Nekrológ

Sajnálattal közlöm, hogy a mai napon kölcsönadtam és ennek eredményeképp maradandó sérülést szenvedett nagyon szeretett 751-es Lewisem. Egészségben szolgált engem majd két éven át, ezalatt mindenhova elkísért, rendkívül hűséges típus volt. A sors fintora, hogy végzetes sérülésével egy napon avattam fel egy új, eddig fel nem fedezett tehetségű farmert. A bűnös szög megúszta szóbeli figyelmeztetéssel, a figyelmetlen viselő nagyon sajnálja a tragédiát és készen áll, hogy segítsen új életet kezdeni a hírhedt harmincháromperharminhatosnak, azonban még nem találtunk megfelelő színű cérnát.

Üsd, vágd!

A régi genházból mostanra elpucoltunk mindent és a régi bútorok egy részére már nincs szükség - nem gondoltam volna, hogy valóban olyan könnyű hatalmas szekrényeket vasrudakkal, fejszével és főleg izmos rúgásokkal szanaszéjjel aprítani, mint a filmekben szokták a rossz fiúk, amikor felforgatják a lakást. Nagy örömünkre kiderült, hogy tényleg, csak vigyázni kell, amikor összevissza zuhan, repül, dől, pattog, beszakad, ... Kezdem megszeretni ezt a minden héten vissza-visszatérő programpontunkat, a költözést.

Fejlődés

Egy napig élveztem az angolt, utána váltottam,
Mutogattam, szavakat kreáltam, dadogtam.

Megérte: 3 héttel később már elmondhatom,
Magamat megértetni nem nagy bonyodalom.

(Még ha ez néha annyit jelent: "Piano, piano,
Mi scusi, ma io non capisco italiano.")