Fura.
Egyik régi osztálytársam (ötödiktől nyolcadikig jártam abba az osztályba) feltette az idei(!) gárdonyi nyaralásuk képeit. Ahogy ott kicsiben megjelent, először azt hittem, hogy azokat a képeket tette ki, amiket még én fotóztam a nyolcadikos osztálykirándulásunkon - pont ugyanazon a helyszínen.
Fura volt néznem a képeket: semmi nem változott, mindenki ugyanúgy néz ki, viselkedik, mosolyog, ácsingózik, ugyanolyan ruhákban van. Szinte úgy éreztem, hogy most ott voltam én is, közös nyaralásunk képei, mintha fűződnének élményeim ezekhez a mostani képekhez.
Pedig többségükkel azóta nem találkoztam, amióta átmentem a szentimrébe.
Az volt az érzésem, hogy az elmúlt 7 évben semmi sem változott, csak kicsit időseb változatban csináljuk ugyanazt. Két bével.
Panaszlevél
-
Azért jó, hogy cserkésztáborbamenet a volánbuszon a sofőr nem volt hajlandó
megadni nekem a diákkedvezményt, mert én mondjuk *"legrövidebb idő"* alatt
ne...
10 éve
2 megjegyzés:
Az idő sebgyógyító,
nem tévesztendő össze az idősebb gyógyítóval!
Most mondanál, újabb hét év után?
Mert épp, hogy hazajöttünk Károly nyugalmából, már el is neveztük Linát, aki szintén KaroLina.
//utólag döbbentem rá :)
A körök folynak és folytatódnak, anyáink feleségünknek választódnak!
Megjegyzés küldése