Király minden

Annyira, de annyira frankó minden, hogy el sem tudom mondani!!!
Erre tegnap délután jöttem rá - nem csak azért, mert túl vagyok a legdurvább vizsgámon - mit túlvagyok: élveztem is rá a készülődést, mert kiderült, hogy mégiscsak kokemény matek (és nem kell mindent érteni, csak számolni és kétszer aláhúzni). És ennek megfelelően - úgy érzem - jól sikerült! De még inkább azért volt határtalanul jó kedvem, mert miután napsütésben és hóban eltekertem a dokihoz, beadta a derekát (értitek, egy bokáért cserébe:) és áldását adta rá, hogy fásliban óvatosan sportoljak (ezen nagyon röhögtek az UWR-es kollégák:).
Kitántorgok, csinos lepkéket lehetne velem fogatni...

Nézzük: ráestem a lábamra, de utána egy hétig még jártam edzeni, azalatt pont beért a fél éves munkám, elértem a nagy célomat, megtanultam hátraszaltózni, amúgyis a csúcson kell abbahagyni, vagyis most. Múlt csütörtökön eltiltottak a sporttól, az aznap esti edzés helyett tekertem (és dühöngtem) egy királyat a friss hóesésben, majd megnéztem egy filmet este.
Másnap, pont ezért, mert nem mehettem trambulinozni, rászántam magam, hogy megépítsem az iglut a frissen esett hóból, ami azóta is áll és örömmel gondolok rá, hogy igen, mégis teljesítettem az elhatározásom! Enélkül ez elmaradt volna! No meg szkájpiztam egy tök jót mamával, amit a Stardust nézése követett, aminek kapcsán volt min agyalnom a hétvégi tanulás közben.
Tovább: kedd estére úgy belelendültem a számolásba, hogy valószínűleg, ha ép vagyok, akkor sem jutok el edzésre, tehát nem maradtam le semmiről.
Ma meg ugyebár csütörtök van és ismét mehetek edzeni...

Nem tudom, érzitek-e, de nekem valahogy az jött le, hogy a lehető legjobbkor jött ez az egy hét! Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna jobb helyre "bepakolni". 

Annyira jó minden...!

Vallásos maszlag

Álldogálok a lelakatolt biciklim mellett a világ legelégedettebb arcával, mit nekem még 2-4 hét fáslizgatás, a filmekben ilyenkor szokta a kamera háromszor megkerülni a főhőst, van fél órám a víz alatti rögbiig. Mellettem egy jó kis szögedi-stílusú játszótér, Márti biztos elégedett lenne, ha tudná, hogy odamentem kipróbálni... De nem mentem oda, mert azért meg haragudna, ha a rajta játszó kölköket elhajítom csak azért, hogy kipróbálhassam a pörgettyűt, úgyhogy csak álltam tovább, szerencsétlen kamerás muksó már a kilencedik körnél tart, kezd izzadni, ő ugye nem Adidast hord... Nini, a kedvenc templomom mellett parkoltam le a bicóm, be kéne menni, de ...őhm... biztos zárva van! Na ez tetszik, ez jó érv, múltkor is be akartam menni és akkor is zárva volt, nem is érdemes megpróbálni, ezek a németek hétköznap biztosan ki sem nyitják a templomot... Ekkor egy idős nénike beblattyogott a templomba...izé, ez az érv kilőve...(a kamerás már a halálán van, a 24. körnél tart). Na de Márti meg a játszótér, meg tulajdonképp edzésem lesz, meg egyáltalán, most minden olyan király...hm, lehet, hogy pont azért kéne bemenni, legalább egy kösz!-t benyögni, oszt már itt sem vagyok?! Közben újabb anyóka botorkált be, nagy levegő, követtem. Legnagyobb megdöbbenésemre egész sokan voltak és ekkor, csütörtökön, fél hatkor elkezdődött egy mise! Teljesen padlóra küldött, ez meg mi?! Hogyhogy épp most? Ráadásul grátisz orgona nélkül (hála-sóhaj), emellett értékes gondolatokkal és taizés énekekkel! Az elején mennyi ideig hajszoltam, hogy egyetlen ilyenre eljussak, most meg egészen "véletlenül" belebotlok ebbe. Fantasztikus. Prédikáció végén aztán halkan leléptem, az egész misét azért mégsem várhatom végig és boldogan tekertem az úszócsarnok felé...

