Anakreón után szabadon

Gyűlölöm azt, hogyha nyögvenyelősen küzdök egy ötlet szülésén ihlet után epedezve,
S kedvelem azt, hogyha jön az magától és szárnyalhatok mint egy hópihe szélben.


(Segítség azoknak, akik aznap épp betegek voltak és ezért nem tudtak irodalomórára menni).

Karácsonyi Karaoke

Legyen egy kis visszaemlékezés: van abban némi báj
Mikor leendő fokolarinik* ordítják: no woman no cry...

* és genek
(Részlet a Best Rece költői kör belső levelezéséből)

Tortenelmi pillanat

Mejsike az első(?) Sziesztáján
(2005 tavasz)

2005 tavaszan voltam eloszor Sziesztan,
Azota nem hagytam ki egyetlenegyet sem am!
Par evig foszervezoskodtem, sokat tanultam ebbol,
Ekkor koltoztunk Matthias Corvinusba az Elevenbol,
Bratyoval uj jatekok, verses meghivo, miegymas,
Mostanra sajat stilusomnak erzem, ez nem vitas.
Karlsruhe miatt tovabbadtam a stafetabotot,
Es onnantol jatszottam az oreg motorost.
Merthogy a regi csapatbol max. Klari tartott ki,
A tobbieknek mára a Sziesztan hire-hamva sincs.

Na ez a sorozat tort most meg vegleg...
De mielott vegleg bucsut intenetek,
Leszogeznek egy axiomat, mit mindenki tanult:
Az indonez tanc osatyja nem vesz el, csak atalakul!

Nekrológ

Sajnálattal közlöm, hogy a mai napon kölcsönadtam és ennek eredményeképp maradandó sérülést szenvedett nagyon szeretett 751-es Lewisem. Egészségben szolgált engem majd két éven át, ezalatt mindenhova elkísért, rendkívül hűséges típus volt. A sors fintora, hogy végzetes sérülésével egy napon avattam fel egy új, eddig fel nem fedezett tehetségű farmert. A bűnös szög megúszta szóbeli figyelmeztetéssel, a figyelmetlen viselő nagyon sajnálja a tragédiát és készen áll, hogy segítsen új életet kezdeni a hírhedt harmincháromperharminhatosnak, azonban még nem találtunk megfelelő színű cérnát.

Üsd, vágd!

A régi genházból mostanra elpucoltunk mindent és a régi bútorok egy részére már nincs szükség - nem gondoltam volna, hogy valóban olyan könnyű hatalmas szekrényeket vasrudakkal, fejszével és főleg izmos rúgásokkal szanaszéjjel aprítani, mint a filmekben szokták a rossz fiúk, amikor felforgatják a lakást. Nagy örömünkre kiderült, hogy tényleg, csak vigyázni kell, amikor összevissza zuhan, repül, dől, pattog, beszakad, ... Kezdem megszeretni ezt a minden héten vissza-visszatérő programpontunkat, a költözést.

Fejlődés

Egy napig élveztem az angolt, utána váltottam,
Mutogattam, szavakat kreáltam, dadogtam.

Megérte: 3 héttel később már elmondhatom,
Magamat megértetni nem nagy bonyodalom.

(Még ha ez néha annyit jelent: "Piano, piano,
Mi scusi, ma io non capisco italiano.")

Olasz óra (részlet)

Szünetben megy a nagy dumálás, hogy máshogy mint angolul, Idő után jön az olasz tanárnő és olaszul papol vadul. - Non parlate inglese! É la lezione italiano!! - Oh, I'm sorry - szólt valaki angolul s bűnbánón...

Kérdezz-felelek

Megpróbálom össze- (s versbe) szedni,
Hol fogok egy évig szenv… fejlődni.

Hol:
Loppianonak (link) hívják a várost,
Ahova megérkeztem én már most.
Firenze környéki apró kis falu,
Hol nagy a szeretet (Isten a tanú!).

Kivel:
18-an, fokoláros fiatalok lakunk majd egy házban
(Fokolár: mozgalom a Római Katolikus Egyházban),
Van köztünk brazil, indiai, fülöp-szigeteki meg japán,
német, egyiptomi, emérikön s kenédiön … pappám!

