Már jó ideje foglalkoztat, hogy vajon másfél év egyetem nélküli élet után hogy fogok tudni visszarázódni a műegyetemi taposásba. Megérkeztem Aachenbe, Németország 3 legjobb mérnöki egyetemének egyikére. Válogatok a leendő tárgyaim között, egyik reménytelenebbül sötétebb, mint a másik. Alaposan elkeseredek, magam alatt vagyok. Telnek a napok, és lassan elfogadom, hogy márpedig ez van, ezt kell és fogom túlélni. Másfél évet kihagytam, idegen egyetem, szakirányomnak (embedded systems) nyoma sincs, kevés tárgy kelti fel a kíváncsiságom, mégis szépen megnyugszom...
...Elérkezett az első előadásom napja, robotika I. Nagy farolással állok meg az épület előtt, otthonosan kötöm le a biciklimet, az ajtón kifelé sietőket előreengedem és mosolyogva biccentek az embereknek. Az előadóban nincs senki, sebaj, lazán előkapom a mobilom és 2 perc múlva határozottan belépek a helyes terembe....Elindul az óra. Előadások, gyakorlatok ideje, kit zargassunk az emailekkel, ha kérdésünk van, stb. Hagyjuk már a sallangot! Ennyire azért nem vészes az egyetem, én már csak tudom, lehúztam egy B.Sc-t...
