No, no, no, not alone!" Pedig de. "Sometimes..." Felbúgnak a motorok, száguldunk a sötétben. Néma csend a repülőn. Na, majd ha ott leszek, akkor lesz időm, végre megírom, meglátogatom, felhívom, feltétlenül megkérdezem, hogy ... Nem rólam fog szólni, hanem a másikról..."...to hang on..." Ezt gondoltam legutóbb is. És mégis: látom, hogy el se mondtam, meg se kérdeztem, elszalasztottam...Talán már sosem...Hisz 20..sőt, már 21 év és mégis...Aztán egyszer csak ez is egy emlék lesz, de jó volt akkor! Akkor gondtalan és boldog voltam. Miért nem bírtam soha megmutatni otthon, hogy fontos Vagy?! .. Miért szalad ennyire az idő???? ...Zsebinszkibrizsnyijdeviatszkyperindulasszorvokortyin...Vajon ő is ugyanígy szenved? Miért kell ennek így lennie? Maradni akarok? Siettetni akarom az időt, hogy végre ott legyek?...hogy azután végre majd...hogy majd nyáron...hogy majd ha lediplomáztam...hogy ha majd lesz egy barátnőm...Hogy majd ha Zsigmond fiam 14 éves lesz és akkor majd...Hamarosan megérkezik a repülő. Nagyon jó lesz végre ott lenni. Már hiányzott...Annyi embert szeretek! Annyi ember hiányzik! Tudom, hogy én is fontos vagyok sok embernek...Mindenkinél sokkal jobb dolgom van. Mindenem megvan...Jövőre is lesz Héjj-karácsony, Princi is meglátogat majd, csak rajtam múlik, mikor lehetek megint együtt az őrsömmel...Ugyanilyen már nem lesz...A jelen múlt. Emlék. A jövő is kezd annak tűnni. Jelen pillanat élése?! Carpe diem?! "If you're sure you've had too much of this life" Landolunk. Minden meg fog oldódni, mert mindig megoldódik...Sok mindenről lemaradtam, sok mindenről le fogok maradni...Nem tudom az embereket megjegyezni, a helyeket, a történéseket, nincs dokumentálva...Annyi mindent szeretnék, annyi minden miatt fogom a fejem a falba verni, hogy de hát hogy lehettem ilyen ostoba? Hogy hihettem, hogy ez vagy az bármit is számít és miért nem fektettem erre hangsúlyt?!..semmi értelme..."Not alone!..." Van remény. Kell lennie. A remény az, hogy tudom, egyszer csak túllendülök ezen, eltemetem jó mélyen, találkozom emberekkel, szeretek és szeretve leszek és nem fog eszembe jutni,..?! Pedig úgyis egyszer csak újból ki fog buggyanni belőlem és akkor majd nyomom az arcom a vonatablaknak és azon gondolkozom, hogy már ez a most, már a legutóbbi mélypont is mennyire nagyon-nagyon elmúlt már...
Még pár akkord és kitör a tapsvihar...mint mindig...Megérkeztünk...Hatalmas fejesugrás...Pókerarc.

Megéri

Volt ma egy nagyon érdekes beszélgetésem, feltétlenül meg szerettem volna írni, de egyrészt elszaladt az idő, másrészt nem lehet ezt röviden, tömören és frappánsan megfogalmazni.

Ami megmaradt belőle: úgy tűnik, mintha megérné kereszténynek lenni. Az a legnagyobb gondunk, hogy a rengeteg jó közösség, program, cél és barátok közül minél többet belesuvasszunk az életünkbe és úgy érezzük, szétszakadunk, annyi mindent szeretnénk és lehetne (cserkészet, szentimre, fokolár, regnum, szentjánosbogár, ilyenolyan templomi közösségek, hittanok, stb.). És olyan elképzelhetetlennek tűnik, hogy valakinek pont ez az életforma és -érzés az ismeretlen és csak vágyakozik ilyen belevaló dolgokra... Kezdek kilépni abból a világból, ahol ez a pörgés volt az alap és mégis minden alkalommal megdöbbenek és csak hápogni tudok.

(Életemet) és véremet...!