Honnan jött az ötlet:
2010 őszén sokat agyaltam: januárban BSc. diploma,
Utána itthon folytassam vagy elmenjek valahova?
Megpályáztam két ösztöndíjat, mindkettő német
(DAAD és Mummert, most jó reklámszöveg kéne),
Mindkettő professzionális Master, szakmailag adja,
A Nagyfőnök talentumaim lehet ezért adta?
Vagy Isten terve inkább az, hogy maradjak itthon,
S ezáltal ne kizárólag a „karrier” foglalkoztasson?!

Eddig mindig úgy döntöttem, ahogy jónak éreztem,
Nem pörögtem túl, hogy mit tervezhetnek ott fenn.
Most ezért a kísérletezés hónapokig tartott,
Tessék, itt az esély: mondjátok, mit akartok?!
… Loppiano ezután váratlanul bejött a képbe,
„Életre szóló élmény és tapasztalat!” - mesélte
pár nap alatt több külföldi, egymástól függetlenül.
És itt rájöttem: opcióim száma 3 faktorosra bővült.

Ezalatt a két ösztöndíj célegyenesbe váltott,
Így az igazi kihívás! – ez már tisztán látszott.
Mummertes utolsó forduló előtt ment a mail,
„Tisztelt Alapítvány! Nem tudom 100%-ra mér’,
De úgy érzem, emberileg is kéne alakulnom,
S erre az ösztöndíj után már nem lesz módom.
Ösztöndíj előtt vagy alatt tolnék egy loppián évet,
Belementek vagy szomorúan elfelejtetek végleg?”

 „Megbeszéljük a végső kiválasztáson!” – válasz azonnal.
Ott világos lett: idén kezdhetnék egy álomcsapattal,
De - tataaam! - azt is megértik, ha máshogy döntenék:
Jöhetek akár jövőre is, s az ösztöndíj máris az enyém!
Ez nagyon nagy szám, mert elég komoly a szórás,
S sok a kiesett, mind szívesen nyújtana be óvást.
Így aztán lassan világos lett: ez lesz az én pályám.
S hogy a DAAD-re is felvettek*, már csak hab a tortán….

Célom vele:
Ez az a rész, amire nem tudok pontos választ adni.
Remélem, hogy sikerül óriási lelki löketet kapni.
Megismerem magamat és különböző kultúrákat,
S főleg sikerült fejest ugranom a bizonytalanságba.

Meddig:
Júniusig tervezek maradni és addig haza sem jövök!
(Legalábbis ezt tanácsolták, egyébként kizökkenök)

További kérdéseket ha felteszel kommentbe’,
Én kiegészítem ez írást igazi kérdezz-felelekre!
--
* volna, de azt végül a fentiek miatt lemondtam.
Ám önbizalom-növelésnek nem rossz a 6 per 160… : )

Titok

Kedves leghűségesebb olvasóim,
A blogom egyszer folytatódik!
A bejegyzéseket tényleg pótlom,
Most azonban nincs rá módom.

Hogy mi a Titok? Az egy jó hír:
A blogíró tesztel, s jó ideje ír
Anonim egy egysoros blogot,
Melyet nektek most elárulok.

Viszonzásul tőled csak egyet kérek,
hogy kiderüljön: itt jártál, há' érted!
S nem csak Oszi várja minden nap,
Hogy felrakjak végre új tartalmat!*

Hűségesek és véletlen idetévedők,
Kedves feedolvasós csalók menők:
2.blogom az Olvasnifogjuk mellett(!)
Címe az első kommentbe rejtett!

*Mielőtt megnézed a másik blogom,
Hagyj üzenetet, s írd: olvasnifogom!

Utózönge

Az első performansz: "Hello"

Képzeljétek, folytatódott a nyári móka,
Ezt tervezgetik már elutazásom óta.
Hogy kik? Hát nem az ismert szereplők,
Hanem az akkor vadidegen bepalizott nők,

Mert most látom, anno nem írtam le,
Menzás kalandom hogyan jött létre:
Az ihlet a menza webkamerájától jött,
Mely mutatja: a sor tízperces vagy öt.