17.50-kor szirénázó mentőautó vitte az intenzív osztályra a kamerást.

Zárómondat egy sikeres naphoz

Az egyik női játékos tartotta az edzést és azt tanácsolta, hogy kíméljem még, csak a jobb lábamra vegyek békalábat. Bemegyek a vízbe, bal lábamról azonnal leesik a fásli összetartó ragacsa, sebaj, nem hagyom magam, zoknit fel, búvárszemcsót is...poing...hát ez elszakadt, Bléjz meg fog verni érte, ha megtudja, de szerencsére nem fogja megtudni : ), szóval kerestem egy egyetemi szemcsót, na annak a műanyagja szétnyomta pár hossz után a homlokom, a harmadiknak csak az az apró szépséghibája volt, hogy a nyomáskiegyenlítéskor mindig beázott... A bemelegítő 3/4 órát végigtoltam, de a játékba már nem álltam be, mert fél lábbal aránytalanul nehéz lebukni is, meg leginkább olyan mélyről a feljutás sem egyetlen rúgás és ez elég fulladásveszélyes. A sekély részen úszkáltam és szórakoztam még egy fél óráig, aztán az edzővel beszélgettem, úgysem találkozom vele már jövő héten.
Így aztán úszás is volt, óvatosság is volt, kecske is volt és maradt egy kis káposztám is, holnap már tudom, mi lesz a vega-ebéd... : )

Tanulás gőzerővel

Ezt a másfél hetet fél lábon is kibírom!
(Remélem nem csak Daddy érti:)

Filmek

Randiguru (Hitch)
Pár éve láttam már, akkor a végére csak az jött le, hogy egy nyálas, amerikai film. Egy hete megnéztem megint, teljesen belezúgtam, bár a véleményem nem sokat változott: tényleg egy nyálas, amerikai film, de eközben eszméletlen sztájlos. Egy-két jelenetet még másnap is megnéztem tanulás közti ellazításként és nagyon provokál, hogy hasonlóan csoki legyek (vagy legalábbis annyira, mint Öcsi:)... Eközben a lengyel intermezzo miatt különösen is aktuális volt, de még túl friss volt az élmény (na, a filmé vagy a lengyelé?), hogy kipróbálhassam az indukált ötleteket.

Csillagpor (Stardust)
Pálinkáék adták nekünk tavaly Karácsonyra, de otthon figyel a polcon (ahol meg elég kevés időm van filmeket nézni). Bratyó múltkori látogatásakor elhozta és átmásoltam a vinyómra és miután péntek este elszállt az internet, a jól bevált "belekukkantok az első 10 percbe" módszeremmel ittragadtam. Végig nagyon ismerős volt az egyik szereplő, déjà vu élményem volt. Általában kapásból mindenkit összekapcsolok valakivel, itt viszont csak azt tudtam, hogy na ez az a jelenet, ez a nézés/szájhúzás, ezt tuti láttam már, de melyik ismerősöm ilyen?!!  Egész éjjel foglalkoztatott, másnap is eszembe jutott, semmi eredmény. Hiába gugliztam rá kínomban vasárnap este a színésznőre, más filmjét még nem láttam...
...És ma reggel hirtelen beugrott. El se tudjátok képzelni, micsoda megkönnyebbülés volt!

Rólam szól 3.

A világ legtermészetesebb dolga,
Csakúgy mint a cseheknél a polka,
Napsütés, hóvihar vagy eső zuhog?!
Izzítok és a pedálra nagyot rúgok!

Készült a tanulás közti kis szünetben,
Este pedig vasárnapi-piskótát sütöttem.
(De erről már...nyamm...nem szól nyamm...a vidijó... :)

Előzmény: Rólam szól 2

Boka János

Baromi kényelmes viselet a fásli, egész nap finoman masszíroz! - mondta, majd tarkón csapott egy vörösingest. Bezonyám!