Na még a ma esti utazás előtt gyorsan elszaladtam...
Már régóta tervezem, próbáltam Gabrielt rávenni, de eléggé csúszott el az ügy, mígnem múltkor egész véletlenül összefutottam egy német ismerőssel, aki mesélte, hogy épp aznap volt vért adni. Elmondta, hogy mit, hol, hogyan és ez kellő löket volt, hogy összekapjam magam és meglátogassam a helyet.
+: Baromi kedvesek voltak a nővérkék, ezen otthon is meg szoktam lepődni, tök uncsi munka, akkor mi ad nekik ehhez lelkesedést? És úgy viselkednek velem, mintha legalább is köztársasági elnök lennék és most adományoznám nekik ünnepélyesen oda az egyik vesémet. Körülugrálnak, közben pedig tök semmiségről van szó. Király! ..Ja, meg kiderült, hogy az egyik nővérke épp szintén víz alatti rögbis... : )
-: Nem engedték Gyulunak, hogy adjon vért, mert nem tud eléggé jól németül és a szabály az szabály. Szegény eléggé kibukott, nem csodálom, mert korán keltünk, hogy na majd milyen rendesek leszünk és erre elhajtják. Bár valahol azért azt is éreztem, hogy még ha nekünk fafejségnek is tűnik, valahol el kell kezdeni az (esetleg értelmetlennek tűnő) szabályok betartását. És mint tudjuk, a precizitás és pontosság erre a népre igencsak jellemző - az összes előnyével ("óh, persze No. más, az a Nyugat, meg nekik van pénzük, úgy könnyű" - francokat!) és hátrányával (értelmetlen kekeckedés).

Mostantól rendszeres véradó leszek, otthon is folytatom, az tuti!  Ki száll be a teambe?!

Jó-e, ha a tesók

jóban-rosszban kitartanak egymás mellett és a végletekig összetartanak? Néha nem - gondoltam és ismét oldalba rúgtam Ge' dran urat, hogy abbahagyja a kattogást.

Karácsony - á la víz alatti rögbi

A legfontosabb a sebesség! - le se lehet fotózni

Na, ezt már jó ideje tervezzük, ha épp nem stí..ehh, mindegy. A lényeg itt is az volt, mint a trambulin edzésen, hogy ne a megszokott legyen és jó hangulat uralkodjon. Mindenki gondolkozhatott előre játékokon, így aztán volt gumikarika harc, váltó tolás, szivacsdobálás, stb. Aztán hogy a bemelegítés ne csak fizikailag legyen, rendeztünk sörváltót is. Igen, még mindig utálom a sört, hiába vagyok lassan 3 hónapja a Pilsner hazájában és ősszel Pistivel minden koktélozási tudásunkat bevetve is alig tudtunk lenyomni egyet Szegeden... Fejes, odaúszol mint az őrült, kimászol, letolod (a sört:), visszafejes, egy levegővel átúszol (persze csak keresztbe) és a fal megérintésekor indul a következő. Mindent szépen megcsináltam, a sört egy húzásra benyomtam, a fejes közben óriási nyelés, már lent is volt, huh, ezt túléltem, pfűű, ezt hogy lehet szeretni.. A többiek meg agyondicsértek, hogy hogy bírtam ilyen tempóban megcsinálni - nagyon kell utálni, úgy! : )
Legvégén következett a felszerelésbe beöltözős játék, minden egyes odaúszásnál csak egy kelléket vehettél fel és úgy vissza, sok rúgkapálozó test fél békalábbal : )

A meccsen pedig remekeltem, ismét született magyar gól! Sőt, még 2 igen meleg helyzetem volt, de az egyiket az edzőnk hiúsította meg az utolsó pillanatban, a másikat meg Ingo, aki utána egész este azzal húzta az agyam, hogy ő előre kiszámolta, hogy a legeslegutolsó pillanatban üsse ki a kezemből és hogy szinte hallotta a víz alatt, ahogy dühöngök utána - hát volt mit, ebben igaza van, de a többit kétlem : ) Lényeg, hogy a nagy sikeres ziccer-gólomat megünneplendő magyar zászlóval a hátamon mentem egész este (igen, "épp" volt nálam, nincs ezen semmi különleges:)

Karácsony - á la villamosmérnök

Tegnap az volt a tervem, hogy beleírom a bejegyzés végébe: már csak egy újdonság lesz a napokban, a karácsonyi különleges víz alatti rögbi edzésünk. Közbeszólt a Zélet...