A második : "Heros" : )

11-től kettőig ötpercenként lő egy fotót.
Na de mi van utána?! Tesztelés... Hohó!
Ha pénteken ott állna kettőkor egy alakzat,
Hétfőig ez a "kreatívság szobrához" talapzat!

Egy a ciki: ilyenre nem kaphatók a németek,
Barátaim csak külsősként támogatták az ötletet.
Már csak pár perc.. Elhadartam pár frázist,
Négy idegen lánynak, csoda: teljes eksztázis!

És a legújabb, amit küldtek.. Vezetéknévnek is elmenne : )

Utolsó pillanatban állt össze a kompozíció,
"Jövő héten újból csináljuk királyabban, jó?"
Így született "Heros", a männliche Gestalt,
Lelkesedés óriási...A ménkű, mit senki se várt,

Becsapódott: nem leszünk dreamteam, vége
Ittlétemnek, sokáig nem jövök vendégségbe.
Úgy döntöttek, emlékül októberben alkotnak
És ezt küldték facebookon motivációnak : )

Lipcse - Krakkó

Van, ami sztajlos.
Van, ami ultrasztajlos.
Es van, amikor egy cabrioval szaguldasz Krakko fele es kozben a melletted ulo raszta sraccal stereo loveot hallgattok max hangerovel. Mondtam Pisti, hogy stoppoljunk egyutt!

Lipcsétől Krakkóig: 650 km stoppolással fél nap alatt. Ennyi.

Stoppkörutam folytatódik

Öt nap aacheni nyaralás után,
Lipcsébe stoppolok kissé hullán.
Elszáguldottak ezek a napok, huss!
Remélem a folytatás is sporadikus!

Útban a bratyóhoz Aachenbe

Bonn környékén benzinkút,

Itt éjszakázni biztos cool!

Híd alatt jött rám az álom,

Muszáj volt ezt kipróbálnom!

...

Stopp!

Vissza-vissza!

"Die männlichen Heroen (Singular: der Heros) sind Gestalten der griechischen und römischen Mythologie, meist halbgöttlicher Herkunft."

Melyik tetszik legjobban? Nagyításért kattints a képre.

Facebook

Fura.
Egyik régi osztálytársam (ötödiktől nyolcadikig jártam abba az osztályba) feltette az idei(!) gárdonyi nyaralásuk képeit. Ahogy ott kicsiben megjelent, először azt hittem, hogy azokat a képeket tette ki, amiket még én fotóztam a nyolcadikos osztálykirándulásunkon - pont ugyanazon a helyszínen.
Fura volt néznem a képeket: semmi nem változott, mindenki ugyanúgy néz ki, viselkedik, mosolyog, ácsingózik, ugyanolyan ruhákban van. Szinte úgy éreztem, hogy most ott voltam én is, közös nyaralásunk képei, mintha fűződnének élményeim ezekhez a mostani képekhez.
Pedig többségükkel azóta nem találkoztam, amióta átmentem a szentimrébe.

Az volt az érzésem, hogy az elmúlt 7 évben semmi sem változott, csak kicsit időseb változatban csináljuk ugyanazt. Két bével.

Technika

A mai napon teljesen beleszerettem a telefonomba.
2-3 óra volt, míg megtaláltam és belőttem, hogy mi is kell nekem - és utána 2-3 óráig csak élveztem az új rendszert: a konyhából, a mosdóból, a nappaliból, a számítógép előtt ülve, a lépcsőházból, stb.

Ja igen, hogy mi is ez a különlegesség a két éve meglévő telómnál?! Bármikor örömmel megmutatom, ha kéred (és ha nálam van a számítógépem és a telefonom)! Te is le fogsz hidalni tőle és a még kihasználatlan lehetőségektől... Vagyishogy remélem : )

5 esély

Ma este baromira unatkoztam.
Mivel múlt hétfőre ugye már tök K.O. voltam, ezért elhatároztam, hogy aznap és a következő napokban kicsit pihenősebb életformát folytatok. Ez annyira jól sikerült, hogy egész héten minden este (kivéve egy-két frizbiedzést) itthon üldögéltem Gabriel fullos lakásában és filmeket néztem. Hát igen, véget ért a hivatalos és rendszeres edzésidőszak, nincsenek lakótársak és Gyuláék nagyon el voltak foglalva. Nekem viszont jól jött ez az időszak, végre tudtam skype-olni, pótolni pár fontos emailt és nem utolsósorban filmet is szívesen nézek.

