Mama elment és megvette ma a külső vinyómat. Egy hete rendeltem meg, gyönyörű hófehér színű, úgyhogy már képzeletben el is neveztem Snowpassnek (helyesebben tisztelettudóan Sn0wpassnek, aki érti, érti:). Viszont kicsit para volt, hogy ennyire az utolsó pillanatban érkezik meg és tudtam, hogy valami közbejön…Ajj, nem igaz, megint lelőttem a poént! Olyanegyizévagyok! Haha, pedig nem is, mert csak az volt a nagy szívfájdalmam, hogy kiderült, fekete színben érkezett, ami szintén menőn néz ki, csak hát annak nem lehet a neve Snowpass!! Így hát Blacksnow lett belőle.
Aztán a vacsi alatt az otthoni vincsiről elkezdtem átnyomni az enyémre a képeket, úgy kb. 20 gigányit, hogy kint is meglegyenek, ne csak a Mama gépén. Hopsz, 2 perc után egy hibaüzenet. Ok. Hopsz, 20 mp után megint. Gondolkodás nélkül okkolok. Na de ez a harmadik!!! Úgy látszik Bazsi erdélyi képeivel valami gubanc van. Huh, megkönnyebbült sóhaj, túljutott a mappán a másolás. Grrr, most már kezd felidegesíteni, mi van ezzel, hogy másik mappa és megint hibás a képfájl és „nem lehet másolni”??? Na, majd idővel meg kéne nézni, azért nehogy a mentésben túl sok ilyen legyen. Úgy a 15-ik hibánál elkezdtem ideges lenni és egy kis analizáló program segítségével kiderült: az otthoni vinyónk elég erőteljesen kipurcanófélben van. Mindezt úgy, hogy 1-2 hónapja folyamatosan videókat vágok és mivel semelyik gépen sincs elég hely, így rengeteg kész fájlt erre mentettem. És csak erre. Sok-sok napom munkáját.
Szívbaj. Csak nem???? Csak de…. Elszállt egy halom videó, nem tudja megnyitni, valószínűleg folyamatosan teszi tönkre a fej a lemezeket.
És hogy mi itt a Gondviselés? Mi lett volna, ha nincs új vincsi? Mi lett volna, ha nem másolom át a képeket, mert kifutottam az időből? Mi lett volna, ha nem maradok otthon még a családi vacsorára és helyette előtte átmegyek már az Őrs vezér téri Genlakásba aludni, hogy másnap ne keljek korán? Hát az, hogy pár hónap múlva (nem) derül ki és mire hazaérek, már nyoma sincs semmi adatnak. Így meg péntek éjszakai programként másoltam mindent ide-oda, filmeket generáltatok le újból és szép lassan kiderült, hogy „egész véletlenül” mindent még épp vissza tudok hozni a halálból. Pl. 30 gigányi vágatlan filmet azért nem töröltem ki előző nap, mert nem volt szívem hozzá. Azokat betettem egy „Törlendő” feliratú mappába és az volt a tervem, hogy legközelebb törlöm. Ez mentette meg egy másfél órás Dávidról szóló családi anekdotázást az utókornak. Vagy egy-két filmet kiírtam Dávid szülinapjára – azóta már 5x megbántam, hogy minek, hisz még meg sem volt az összes. És pont ezek szálltak el. És ami tényleg csak és kizárólag azon a vincsin volt meg, az meg pont kiolvasható maradt még. Amikor erre rájöttem, akkor már az új blogbejegyzésem címét is tudtam.
És már az sem izgatott fel nagyon, hogy ráment a péntek éjszakám (és az indulásig még jó sok időm, amkor épp otthon voltam).
11 éve