Karlsruhei Iglu 2010 - live

18.10 - túlélőfelszerelésbe felöltözve peckesen sétálok ki
18.30 - 21 tégla kész
18.40 - jelentkezik egy új munkatárs, feljöttem még egy kukát keresni.
19.55 - Megállapodtunk, hogy a születési éveinknek megfelelő mennyiségű téglát kell legyártani.
19.00 - Megjelenik a házmester, nagyon lelkes, csak azt nem értem, hogy miért nem köpi ki a gombócot a szájából, akkor még értenék is valamit abból, amit beszél. Remélem nem akar beszállni, mert az elég sok téglába fog kerülni...
19.10 - 42 tégla kész, csávókánk lelépett
19.15 - Újabb delikvens fut be, először is 21 téglát kérünk szépen, mi addig a kezdeti ívünkben gyönyörködünk
19.25 - Egy elsétáló (kolis?) lány megmosolyog minket. "Nicht lachen!" "Ich habe immer davon geträumt!" "Dann mach doch mit!" De csak mosolygott és továbbment.
19.30 - Házmester úr fiai kijöttek "segíteni", majd észlelték, hogy itt már nehéz beszállni, úgyhogy a két nagyobb nekilátott egy fotel kialakításának. A kisebbik hógolyókkal dobált minket. Engem is... Többet nem dobált szegény. Sajnálom, pont akkor tört félbe a kezem ügyében egy tégla, ami utána hirtelen kicsusszant a kezemből és izomból letarolta. Mármint a kis ugribugri kölyköt. : )
19.45 - Nem tapad a hó, a vizes módszer sem segít eléggé, de azért gyűrjük, próbáljuk dönteni szép lassan
20.10 - ez épp a mai dátum
20.23:43 - itt nem tudom mi történt, csak úgy írtam
20.30 - Kész a Karlsuhei Mini Iglu (Kamiglu) és a Karlsruhei Giga Iglu (Kagiglu)
20.40 - Fotózkodás, kívülről ...
20.55 - ... majd egy sikertelen meglovagolási kísérlet után belülről is.
20.59 - Ciki.

Ez így nem állapot

Keseregni nem szabad, tanulni szintén nem...
Lassan vége a KA-i nyaralásomnak, visszanézve vajon mi volt frankó lépés és mi az, ami kár, hogy kimaradt?!
Hát például a múltkori hatalmas havas időszak miatt eléggé haragszom magamra, hogy lusta voltam iglut építeni. És erre most kapok egy utolsó lehetőséget egy napja esdegél, ma reggel ráadásul hogolyó méretben esett már, az azt jelenti, hogy nagyon jól tapad (vagy valakinek mögöttem kiadták a célratarts! parancsot..). Úgyis azon agyaltam, hogy mit fogok ma este az edzés helyett hasznosat tenni.
Nyilvánvaló: Teljesítem a tavalyi(!) elhatározásom, Karlsuhéban iglut építek, abetyármindenit!

Sajnálattal közöljük,

hogy a blog szerzőjétől még a sportolás lehetőségét is megvonták.
Orvosi vélemény: megnyúlt bokaszalagok, esetlegesen (be)szakadással.
Két ilyen mértékű csapás egy napon már elég embertpróbáló. Nem igazán tudom, hogy mi fog ezek után változatosságot vinni az unalmas két hetes tanulásba. A sportolások idejét úgysem tudom tanulással tölteni, viszont konstruktív dolgokra (=email) képtelen vagyok olyankor, úgyhogy ez csak az input-éhségem exponenciális-növekedését és az indexponthu unalomig történő megnyitását fogja magával vonni.

Történt ma bármi jó?! Igen, töltött bagettet ettem reggelire (medvebőrrel:). Najó, meg gyönyörű hóesésben biciklizgetve tomboltam ki magam UWR edzés helyett és ráadásul simán lehetne sokkal rosszabb is, egészen egyszerűen ha még fájna is a bokám vagy ha meghúztak volna a vizsgán, esetleg lechargeoltak volna 10 ajróra. Mindenki happy.

Vizsga

Megesik, hogy a csiga elesik.
Ebédre franckarikát eszem rántva.

Április 11-e

Családunknak másfélszer annyi szavazásra jogosult tagja lesz az idei parlamenti választáson, mint az előzőn. Kis szerencsével...

Tanulok ám!

Nagyon szuperul ment ma is a hátraszaltó, csak úgy dagadozott a bokám a büszkeségtől!!...

Megpróbáltam egészen váratlanul ráüvölteni, hátha ettől jeges rémület fogja el, de nem segít, úgyhogy marad a hagyományos borogatás és csütörtökön az első vizsgám után valószínűleg meglátogatom a csinos ápolónőt (bár most sem vagyok hajlandó fizetni nekik 10 eurót:).

