Anakreón után szabadon

Gyűlölöm azt, hogyha nyögvenyelősen küzdök egy ötlet szülésén ihlet után epedezve,
S kedvelem azt, hogyha jön az magától és szárnyalhatok mint egy hópihe szélben.


(Segítség azoknak, akik aznap épp betegek voltak és ezért nem tudtak irodalomórára menni).

Karácsonyi Karaoke

Legyen egy kis visszaemlékezés: van abban némi báj
Mikor leendő fokolarinik* ordítják: no woman no cry...

* és genek
(Részlet a Best Rece költői kör belső levelezéséből)

Tortenelmi pillanat

Mejsike az első(?) Sziesztáján
(2005 tavasz)

2005 tavaszan voltam eloszor Sziesztan,
Azota nem hagytam ki egyetlenegyet sem am!
Par evig foszervezoskodtem, sokat tanultam ebbol,
Ekkor koltoztunk Matthias Corvinusba az Elevenbol,
Bratyoval uj jatekok, verses meghivo, miegymas,
Mostanra sajat stilusomnak erzem, ez nem vitas.
Karlsruhe miatt tovabbadtam a stafetabotot,
Es onnantol jatszottam az oreg motorost.
Merthogy a regi csapatbol max. Klari tartott ki,
A tobbieknek mára a Sziesztan hire-hamva sincs.

Na ez a sorozat tort most meg vegleg...
De mielott vegleg bucsut intenetek,
Leszogeznek egy axiomat, mit mindenki tanult:
Az indonez tanc osatyja nem vesz el, csak atalakul!

Nekrológ

Sajnálattal közlöm, hogy a mai napon kölcsönadtam és ennek eredményeképp maradandó sérülést szenvedett nagyon szeretett 751-es Lewisem. Egészségben szolgált engem majd két éven át, ezalatt mindenhova elkísért, rendkívül hűséges típus volt. A sors fintora, hogy végzetes sérülésével egy napon avattam fel egy új, eddig fel nem fedezett tehetségű farmert. A bűnös szög megúszta szóbeli figyelmeztetéssel, a figyelmetlen viselő nagyon sajnálja a tragédiát és készen áll, hogy segítsen új életet kezdeni a hírhedt harmincháromperharminhatosnak, azonban még nem találtunk megfelelő színű cérnát.

Üsd, vágd!

A régi genházból mostanra elpucoltunk mindent és a régi bútorok egy részére már nincs szükség - nem gondoltam volna, hogy valóban olyan könnyű hatalmas szekrényeket vasrudakkal, fejszével és főleg izmos rúgásokkal szanaszéjjel aprítani, mint a filmekben szokták a rossz fiúk, amikor felforgatják a lakást. Nagy örömünkre kiderült, hogy tényleg, csak vigyázni kell, amikor összevissza zuhan, repül, dől, pattog, beszakad, ... Kezdem megszeretni ezt a minden héten vissza-visszatérő programpontunkat, a költözést.

Fejlődés

Egy napig élveztem az angolt, utána váltottam,
Mutogattam, szavakat kreáltam, dadogtam.

Megérte: 3 héttel később már elmondhatom,
Magamat megértetni nem nagy bonyodalom.

(Még ha ez néha annyit jelent: "Piano, piano,
Mi scusi, ma io non capisco italiano.")

Olasz óra (részlet)

Szünetben megy a nagy dumálás, hogy máshogy mint angolul, Idő után jön az olasz tanárnő és olaszul papol vadul. - Non parlate inglese! É la lezione italiano!! - Oh, I'm sorry - szólt valaki angolul s bűnbánón...

Kérdezz-felelek

Megpróbálom össze- (s versbe) szedni,
Hol fogok egy évig szenv… fejlődni.

Hol:
Loppianonak (link) hívják a várost,
Ahova megérkeztem én már most.
Firenze környéki apró kis falu,
Hol nagy a szeretet (Isten a tanú!).

Kivel:
18-an, fokoláros fiatalok lakunk majd egy házban
(Fokolár: mozgalom a Római Katolikus Egyházban),
Van köztünk brazil, indiai, fülöp-szigeteki meg japán,
német, egyiptomi, emérikön s kenédiön … pappám!

Honnan jött az ötlet:
2010 őszén sokat agyaltam: januárban BSc. diploma,
Utána itthon folytassam vagy elmenjek valahova?
Megpályáztam két ösztöndíjat, mindkettő német
(DAAD és Mummert, most jó reklámszöveg kéne),
Mindkettő professzionális Master, szakmailag adja,
A Nagyfőnök talentumaim lehet ezért adta?
Vagy Isten terve inkább az, hogy maradjak itthon,
S ezáltal ne kizárólag a „karrier” foglalkoztasson?!

Eddig mindig úgy döntöttem, ahogy jónak éreztem,
Nem pörögtem túl, hogy mit tervezhetnek ott fenn.
Most ezért a kísérletezés hónapokig tartott,
Tessék, itt az esély: mondjátok, mit akartok?!
… Loppiano ezután váratlanul bejött a képbe,
„Életre szóló élmény és tapasztalat!” - mesélte
pár nap alatt több külföldi, egymástól függetlenül.
És itt rájöttem: opcióim száma 3 faktorosra bővült.

Ezalatt a két ösztöndíj célegyenesbe váltott,
Így az igazi kihívás! – ez már tisztán látszott.
Mummertes utolsó forduló előtt ment a mail,
„Tisztelt Alapítvány! Nem tudom 100%-ra mér’,
De úgy érzem, emberileg is kéne alakulnom,
S erre az ösztöndíj után már nem lesz módom.
Ösztöndíj előtt vagy alatt tolnék egy loppián évet,
Belementek vagy szomorúan elfelejtetek végleg?”

 „Megbeszéljük a végső kiválasztáson!” – válasz azonnal.
Ott világos lett: idén kezdhetnék egy álomcsapattal,
De - tataaam! - azt is megértik, ha máshogy döntenék:
Jöhetek akár jövőre is, s az ösztöndíj máris az enyém!
Ez nagyon nagy szám, mert elég komoly a szórás,
S sok a kiesett, mind szívesen nyújtana be óvást.
Így aztán lassan világos lett: ez lesz az én pályám.
S hogy a DAAD-re is felvettek*, már csak hab a tortán….

Célom vele:
Ez az a rész, amire nem tudok pontos választ adni.
Remélem, hogy sikerül óriási lelki löketet kapni.
Megismerem magamat és különböző kultúrákat,
S főleg sikerült fejest ugranom a bizonytalanságba.

Meddig:
Júniusig tervezek maradni és addig haza sem jövök!
(Legalábbis ezt tanácsolták, egyébként kizökkenök)

További kérdéseket ha felteszel kommentbe’,
Én kiegészítem ez írást igazi kérdezz-felelekre!
--
* volna, de azt végül a fentiek miatt lemondtam.
Ám önbizalom-növelésnek nem rossz a 6 per 160… : )