Az "Elektrische Maschinen und Stromrichter" című tárgyunk oktatója nagyon jófej professzor. Pont olyanok az előadások, ahogy régen elképzeltem - egy hóbortos idős, elegáns öregúr mesél elöl egy baromi nagy előadóban, a többség figyel, de azért jut idő a hétvége közös megtervezésére is. Minden óra végén kísérletek, szemléltető ábrák, egész órán óriási táblákat ír tele, lámpát gyújt és olt, írásvetővel és projektorral machinál. Közben van egy fantasztikus picit szórakozott professzor stílusa, ő kér elnézést amikor valaki a hátsó sorban rendkívül választékosan és jólnevelten beüvölti, hogy "Li-icht!" és "Gröőőőőßer!". Ha nagyon nagy a zsivaly, akkor tart egy rövid monológot arról, hogy ez teljesen érthető, hisz nincs ablak a teremen, így nem lehet diszkréten kibambulni, muszáj beszélgetni a mellettünk ülővel, ha kivetít, akkor sötét van a csöndes amőbához, mellesleg csodál minket, hogy bírjuk csütörtök este az előadást (mit tagadjuk, én is csodálom magunkat, bár ez minden előadásról elmondható). Mindezt annyira jó stílusban adja elő, hogy nem lehet kibírni nevetés nélkül. Csak ne használna annyi színt a vektorábrákhoz...

Ma karácsonyi előadás volt: tartott egy fél órás tanítós blokkot, majd áttértünk a Karácsonyozásra. Összeállított egy remek programot: az elején felolvasta, hogy mit is ünneplünk valójában - Lukács evangélium tolmácsolásában! Mutatott régi és mai képeket (diavetítő és projektor ismét ollé), olvasott verset és pár diákkal együtt zenéltek. Ő volt a gitáros, nem egy hang ment mellé és akkor finoman fogalmaztam, de nagyon értékeltük, hogy a nagytudású professzor doktor egyetemi Megközelíthetetlen leül és vállalja az égést, hogy nehány hangnál mellényúl. Utána még egy Mikulás-dallal megénekeltette az egész bagázst (kivéve a magyar szekciót, akiknél a Kiskaráconnyal kicsit tutibb lett volna:).
Ezen közben betotyogott Mikulás-gyakvezérünk, majd kis Knight Rider zene alatt megjött a krampusza - stílusosan a villogó KITT-tel (ugyanis a mi egyetemünk neve idéntől KIT).  Utána különböző kretén feladatok voltak, találomra kipécézett diákokat teszteltek, hogy mennyire vágják az anyagot (hú, de beégtem volna!), meg tudják-e különböztetni a KIT-t az MIT-től, stb. A legvégén pedig a 200 fős előadóban szétosztottak egy halom mézeskalácsot és az azt követő kis zenélés után vége volt az óra "hivatalos" részének és kint folytatták a vendéglátást forraltborral. Döbbenetes és egyben eszement sztájlos. Különösen az tetszett, hogy volt benne komoly rész is és vicces/kötetlen is, engem nagyon meglepett, hogy a tanár 200 német (vallástalan?), izgő-mozgó fiatal előtt frankón előadást tart a Karácsonyról és a Bibliából olvas. Azért kiváncsi vagyok, hogy "Óazarató!" mikor vállal be ilyet digit 1-ből....

Gabriel

arkangyal itt járt és nagyon jót dumáltunk. Közben hopsz, elfogyott egy jó nagy adag Glühwein. Najó, csak félig, kevesek voltunk mi ehhez, Christopher teljesítményével is számoltam, amikor az XL-es 1l-es vörösbort megvettem, de közben fent nevezett lebetegedett.
Megállapítást nyert, hogy Gabriel még mindig nagyon rendes gyerök.

És végre, majd' két hét után megjött Matthias, a szomszédom, aki Rita látogatása óta otthon vakarja a hasát és már nagyon hiányzott a dübörgő basszus a szomszéd szobából meg a hey, lass dir schmecken kedvenc konyhai szófordulata. Két hete uncsi itt a folyosói élet, így aztán amint meghallottam a hangját, rohantam ki a folyosóra, odakiáltottam neki, hogy igencsak hiányolta az egész folyosó, vigyorogva rávágta, hogy ő is minket, de nem tűnt túl őszintének : )

Holnap végre igazán elmehetnék forraltborozni... : )