De a ma este az más volt. Vége a hétnek, hullafáradt vagyok és nulla kedvem van újabb részleteket nézni a két sorozatból, ami van nálam. Így aztán lementem a 'zutcára, a nép közé, tudjátok, mint amikor a magányos vezérigazgató próbál elvegyülni a nép között (by Daddy), pont úgy éreztem magam...
Kitűztem magamnak és végigjártam 5 helyszínt, hogy azok valamelyikén biztos elleszek: koncert a kastélyparkban (komplett őrültek tépték a hangszereket), Oxford nevű törzskocsmánk (nem voltak ott a pincéreim), Stephanskirche (zárva volt persze, de a játszótér előtte jó volt), főutca utcai zenészekkel (akik nem voltak aznap este az utcán) illetve egy közeli jazz-étterem, ami nagyon füstös volt és nagyon uncsi élő zenét nyomott.

Ennek ellenére ez egy jó kis este volt, mert mindig tudtam, hogy még van pár az öt esélyből!... Aztán amikor már egy sem volt, akkor hazafelé vettem az irányt és utolsó nagy dobásként egy utcai webkamerás helyről küldtem ezt a segélykiáltást a bratyónak, Aachenbe: "Hogy bírod te ezt egyedül?! Dögunalom!"

Schrödinger macskája

Élek vagy ez csak a hullám?
Megtudhatod itt, a menzán!
Ez a mai* különleges menü:
A képernyőn egy örökbecsű!

*Egész hétvégén változatlanul látható. 
Nyugtassatok meg: ugye van, aki érti a mókát?!

Felfedezés

Ma reggel be kellett mennem a külföldi diákokkal foglalkozó hivatalba, hogy végre, 3 hét után megkapjam az ösztöndíjam. Szerdára már volt egy időpontom a nőhöz, de akkor háromnegyed óra várakozás után kiderült, hogy elfelejtette és ezért ma újra kellett jönnöm. Reggel 10 óra, ahogy megbeszéltük. Nő sehol.
A folyosón ült viszont egy indiainak tűnő lány. Valamit mondott nekem, amiből egy kukkot sem értettem, még csak azt sem, hogy angolul vagy németül szólt hozzám, mindenesetre bólogattam, hogy igen, én is ide várok (és igen, baromi korán van még ahhoz, hogy őt most megértsem). Kedvesen rám mosolygott és folytatta. Sajnos az általam ismert 3 nyelv közül egyiket sem beszélte túl tisztán és szét is voltam esve, úgyhogy csak habogtam meg visszakérdeztem, mire ő elkezdte kombinálni a nyelveket és onnantól még kevésbé értettem. Aztán egy idő után rámnézett: "oh, you don't speak english, do you?!". Na ez azért betett, ha harc, hát legyen beszélgetés, leültem mellé és minden idegszálammal koncentráltam. Kb. 20 másodperc alatt teljesen megszoktam azt a fura keleties kiejtését és nagyon érdekeset beszélgettünk, ami érthető két teljesen különböző kultúra találkozásánál.

Rájöttem, hogy neki, pakisztáninak most én voltam a zárkózott "helyi", az európai. Idejövök, biccentek felé, toporgok egy helyben az ajtó előtt, ahova láthatóan ő is vár és abszolút nem nyitok felé. És amikor ő kedvesen szóbaelegyedne velem, akkor én tőmondatokkal és ühümölésekkel "próbálom" rövidre zárni a kommunikációnkat.

De - hahá! - sikerült váltanom és a végén, amikor jó nagy késéssel megjött a mindenes, ég és föld (és kasszakulcs) úrnője, akkor kifejezetten sajnáltam, hogy nem tudtuk befejezni a beszélgetést. És míg a lány benn volt, rájöttem, hogy gyönyörű mosolya van, úgyhogy a kifele felém küldött bátorító mosolyintását különösen értékeltem.

Újabb lépés egy másik kultúra felé.

Ötletes filmecske

Nagyon aranyos rövidfilm. És mellesleg hihetetlenül kreatív és igényes reklám!
(csak a címe német: Ház határok nélkül)