Henrys

Jöttem haza előadásról, hát nem elém ugrott egy Henry's tábla?! Satufék, lakat, 4 mp múlva már a boltban...
Volt itt minden: diabolo, hatalmas sárkányok, frizbik: kör, háromszög, négyzet, cső alakúak, egy kerekű bicikliken át zsonglőrlabdákig és yoyokig minden "játékos" eszköz.
Fura volt sétálni fel-alá: most esett le, hogy basszus, mégis komoly felnőtt lett belőlem, hogy egy ilyen boltban 5-10 perc alatt végzek és nem kattanok rá valamelyikre, de leginkább egyszerre az összes játékra?! Nemrég még a gimiben toltuk lyukasórán a teniszlabdákkal és mandarinokkal és lestem, mikor lesz jó szél, hogy eregethessek, most meg jó, ha nyaranként egy-kétszer előkerül Dávid Henry's-e, hogy mégnézzük, magasabbra tudjuk-e dobni, mint egy éve.

Ez gáz. Ha egyszercsak leállok a hülyeségek termelésével és a Há(n)rys kalandokkal is, akkor megjött a vég, a csúnya húdebaromikomolyembervagyokámmertegésznapdolgozomésmindigvalaminkesergek-kor.

Többször is vicces

Ezt még decemberben kaptam egy olvasómtól, nem árulom el, hogy kicsoda, de üzenem neki, hogy a pofátlan mindenit, hogy nem szokott kommentelni... Cserébe vicces emaileket írogat, ami még sokkal jobb is, mintha "aha, ez baromi érdekes bejegyzés volt" megjegyzésekkel látna el. Egész pontosan írogatott, mert újabban leállt vele a fekete testvérem és azóta sivárak a hétköznapjaim. De ezt nektek is élveznetek kell:

"Nem hiszed el, én se hittem el, de olvasgattam a blogodat kicsit... bevallom nem olyan sokat, hogy már jobban tudjam, mi történik ott, Kalhrhsruhusban, de olvasgattam, a szívtöréseidről, répa gondjaidról, illetve arról, hogy egyértelműen beragadt az óóóóóóóóóóóóóóóó betű az egyik nap. Olvasás után arra gondoltam: "hey! menjünk ki egy őgy alkalmából Károlyruhába Kristófhoz!! Simán egyik hétvégén! Tök jó lenne.... Persze stoppal megyünk, vagy repülve, vagy party busszal, más már nem is ölyvös!" Nem sokkal később el kezdtem foglalkozni a megvalósítással, és arra jutottam, hogy ez mission possible (lévén, hogy a mission impossible, mint kiderült, igazából megvalósítható, ezért feltételeztem, hogy a possible azt jelenti, nem megvalósítható). Sajnos Karlzrugdó túl messze van, hogy egy hétvége alatt lemenjünk és vissza, és több mint 3 percet töltsünk veled, nagyobb szünetekben meg személyesen nem érek rá, de lehet, hogy küldök, egy követet..."

A csinos követ(et?) azóta is várom.

Építettem

a lengyel-magyar barátságot.
Sajnos-szerencsére nem lehetett belőle mindent felbolygató nemvárt esemény, megmaradt az ütemtervbe belekalkulált spontaneitás szintjén.

Két lovat

A mai nappal egyszerre vagyok az ötödik és a hatodik szemeszter szorgalmi (!) időszakában. Nem csalás, nem ámítás, itt még tényleg frankón előadásaink és gyakorlataink vannak, míg otthon ma kezdődtek az első előadásaink és laborjaink. Szerintem tök vicces, jókedvre derített, haha, most mit válaszolnék egy csinos lánynak a "melyik félévben vagy?!" és a "melyik egyetemre jársz?" kérdésre?! Najó, aki ilyet kérdez, az meg sem érdemli a választ... : )

Célegyenes

A hétvégén megtörtént a változás:
Mostantól nem "ehh, majd csak lesz valahogy, eddig is kihúztam a 4 félévet, most sem lesz ez másképp".
Hanem: Látom a cső végét, tudom, hogy sínen vagyok, hogy jól állok, hogy így kell folytatni a tanulást, és ha nem jön közbe valami óriási nemvárt esemény, akkor szépen meglesz minden tárgyam, és ehhez a heti rendszeres programjaim egyikét sem kell egyetlen alkalommal sem feláldoznom (előadások, trambulin, rögbi, forró csokizások).

Ilyenkor általában előjön a precíz és tervező énem, bam-bam-bam, hatékonyan megy a tanulás, szépen összeáll a kép, és úgy, hogy az eddigieket értem és tudom, hogy a maradékot is meg fogom érteni, így elkezdem élvezni a tárgyakat. "Ha most lenne az előadás, akkor tök érdekes lenne, mert érteném". Na de akkor ha évközben foglalkoztam volna vele rendszeresen, akkor feltűnt volna, hogy jé, minden héten ugyanazt a számomra mindig újnak tűnő magyarázatot mondta el a gyakvezér, egész évben élvezhettem volna! Nem. Így, a hatodik szemeszterem megkezdése előtt egy nappal úgy látom, hogy ez lehetetlen. Nem csak azért, mert akkor nem lehetett volna ilyen változatos az elmúlt pár hónapom, hanem azért, mert egyszerűen most tudok tanulni, máskor ez csak időpocsékolás, hiába próbáltam akkor is nagyon szisztematikusan nekiállni, nem volt rajtam a nyomás, nem láttam át, hogy ez hol köszön vissza, hogy mi az, ami minden következő fejezetben szerepel, mi az, amit át kell lapozni, egyáltalán miből és mit érdemes tanulni. Visszanézve látom, hogy a decemberi egy-két gyenge próbálkozásom teljesen fölösleges volt. És mégis: azokon az utólag is(!) fölöslegesnek tűnő és mégis kitartó alkalmakon múlik, hogy most átlátom a tanulás menetét és hogy az elmúlt években úgy mentem el a vizsgáimra, hogy nem a tanár jóindulatában kellett bíznom, hogy nem buktam tárgyakat.

Szóval nyugodt vagyok, képes vagyok erre, tenni kell a dolgomat, nem nagyon férnek bele most már új dolgok, nincs felfedezés és kihalásig pörgés, nincs henyélés, ez most a cél érdekében visszafogottabb, szürke időszak.
Azaz: a következő 3itteni + 3otthoni hétben nyögöm a több, mint 4 hónapos nyári szünetemet és az eddigi Karlsruhei nyaralásom (versben:). Szerintem megéri.

Eszem-iszom-dínom-dánom

Szombat, korán kelek, zuhanyzom, reggelizem, tanulok, eszem, tanulok, végre délután kettő van, híreket mondunk: "Krisztyuf hyper adag lasagnát süt", hírek vége, ebéd betermelve, tanulok, nasizok, tanulok, eszem, elegem van, végre túléltem, elmúlt a kitűzött 6 óra, vasárnapi sütit sütök (dupla brownies), tanulásért jutalom-filmet nézek, eszem, vekkert fél 9-re beállítom, bokám ismét duplaméretűre dagadt, pedig több mint egy hete gyógyulgat, beborogatom éjszakára, este 10-kor lefekszem, álmatlanul forgolódom, aztán álmomban darál az agyam, valamit mindenképp ki kell számolnom, de nem tudom, mit, lederiválomabulit-életérzés (Ölyvök;), éjjel fél 3, borogatást cserélek, Walter ablakából fény szűrődik ki, lassan bedilizem, hajnal van, nyitott ablaknál alszom, csiripelnek a madarak, reggel van, híreket mondunk...

Előőőőőre!

Még mindig jó hátraszaltózni. Ahogy bevásárolni és kivételesen egész korán lefeküdni is. Csak semmi izgalom, semmi szín. Ez nem jelent rossz kedvet! Csak unalmas, motorikus.

Ez a célom

Link: 1 perc hiányzott a szabadtüdős világcsúcshoz : )

Meglepő módon a mai úsz(tat)ást nehezen tolerálta a bokám (pedig a hátraszaltózást jól bírta), ismét dagadozik. Sajnos nem a büszkeségtől, nem ment ma (sem) jól, ráadásul alig voltunk, kicsit vérszegényre sikeredett és már csak 3 alkalom van a hazautazásom előtt. Kedden, szerdán sokat tanultam, kezdek szürke ember lenni és nagyon fáradt is vagyok, ezen az sem segített, hogy ma az előadásokat leszámítva egy másodpercig sem foglalkoztam tanulással.